Elzúgott a Petőfi-emlékév, mint Európa forradalmai a versben. Petőfi Sándor ugyanaz maradt nekünk, aki volt? Megdolgozta bárhogyan a költő emlékezetét a rengeteg új életrajz, elemzés, musical, miegyéb?
Ezek a programok sokkal inkább következnek a Petőfi-képünkből, mint Petőfi életművéből. A Petőfi-emlékév épp annyira a Petőfi-kultusz belügye, mint – mondjuk – egy mellszobor vagy egy emlékszoba. A Petőfi-kultusz pedig mindig pontosan olyan állapotban van, mint mi, és ahhoz igazodik, ahogyan éppen élünk, amilyen politikai-társadalmi helyzetben vagyunk. Ha egy ilyen emlékév programjain végignézünk, inkább magunkat szemlélhetjük, mint az emlékév tárgyát.
Mit emelne ki az emlékév produkciói közül, akár pozitív, akár elrettentő példaként?