Archívum címkék: pestis

Valószínűleg a letelepült életmóddal kialakuló földművelés volt a történelem legfontosabb fordulópontja. Az ember kétmillió éven át vadászó-gyűjtögető lény volt, aztán mintegy 12 ezer évvel ezelőtt, amikor az utolsó jégkorszak után melegebb és stabilabb klíma alakult ki, a világ különböző részein élő közösségek gabonatermesztésbe és állatok háziasításába kezdtek. A gazdálkodásra való áttérés következményei ma is vita tárgyát képezik. Sok tudós ezt tekinti az első döntő lépésnek a fejlődés útján, mások viszont rámutatnak, hogy a mezőgazdaság a népesség többségét fizikailag kimerítő és szellemileg leépítő gürcölésre ítélte.

A gazdálkodás fertőző betegségeket átalakító hatása viszont nagyon is egyértelmű. Az ember ekkor élt először szoros közelségben az állatállománnyal, ami elősegítette a zoonotikus – állatról emberre terjedő – betegségek megjelenését. A neolitikus települések zsúfolt és egészségtelen életkörülményei is megkönnyítették a kórokozók terjedését – emberről emberre vagy fertőzött víz által. Később az egymástól távoli helyek közötti kereskedelmi kapcsolatok járultak hozzá a járványok terjedéséhez. Nem meglepő, hogy a leghírhedtebb fertőző betegségek közül sok – így a pestis, a tuberkulózis, a gyermekbénulás, a himlő és a kanyaró – a letelepült életmóddal járó mezőgazdaság nyomán jelent meg.

A fertőző betegségek döntő szerepet játszottak az ókori nagy birodalmak felemelkedésében és bukásában. A Kr. e. V. században Thuküdidész görög történetíró kifejtette, hogy az athéni járvány (valószínűleg tífusz vagy himlő) döntő fordulópont volt a peloponnészoszi háborúban, mivel Athént legyengítette, Spártát viszont elkerülte.