Elsősorban a reklámok hatásaként ma már minden ember két, egymástól élesen elkülönített kategóriába sorolja a baktériumokat. Vannak ugye a „jó bacik”, amiket olykor probiotikumok formájában tudatosan is beviszünk a szervezetünkbe, és a „rossz bacik”, amelyek ellen fertőtlenítőszerek hadával, kézmosással küzdünk nap mint nap, óráról órára.
A jó bacik – ők úgynevezett mutualista lények – elemi kölcsönhatásban élnek az emberrel: egy családon belül például még a családtagokban tenyésző baktériumtörzsek többsége is azonos, vagyis a közvetlen környezet közvetítésével a bélflóra összerendeződik az együtt élő emberek közt. Így aztán könnyen előfordul, hogy a tisztítószerekkel, amelyekkel a fürdőszobát és a WC-t fertőtlenítjük, épp azokat a baktériumokat pusztítjuk, amelyeket előtte probiotikumként vásároltunk. Sőt, a gyakori és indokolatlan fertőtlenítés még azt a veszélyt is magában hordozza, hogy szelektáljuk a baktériumflórát, és ezzel mi magunk segítjük elő az egyre ellenállóbb baktériumok kialakulását.
Persze ezzel korántsem azt mondjuk, hogy felesleges lenne a higiénia, sőt. Csupán a kategóriák közötti átfedésekre akarunk rávilágítani. A hasznos fertőzés (lásd a bélflórában fontos szerepet betöltő mikroorganizmusokat) okozói tehát a mutualisták, a káros fertőzések, vagyis betegségek felelősei pedig a paraziták, magyarul élősködők. Ez az orvosi megközelítés évszázadok óta uralja a témát, a laikus számára pedig mára axiómává vált a két kategória elkülönülése. Jó és rossz, átjárás közöttük látszólag elképzelhetetlen.