Nem létezik tökéletes ember, és nem is tökéletességre kell törekedni – állítja L. Stipkovits Erika. A klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a Személyiségfejlesztő Akadémia alapító-igazgatója nem misztifikálja túl: az őszinteségig és a kommunikációig szűkíti az önismereti munka magját, a személyiségfejlesztésben pedig korántsem csak az egyéni boldogságpillanatokhoz vezető utat, hanem közösségi és társadalmi felelősséget is lát. Legújabb, immár kilencedik könyve, a Még közelebb önmagunkhoz a krízisek megéléséhez, és az ezek révén lehetővé váló, mély önismereti utazáshoz kínál – ha úgy tetszik – kitaposott ösvényeket. Interjú.
Forbes.hu: Milyen állapotban vannak a kapcsolataink?
L. Stipkovits Erika: Össztársadalmi szinten nem tudom vagy inkább nem szeretném megítélni, de egy biztos: a legfontosabb dolog az életünkben a kapcsolat, a kapcsolódás másokhoz. Nem véletlenül igyekszem – elsősorban a családi – kapcsolatokról írni a könyveimet, és megosztani a terapeutaként szerzett tapasztalataimat. Például arról, hogy miközben egy pszichoterápiás folyamat során mindenféle módszereket tanulunk, igazából a kapcsolat az, ami gyógyít. Igaz ez a pszichoterápiás munkában, az élet egyéb területein meg aztán különösen. Éppen ezért az alapvetően individuálisnak tekintett önfejlesztést, önismereti munkát is kapcsolódási gyakorlatként, kapcsolatépítésként fogom fel. Közhely persze, hogy a legfontosabb kapcsolatot az életünkben önmagunkkal ápoljuk, de látni kell, hogy az emberi kapcsolataink, illetve az ezekben a kontaktusokban szerzett tapasztalatok alapjaiban határozzák meg azt is, ahogyan önmagunkat tudjuk érezni, értelmezni, érteni, kifejezni és fejleszteni, vagy még inkább gyógyítani.