Az ember rendkívül társas faj, kapcsolati hálója igen szövevényes és változó. A kutatók ezen komplex viszonyok változását régóta vizsgálják, és már az 1940-es években felmerült egy vonatkozó hipotézis, a társadalmi egyensúly elmélete. Egy új tanulmányban statisztikai fizika segítségével támasztják alá a hipotézist – írja az IFLScience.
A társadalmi egyensúly lényege – ahogy neve is sejteti – az egyensúly: az egyének próbálnak kiegyensúlyozott kapcsolatokat fenntartani. Az elmélet szerint a pozitív viszonyok a kiegyensúlyozottak, míg a negatívak és semlegesek nem, a rendszer fenntartásához pedig szabályok szükségesek. A klasszikus modell négy egyszerű szabályt tartalmaz, amelyek azon a leegyszerűsítő elképzelésen alapulnak, hogy a pozitív kapcsolatok a barátok, a negatív kapcsolatok pedig az ellenségek.
Az első szabály az, hogy a barát barátja az egyén barátja is – persze a valóságban ez nincs mindig így. A második lényege, hogy az ellenség barátja ellenség, míg a harmadiké, hogy a barát ellensége is ellenség.