Best WordPress Hosting
 

Tényleg igaz, hogy az ellenségem ellensége a barátom

Az ember rendkívül társas faj, kapcsolati hálója igen szövevényes és változó. A kutatók ezen komplex viszonyok változását régóta vizsgálják, és már az 1940-es években felmerült egy vonatkozó hipotézis, a társadalmi egyensúly elmélete. Egy új tanulmányban statisztikai fizika segítségével támasztják alá a hipotézist – írja az IFLScience.

A társadalmi egyensúly lényege – ahogy neve is sejteti – az egyensúly: az egyének próbálnak kiegyensúlyozott kapcsolatokat fenntartani. Az elmélet szerint a pozitív viszonyok a kiegyensúlyozottak, míg a negatívak és semlegesek nem, a rendszer fenntartásához pedig szabályok szükségesek. A klasszikus modell négy egyszerű szabályt tartalmaz, amelyek azon a leegyszerűsítő elképzelésen alapulnak, hogy a pozitív kapcsolatok a barátok, a negatív kapcsolatok pedig az ellenségek.

Az első szabály az, hogy a barát barátja az egyén barátja is – persze a valóságban ez nincs mindig így. A második lényege, hogy az ellenség barátja ellenség, míg a harmadiké, hogy a barát ellensége is ellenség.

KAP: Lehet, hogy szíven talál, de ez nem a poén hibája, hanem az apámé

A Forbes Women’s Summit után arról kérdeztük a Karinthy-gyűrűs humoristát, Kovács András Pétert, mit hozott számára a felismerés, a pszichológiai tudatosság, és az az aktív, segítő szerep, amit a szerhasználó szülőkkel felnővő gyerekek ügyében vállalt. Interjú.

Fojtogatta a torkomat a sírás, de láttam, hogy mások sem igazán tudták visszafogni az érzelmeiket. Ültem a Power Women’s Summit nézőterén, és olyan energia vibrált a teremben, hogy legszívesebben megöleltem volna a színpadon lévőket. Görög Zita modell és Kovács András Péter humorista életükben először találkoztak a Forbes múlt heti eseményén, mégis régi barátokként, ki is mondott sors- és lélekközösségben ültek a színpadon. Több százan hallgattuk őket, azt, a szinte terápiás önkifejezést, amit nem közszereplőként, nem rutinból toltak. Érezhetően és láthatóan azért beszéltek, hogy másoknak is segítsenek vele.

A téma nem volt könnyű. Hogyan ismerték fel, alkoholista szülőjük milyen pszichés hatást gyakorolt rájuk, hogyan befolyásolta életük, karrierjük, magánéletük és az önmagukról alkotott kép alakulását mindaz, amit születésüktől otthon kaptak (vagy pont hogy nem kaptak)? Így került szóba a szégyen, a magány, a „nem kellek” vagy „nem vagyok fontos”, a „nem vagyok elég” érzéseinek vihara és évtizedes súlya, a biztonság és a bizalom hiánya. Így élhettük át mi is a kendőzetlen sztorikból a kínos, félelmetes, hátborzongató emlékeket, a nehezen múló szorongást, rejtőzködést és fájdalmat. Így ismerhettük fel, hogyan alakítja, veszi birtokba és önti tele félelemmel, fájdalommal és feszültséggel az életed, ahogyan egy beteg, függő, szerhasználó szülő elveszi a gyerekkor – nincs jobb szó – normalitását.

Családi ügyekben döntő, „partnerként kezelt” kétéves – így ne neveljük a gyerekünket

Kemény kézzel kell fogni a gyereket, vagy partnerként kell tekinteni rá? Deliága Éva tanácsadó szakpszichológus, integratív gyermekterapeuta szerint mindkét megközelítés elvetendő, ha jót akarunk magunknak és utódainknak. Mindkettő átcsaphat szélsőségbe: van például család, ahol a kétéves dönt arról, legyen-e kistestvére, vagy hova menjenek nyaralni. A dackorszak pedig iszonyatosan elhúzódott a gyerekeknél, derül ki Szigeti László A Szív jezsuita magazinban megjelent interjújából, amelyet a lappal meglévő együttműködésünk keretében teljes terjedelmében közlünk.

Gyermekeik a Varga–Magyar-harc első áldozatai

A Magyar Péter és volt felesége, Varga Judit egykori igazságügyi miniszter közötti közéleti csatározásban immár olyan súlyos személyes vádak fogalmazódtak meg a nagy nyilvánosság előtt, amelyek miatt a Blikk és az Index is megkeresett egy-egy pszichológust. Mindkét lap arra volt kíváncsi, milyen hatással lehet a nyilvános üzengetés gyermekeikre, akiket megosztott felügyelettel nevelnek.

Csehák Hajnalka azt mondta a Blikknek, egy ilyen helyzetben a szülő indirekt módon döntés elé állítja a gyermeket, hogy válasszon szülei között.

Olyan érzéseket kell feldolgozniuk, amiket kiskorúként még nem értenek. Ilyenkor visszafordíthatatlan károk keletkeznek a gyerekek lelkében, amelyek kihatással lehetnek a felnőtt életükre is.

„Hiába vagyok sovány, belül az a kövér kislány maradtam” – élet anorexiával

Szandi 35 éves, és 15 éve él anorexiával. Tisztában van vele, hogy ennyi idő után borzasztó nehéz a gyógyulás, de továbbra is bízik benne, hogy meggyógyulhat és lehet még családja, gyereke.

The post „Hiába vagyok sovány, belül az a kövér kislány maradtam” – élet anorexiával first appeared on 24.hu.

Nem elképzelhető a, hogy sikeres gyereket neveljünk, ha saját személyiségünk kihívásait nem dolgozzuk meg

Nem létezik tökéletes ember, és nem is tökéletességre kell törekedni – állítja L. Stipkovits Erika. A klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a Személyiségfejlesztő Akadémia alapító-igazgatója nem misztifikálja túl: az őszinteségig és a kommunikációig szűkíti az önismereti munka magját, a személyiségfejlesztésben pedig korántsem csak az egyéni boldogságpillanatokhoz vezető utat, hanem közösségi és társadalmi felelősséget is lát. Legújabb, immár kilencedik könyve, a Még közelebb önmagunkhoz a krízisek megéléséhez, és az ezek révén lehetővé váló, mély önismereti utazáshoz kínál – ha úgy tetszik – kitaposott ösvényeket. Interjú.

Forbes.hu: Milyen állapotban vannak a kapcsolataink?

L. Stipkovits Erika: Össztársadalmi szinten nem tudom vagy inkább nem szeretném megítélni, de egy biztos: a legfontosabb dolog az életünkben a kapcsolat, a kapcsolódás másokhoz. Nem véletlenül igyekszem – elsősorban a családi – kapcsolatokról írni a könyveimet, és megosztani a terapeutaként szerzett tapasztalataimat. Például arról, hogy miközben egy pszichoterápiás folyamat során mindenféle módszereket tanulunk, igazából a kapcsolat az, ami gyógyít. Igaz ez a pszichoterápiás munkában, az élet egyéb területein meg aztán különösen. Éppen ezért az alapvetően individuálisnak tekintett önfejlesztést, önismereti munkát is kapcsolódási gyakorlatként, kapcsolatépítésként fogom fel. Közhely persze, hogy a legfontosabb kapcsolatot az életünkben önmagunkkal ápoljuk, de látni kell, hogy az emberi kapcsolataink, illetve az ezekben a kontaktusokban szerzett tapasztalatok alapjaiban határozzák meg azt is, ahogyan önmagunkat tudjuk érezni, értelmezni, érteni, kifejezni és fejleszteni, vagy még inkább gyógyítani.

Ki tud pszichológushoz járni egyáltalán?

Pszichológushoz járni nem olcsó buli. Budapesten nagyjából 15 ezer forintnál kezdődik egy alkalom, tapasztaltabb szakemberhez 20-25 ezer forint alatt már nem nagyon lehet bejutni. Ki engedhet meg magának ennyiért egy 50 perces beszélgetést? Hova tűnt az állami ellátás?

Cikksorozatunk előző részében a pszichológus piac kínálati oldalát, szereplőit és költségelemeit vettük sorra, hogy kiderítsük, miért kerül ennyibe egy alkalom. Most annak járunk utána, hogy ki engedheti ezt meg magának.

Az egészség nem közérdek?

Elviselhetetlenül sokat nyomkodja a gyereke a telefonját? Nem, ettől még nem lesz függő!

A legutóbbi PISA-felmérés szerint a túlzott szabadidős telefonhasználat rontja a tanulmányi eredményeket. Ebben talán nincs nagy meglepetés, ugyanakkor a felmérés egy különös megállapítást is tartalmaz: a diákok jelentős része zaklatottá, idegessé válik, ha nem fér hozzá a telefonjához.

A G7 Mentés másként című podcastjának vendége Tárnok Zsanett klinikai gyermek és ifjúsági pszichológus, neuropszichológus volt, akivel a  függőség mögöttes okairól és lehetséges megoldásokról beszélgettünk.

Felfedte a sötét trükköt, amivel „férfit lehet szerezni” – a hozzászólók nem tolakodtak, hogy kipróbálják

Egy tiktokker arról osztotta meg gondolatait egyik videójában, hogy melyik „sötét pszichológiai” technikával lehet egy férfit odáig eljuttatni, hogy egy nő megszállottjává váljon – írja a LadBible.

Anna Kristina Schmidt szerint bár kicsit ellentmondásosnak tűnhet a módszer, azonban annál egyszerűbb és hatékonyabb.

És a címben is megígért trükk:

Miért kerül ennyibe a pszichológus?

Pszichológushoz járni nem olcsó buli. Budapesten nagyjából 15 ezer forintnál kezdődik egy alkalom, tapasztaltabb szakemberhez 20-25 ezer forint alatt már nem nagyon lehet bejutni. Utánajártunk, miért kerül ennyibe 50 perc beszélgetés.

A pszichológia egy nehezen megfogható gyógykezelés, a legtöbben azzal sincsenek tisztában, hogy pontosan mit történik egy ilyen alkalommal, még akkor sem, ha járnak. Első körben fontos szétszálazni, hogy miért fizetünk, kinek és pontosan milyen szolgáltatásért.

Kivel beszélgetünk?

A kiégésed nem a te hibád! De te tehetsz érte, hogy kilépj belőle

Kiégtél? Túlhajszoltad magad! Nem figyeltél oda magadra! Rosszul osztottad be az idődet! Nem vagy elég jó! Sokaknál indul be az önhibáztató reflex, amikor rájönnek, a csökkent motiváció és energia, a munkahelyi teljesítményük visszaesése bizony a kiégés klasszikus jele. Pedig felesleges a szégyen és az önostorozás, maga a munkahely okozza a tüneteket. Mutatjuk, hogyan és azt is, van kiút.

A kutatások szerint a kiégést a munkahelyen megtapasztalt, pszichológiailag veszélyes faktorok okozzák. Alaphelyzete, hogy egészen egyszerűen nem adottak a feltételek, melyekre szükségünk van a megfelelő munkavégzéshez és a jóllétünk biztosításához. Például nincs elég idő adott feladat teljesítéséhez, vagy a környezet nem biztosít elég kontrollt és autonómiát.

A probléma nem egyedi, rengetegen kerülnek olyan helyzetbe, hogy megtapasztalják a debilizáló munkahely szindrómát, amikor a körülmények bénítóan hatnak a teljesítményre, sőt akár a fizikai és lelki egészségre is. Egyesek képesek azonosítani azokat a tényezőket, amik a krónikus munkahelyi stresszi kiváltói, megtanulnak kiállni magukért a vezetőikkel szemben, hogy kezeljék ezeket a faktorokat és vagy engedélyeznek maguknak némi pihenést, hogy vissza tudják nyerni az egyensúlyukat – írja a Harvard Business Review.

„Önmagában a bosszú nem segít semmin” – a saját érdekünk, hogy az erőszakos bűnelkövetőkkel is együtt tudjunk érezni

A gonoszságról könyvet írni nem egy derűs feladat. Hogyan jött az ötlet?

Kezdésnek egy kis háttér. Igazságügyi pszichiáter és terapeuta vagyok. Egy olyan szakember – legalábbis az Egyesült Királyságban –, aki a bíróságon szakértői tanúvallomásokat tesz jogi ügyekben, emellett pedig olyan emberek mentális gondozását végzi, akik súlyos erőszakos bűncselekményeket követtek el, amikor mentálisan rossz állapotban voltak. Az Egyesült Királyságban elég sok úgynevezett emelt biztonsági fokozatú kórház működik – ezekben nagyrészt erőszakos bűnelkövetőket, valamint kisebb részben olyan civil pszichés betegeket kezelnek, akik veszélyesek a betegtársaikra a pszichiátriai osztályokon –, illetve a börtönökben is van némi mentális egészségügyi gondozás. Nagyon hosszú időn át dolgoztam erőszakos bűnelkövetőkkel egyéni és csoportterapeutaként egyaránt, ebben a minőségemben sokat publikáltam is tudományos folyóiratokban, de szerettem volna valami olyat is írni, ami a szélesebb olvasóközönség számára is hozzáférhető. Viszont nagyon küzdöttem azzal, hogy megtaláljam a mondandómhoz a hangnemet – ez kimondottan nehezen ment. Van viszont egy barátnőm, Eileen Horne, aki tévéproducer, profi történetmesélő, és saját jogán is író. Ő vetette fel, hogy segít nekem ebben, én pedig nagy örömmel mondtam igent. Úgy dolgoztunk együtt, hogy elmeséltem neki kis történetdarabkákat, amikre emlékeztem emberek történeteiből, akikkel ez alatt a harminc különös év alatt együtt dolgoztam, majd Eileen megformálta a könyv történeteit, hogy az olvasók egy kicsit beláthassanak ebbe a világba, és találkozzanak azokkal az emberekkel, akikkel dolgozom.

Mi volt a cél, milyen könyvet szeretett volna írni?

Ezt tehetjük a Pató Pál-szindróma ellen

Az új év kezdetén sokan tettek fogadalmakat, azonban van egy rossz tulajdonság, amiről különösen nehéz leszokni: ez pedig nem más, mint a halogatás. Márpedig Fuschia Sirois, a brit Durhami Egyetem pszichológiaprofesszora szerint legtöbbször nem maga a feladat, hanem a tevékenységhez társított érzelmek okozzák az embereket a dolgok elodázására – írja a LiveScience.

Egy főiskolai esszé írásába, vagy egy komolyabb munkahelyi feladatba belekezdve például sokakban az önbizalomhiány érzése támadhat a szakértő szerint, ez pedig sokszor felülírja azt az elvárást, hogy időre készítsünk el valamit. A halogató tehát sokszor annak ellenére odázza el a feladatát, hogy tudja, a halasztás káros lehet az ő és mások személyére is.

Más a halogatók agya

Tapasztó Orsi: Azzal, amit cipelünk, sokszor nem lehet önerőből belső nyugalmat elérni

Százhetvenezres követőtábor, kereskedelmi tévés szereplések, saját podcast. Félállásban tudományos kutatás, főállásban pedig vállalkozás, amiben mentálhigiénés szakemberként kíséri a tőle segítséget kérőket. Tapasztó Orsi harmadmagával megnyerte az RTL Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című krimi-realityjét, de egy percre sem áll meg, sőt, éppen a pörgésben találta meg azt a szabadságot, ami igazán kielégítő számára. A műsorban a klasszikus emberismeret fabatkát sem ér, ugyanakkor az önismeret és az önazonosság igenis a „túlélés” kulcsa.

„Sokkal boldogabbá tesz.” Tapasztó Orsinak van persze ennél összetettebb magyarázata is arra, hogyan és miért váltott a tudományos kutatás területéről a mentálhigiénés klienskísérésre, de ez a tömörebb összefoglalás lehet – szépen szólva – a magyarázat mindenre.

Orsi kutatófizikus, mentálhigiénés szakember, influenszer, podcaster, anya, feleség, és valószínűleg több ezer magyar nő képzeletbeli legjobb barátnője is, akivel mindig lehet visítva röhögni valamin, akár magunkon is. Orsi az elmúlt hetekben feltűnt az RTL Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című krimi-reality szériájában. Annyira feltűnt, hogy meg is nyerte a játékot, méghozzá ártatlanként – harmadmagával.

A sztárpszichológusok kinyitnak egy csomó szelepet, aztán nem foglalkoznak az egyénnel

A fülszöveg kiemeli: „A terápia nem ciki”. Ezt még mindig el kell mondani?

Részben azért már átment a köztudatba. Sőt, részben átestünk a ló túloldalára. Van egy generáció, amely abban szocializálódott, hogy csak az megy el dilidokihoz, aki züzü – de van egy olyan generáció is, amelynek nemhogy nem ciki, egyenesen trendi a terápiába járás. Én, mondjuk, egyik szélsőséges hozzáállást sem tartom szerencsésnek.

Túl sokan járnak terápiába ebből a bizonyos generációból?

Tényleg az tesz boldoggá, amid van? Amid van, az tényleg kell?

A fogyasztói társadalom modern – közösségi médián, mint központi idegrendszeren alapuló – verziója szinte folyamatos hiányérzetet generál a tartalomfogyasztókban. Mid van és mid nincs, mi a fontos és mi az, ami kellene?

(A szerző a Concorde részvénypiaci stratégája. Korábban megjelent írásai itt olvashatók.)

Nehéz az életünket hozzáigazítani a közösségi média által közvetített világhoz. Emiatt sokkal több elégedetlenséget szülnek bennünk azok a dolgok, amik nincsenek nekünk, de kellenének, mint amekkora elégedettséggel tudunk konstatálni jónéhány, a rendelkezésünkre álló potenciális boldogságforrást. Éppen ezért érdemes néha mérleget készítenünk.

A hírolvasóért zajló verseny egyik legnagyobb vesztese maga a hírolvasó lesz

Az orosz-ukrán háború valamint az októberben kirobbant palesztin-izraeli háború rémképei, a kegyetlenkedésekről szóló beszámolók a hétköznapok részeivé váltak. Főleg, hogy ma már a különböző portálok, tévék és lapok nem csak egymással versenyeznek a figyelemért, hanem a közösségi médiában megjelenő profi és profi tartalomkészítőkkel is.

Az olvasó figyelmét pedig a sokkoló részletekkel lehet megszerezni. Ennek viszont ára van.

A modern médiaplatformok szaporodásával a tudomány is felfigyelt az úgynevezett “news information overload” nevű jelenségre, azaz arra, amikor a folyamatosan ömlő hírektől az olvasó egyszerűen túltelítődik. Sőt, a kegyetlenségek bemutatása még poszttraumatikus stressz is okozhat, ami azért különös, mert ez csak a tragédiákat közvetlenül elszenvedőknél jelentkezik általában. 

Fiatalok öngyilkossága: új magyar mobilapplikáció segíthet megelőzni a tragédiákat

A zárkózott kamaszok ventilációjában segíthet egy, a mentális jóllétet támogató új hazai mobilapp, a Healmindset, amelyben a felhasználók chaten, anonim módon pszichológusoktól kaphatnak azonnali tanácsokat és érzelmi támogatást.

Az AI jövője? Nem a fejlesztésektől tartok. Az emberektől – interjú Tari Annamáriával

Baj, ha azt gondoljuk, hogy az ember személyiségjegyei és képességei digitális segítséggel ugyanúgy fejlődnek, mert nem – mondja Tari Annamária. A klinikai pszichológus most megjelent, tizenegyedik könyvében hívja fel újra a figyelmet annak veszélyeire, hogy személyiségünk meghatározó darabkáit adjuk át a digitális térnek, algoritmusoknak és a virtuális nyilvánosságnak. A Hol a boldogság mostanában? AI/Deepfake/TikTok/Valóság című kötetről beszélgettünk. Interjú.

Forbes.hu: Új könyvedben a mesterséges intelligenciával (AI) kapcsolatos – már ma is létező – személyes érintettségünkre, és az online térben való, sokszor kevéssé tudatos működésünkre figyelmeztetsz. Az elmúlt heteket belengte a ChatGPT-ről ismert techóriás, az Open AI körüli botrány: az alapító-vezérigazgató kirúgása és visszavétele. A híreket átszőtte, hogy az AI nonprofit és profitorientált fejlesztőinek vitája áll a háttérben. Lehet ez egy vészcsengő?

Tari Annamária: Jamie Susskindnek van egy mondata, miszerint a fejlesztők zsenialitása és profitéhsége nem mindig esik egybe az emberiség érdekeivel. És inkább az a hátborzongató, hogy információ híján a saját fantáziánkkal töltjük meg az AI-forgatókönyveket. Pont a múlt heti könyvbemutatóm után beszélgettem pár emberrel, az egyikük pedig, aki nagyon szereti az AI-t, feltette a kérdést:

Kiderült, mit jelent valójában, ha foghullásról álmodunk

Az egyik legrejtélyesebb, mégis meglepően gyakori rémálom a fogak elvesztése. Az ókori Görögországban a jelenséget a pénzügyi adósságok kifizetéséhez kötötték, míg a Talmud néven ismert zsidó szöveg egy családtag közelgő halálára vonatkozó próféciaként kezelte. Sigmund Freud pszichoanalitikus ezzel szemben olyan szexuális témákkal kapcsolta össze, mint a maszturbáció és a kasztráció.

Szerencsére mára tudományos megfejtés is született arra vonatkozóan, mire utalhat a bizarr álomkép – írja az IFLScience. 2018-ban izraeli kutatók 210 egyetemi hallgatót toboroztak, hogy részt vegyenek egy álomelemző vizsgálatban. A résztvevők kérdőíveket töltöttek ki, amelyek célja az éjszakai hallucinációik témáinak, valamint a stressz szintjének és az alvásminőségüknek a felmérése volt.

A kutatók arra is rákérdeztek a résztvevőknél, hogy van-e valamilyen fogászati irritációjuk, szokták-e csikorgatni a fogaikat alvás közben, illetve hogy ébredéskor tapasztalnak-e érzékenységet a fogaikban, ínyükben vagy állkapcsukban.