A Szomszédok abban volt unikum, hogy nem hallgatta el a megélhetés nehézségeit, de emellett a karakterek által szolgáltatott minták is hatással voltak az emberekre, például volt olyan házaspár, amely – a sorozathoz beérkezett nézői levelek alapján – Vágásiék miatt nem vált el, vagy olyan kisbaba, akit a sorozat miatt nem vetettek el. Erről a Jutkát játszó Ivancsics Ilona mesélt a Partizán karácsonyi Szomszédok különkiadásában, melybe a sztori szerint Gulyás Márton épp egy kis ünnepi italozás közben érkezett meg.
Az adásban aztán a sorozat kulisszatitkairól, kulturális és társadalmi jelentőségéről beszélgettek olyan egykori szereplőkkel és alkotókkal, mint a Rezsőt játszó Borbély László, a Lacit játszó Epres Attila, a Kristófot játszó Németh Kristóf, a Julit játszó Frajt Edit, a Jutkát játszó Ivancsics Ilona, a Ferit játszó Nemcsák Károly vagy Pásztor Erzsi, aki Janka néniként azóta is az ország ügyeletes tévés alkoholistája. Mivel a Szomszédok atyja, a főrendező Horváth Ádám 2019-ben elhunyt, így a szereplők mellett elsősorban a sorozat egykori technikai rendezője, Bujtás János mesélt a gyártásról, valamint Horváth karakteréről, személyiségéről, amely a sorozatra is alaposan rányomta a bélyegét. Bujtás szerint Horváth – aki évtizedeken át tanított az akkor még Színház- és Filmművészeti Főiskolán –
baromira szeretetett tanítani, az egész életét átfödte a tanítás. És valószínűleg a sorozatban is felfedezte azt, hogy a kezébe hullott egy lehetőség, ahol mindenkit, vagy legalábbis nagy tömeget taníthat. Úgy beszélt a közélet legfontosabb történéseiről, a legnagyobb problémákról, hogy a Szomszédok direkten soha nem akart politizálni. Soha nem fogalmaztunk meg olyan üzeneteket, amely bármelyik oldal számára elfogadhatatlan lett volna, és soha nem akart a Szomszédok forradalmat csinálni. De utólag mégis csak az derült ki, hogy az igazi értéke azon kívül, hogy a hétköznapokról szólt és nem egy ilyen műdramaturgia volt, végülis kimondta az emberek helyett azt, amit ők ki akartak mondani