Best WordPress Hosting
 

Bródy hülyeségnek tartja a besúgói jelentést, amely szerint Szörényi eladta Amerikában az István, a király jogait

Baráti és munkatársi kapcsolataimtól hallottam, hogy Szörényi Levente Amerikában tartózkodik. A kint tartózkodása alatt eladta az István, a király c. rockopera zenei anyagának játszási jogát. (…)  Ezzel a szerzőpáros óriási adómentes jövedelemhez jut. Elképzelni sem tudjuk, hogy lehet ilyen üzletet megkötni a hivatalos hazai szervek engedélye nélkül. Elképzelhető, hogy a hézagos szerzői jogokkal foglalkozó törvény valamelyik kiskapuját megtalálták

– olvasható a Víg fedőnevű ügynök által épp negyven évvel ezelőtt, 1984 áprilisában leadott besúgói jelentésben, amelyet nemrég tettek közzé az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának Facebook-oldalán. A Blikk ennek nyomán megkereste Szörényi Leventét és Bródy Jánost is, hogy tudtak-e a jelentésről és mit gondolnak annak tartalmáról. Szörényinek csak a mendedzserét, Rosta Máriát érték el, aki nevetségesnek nevezte a jelentésben írtakat.

Az István, a királyt 1983 augusztusában mutatták be, a filmet pedig még csak forgatták. 1984-ben lehet, hogy járt ugyan Amerikában Szörényi Levente a családjánál, ám maximum megemlíthette, hogy készült egy ilyen mű, eladni semmiképpen sem tudott volna semmilyen jogot, hiszen azok akkor már a Fonográf GMK. tulajdonában voltak – írta Rosta, hozzátéve, hogy Szörényi Levente nem kíván negyven évvel ezelőtti történetekkel foglalkozni, de ha végiggondoljuk, logikai képtelenség is lenne, hogy eladjon bármit is, ami még itthon sem volt igazán ismert.

Bródy János dalt küldött Novák Katalinnak és Varga Juditnak

„Novák Katalinnak és Varga Juditnak szeretettel…” – írta Bródy János vasárnapi bejegyzésében, melyhez a Miért hagytuk, hogy így legyen című dal koncertfelvételét csatolta. Magyarázatot nem fűzött a dalválasztáshoz.

„Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa, azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra, azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk, azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk”

– hangzik az 1973-ban Bródy által írt szöveg. Az azóta kultikussá vált dal zenéjét Illés Lajos, az egykori Illés-együttes alapítója írta. Az Illés frontembere, Szörényi Levente egyébként egyike volt Novák Katalin díjazás nélküli tanácsadóinak, pénteken azonban kilépett az elnök tanácsadói testületéből, és arra kérte Novákot, gondolja át, be tudja-e még tölteni a pozícióját.

Szörényi Levente: Novák Katalinnak el kellene gondolkodnia, hogy be tudja-e tölteni a pozícióját

Gundel-Takács Gábor és Lackfi János után Szörényi Levente is távozik a köztársasági elnök Tanácsadói Testületéből – ezt a zenész pénteken jelentette be a Facebookon. Indoklása szerint

A pályafutásom során eddig nem tapasztalt, most azonban felém irányuló gyűlöletcunami és „feszítsd meg” szavalókórus hatására

döntött így.

„A Magyar Hang én vagyok! A többi nem kérdés…” – mondta Szörényi Levente a Magyar Hangnak Novák kegyelmi ügyéről

A Magyar Hang megkereste Szörényi Levente énekes-zeneszerzőt, Novák Katalin egyik díjazás nélküli tanácsadóját, miután az államfő kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon egykori igazgatóhelyettesének, aki zsarolással kényszerítette az otthon egyik lakóját arra, hogy vonja vissza a pedofil igazgató ellen tett vallomását. A lap három kérdést tett fel Szörényinek:

Mit tanácsol ebben a helyzetben az államfőnek, fontolja-e meg a lemondást?

Mi az ön személyes véleménye az esetről?

Donáth Anna megszólította az államfő tanácsadóit – köztük Lackfi Jánost, Gundel Takács Gábort és Szörényi Leventét is

Donáth Anna, a Momentum elnöke levélben fordult Novák Katalin köztársasági elnök tanácsadóihoz, így többek között

Balog Zoltánhoz,

Lackfi Jánoshoz,

Presser és Szörényi először lép együtt színpadra

Február 25-én először lép színpadra együtt a hazai rocktörténet két legendája: Presser Gábor és Szörényi Levente – olvasható a Világítótornyok című beszélgetéssorozat szervezői. Az Óbudai Társaskörben tavaly ősszel indult pódiumbeszélgetéssorozat vendégei a hazai művészeti és tudományos élet jeles egyéniségei.

A közlemény felhívja a figyelmet arra, hogy a két Kossuth- és Erkel-díjas alkotó, akik örökre beírták magukat a 20. századi magyar könnyűzenei kánonba, soha nem szerepelt még közösen színpadon. Az 1960-as évek végétől a hazai rockélet alapköveit rakta le Szörényi az Illéssel majd a Fonográffal, Presser pedig az Omegával és később az LGT-vel.

A két teljesen különböző stílust és különböző kultúrkört képviselő művész 2009-ben adott először közös nyilatkozatot egy zenei rendezvény kapcsán, de a Világítótornyok soron következő alkalmával lépnek először együtt pódiumra

Egy éve ilyenkor: visszautasították, hogy kisbabájuk „oltott vért” kapjon

Bár a koronavírus-járvány 2022 végén már lecsengőben volt, mégis nagy port kavart annak az új-zélandi párnak a híre, akik ellen azután kellett fellépnie a gyámhatóságnak, hogy nem voltak hajlandók hozzájárulni, hogy a szívbeteg kisbabájuk egy vírus ellen beoltott ember vérét kapja meg.

40 éves az István, a király, ami visszaadja a hazaszeretet lehetőségét mindenkinek

Az embernek különleges kapcsolata van azokkal a zenékkel, amelyeket az anyja hasában kezd el hallgatni. Ezért van nekem örök vonzalmam a Piramis túlfűtött dalai felé, és alighanem itt gyökeredzik a kapcsolatom az István, a királlyal is: 1983-ban még ábránd sem voltam ugyan, de 1986-ban, amikor megfogantam, majd megszülettem, anyám már kellően indoktrinálva volt az eddigre több mint háromszázezer példányban eladott rockoperával. Így az én gyerekkori zenei élményeim között pontosan ugyanazon a nagy kedvenceknek fenntartott polcon kapott helyet az István, a király első kazettájának utolsó dala, amiben a „felkelt a mi napunk” a refrén, mint a Paff, a bűvös sárkány vagy éppen a Lambada. Mit tudtam én akkor a rockopera kapcsán zajló ideológiai vitákról? Nem voltunk politikailag (sem) tudatos család. Ahogy az angol mémnyelv találóan fogalmaz, „I was today years old”, amikor e cikkhez a korabeli sajtót – illetve annak későbbi reflexióit – fellapozva rá kellett csodálkoznom, hogy az István, a királyt annak idején afféle kétélű fegyverként saját ideológiáinak tökéletes parabolájaként értelmezte a pártállam és a rejtőzködő ellenzék is. Mint említettem, nem voltunk politikailag tudatos család. Hátha más is hozzám hasonló tudatlanságban élt eddig, álljon itt néhány a vita fő gondolataiból.

Koppányék mi vagyunk – pontosabban az a generáció, amely akkor élt –, az István által a nyakunkra eresztett elnyomó szovjetekkel szemben: ez, ugye, az egyik értelmezés. Koppány Nagy Imre, István pedig nem más, mint Kádár János 1956-ban – állítja a másik értelmezés. Előbbi oldalon az István, a király maga volt a nemzeti büszkeség, a ritkán látott nemzeti jelképek miatt pláne. A legtöbb korabeli méltatás ezt emelte ki, ekként emlékezik a műre az egyik szerző is.

Önbecsülést, nemzeti önazonosságot adott abban a korban, amikor azon kísérleteznek, hogy kitenyésszék belőlünk a »szocialista embertípust.« Az István-Koppány viszályba „az elvtársak könnyen beleláthatták Kádár János és Nagy Imre párharcát. Az ő értelmezésükben a darab tisztára mosta a Nagy Imrét orvul legyilkoltató Kádárt. (…) A szamizdat-értelmiségtől viszont ugyanezért kaptunk hideget-meleget, kígyót és békát. Úgy értelmezték ők is, ahogy az elvtársak, csak éppen ők utálták ezért a darabot. Nem volt igazuk