A világvége is csak egy termék, amit, ha képesek vagyunk elfogadni, fényes jövő vár ránk
– zajlik az eszmecsere a kommunista félelmekkel átitatott Hollywoodban két, épp a medence mellett ücsörgő színész közt, akik azt fejtegetik, hogyan adta el a hangját egyikük egy újonnan kifejlesztett robotnak.
A Fallout videójáték 1997-es megjelenésekor pontosan ezt tarthatták szem előtt annak készítői. A posztapokaliptikus szerepjáték esszenciája a retrofuturista jövő, ami – dacára a 2100-as években játszódó cselekményének – megrekedt az ötvenes évek esztétikájában, na meg a hidegháborútól való elemi félelemben. Maga a játék több epizódot, spin-offot megélt, a játékost pedig olyan környezetben helyezte el (egy atomkatasztrófa után), amit soha nem akar megtapasztalni a valóságban, de a kíváncsiság mégiscsak nagy úr.