Woody Allen legújabb és egyben talán utolsó filmje, a francia színészekkel forgatott Coup de chance kapcsán adott interjút az rtl.hu-nak, melynek során beszélt sok évtizedes pályája egyes szakaszairól, változatos fóbiáról, a metoo-ról, a fekete-fehér filmek iránti vonzódásáról, és arról is, hogy milyen külöbségeket látott, amikor egy 1975-ös budapesti forgatás után harminc évvel visszatért a magyar fővárosba, hogy a színpadon klarinétozzon.
Amikor először ott jártam a hetvenes években, Budapest szép, de szegény város volt, javában tartott az orosz megszállás. Az emberek boldogtalannak tűntek, mintha egy állandó felhő lebegett volna a város felett, de Budapest szépsége, a házak, az építészet a szegénység és a levertség ellenére is feltűnt. Egészen más látvány fogadott, amikor harminc évvel később újra Budapesten jártam.
Egy élettel teli világvárost láttam. Az épületek ismerősek voltak, de a város divatos boltokkal, nemzetközi márkákkal, éttermi teraszokkal volt tele. A városkép sokkal izgalmasabbnak tűnt, mint amikor először Budapesten jártam