Best WordPress Hosting
 

Mennyire hihetünk a zöld cimkéknek?

Egy nemzetközi fogyasztói felmérés alapján sürgős változás kell a zöld termék címkék használatában! A 16 európai és Európán kívüli országban (USA, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland) végzett felmérés alapján szigorúbb szabályozásra van szükség a gyártók termékeken elhelyezett zöld állításaival kapcsolatban, hogy elkerülhető legyen a zöldre mosás”

A greenwashing, avagy zöldre mosás, zöldrefestés az, amikor a terméket zöldebbnek, környezettudatosabbnak tüntetik fel, mint amilyen valójában.

A felmérésben azt vizsgálták, hogy a fogyasztók hogyan érzékelik a termékek és szolgáltatások zöld állításait. A felmérésből kiderült, hogy a legtöbb fogyasztó csökkenteni szeretné szénlábnyomát, ezért megbízható információkat szeretne kapni a termékekről.

Greenhushing – az új negatív fenntarthatósági trend

A greenwashing (zöldremosás) a modernkori szótárunk részévé vált. De máris egy új kifejezés, a „greenhushing” (zöld elhallgatás) született arra az esetre, amikor egy vállalat túlságosan hallgat az eredményeiről, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy inkább nem mutatja be még azokat a lépéseket sem, amit a környezetvédelem érdekében megtett, nehogy baj legyen belőle.

A greenwashing kifejezés arra utal, hogy a vállalkozások eltúlozzák a fenntarthatóság iránti elkötelezettségüket. Az alaptalan zöld állítások a nyilvánosság figyelmét és néha felháborodását is kiváltják, nem is beszélve a perekről, amelyeket például az USÁ-ban egyes vállalatok ellen indítottak (pl. a Dasani, a Kroger és a Whole Foods).

A rossz hírnév és a jogi problémák veszélyével szembesülve egyes vállalatok inkább úgy döntenek, hogy egyáltalán nem kommunikálják klímacéljaikat, így azok nem kerülnek nyilvánosságra, ami azért nem pozitív lépés, mert így sem az ügyfeleik, sem más vállalatok nem követik az esetleg jó példákat. A gyakorlat jelzésére új kifejezés született: a greenhushing.

Klímaváltozás és dezinformáció: évtizedek óta nagy sikerrel vesznek hülyére minket

Az ukrajnai, és most az izraeli háború is újult erővel mutatta meg, hogy mire képes a dezinformáció, azonban a fosszilis iparág már lassan 50 éve tudatosan hátráltatja a klímaváltozás mérséklésére irányuló cselekvést, meglehetősen nagy sikerrel, sokszor változatlan recept szerint. A klímaváltozáshoz kapcsolódó dezinformációk főbb megállapításai és rövid összefoglaló:

“Képzeljük el, hogy az a fiatal, aki most, a 2020-as évek elején született, és élete során globális átlagban nagyságrendileg (2-7x) több és durvább szélsőséges időjárási eseményt fog átélni az élete során, mint a nagyszülei, megkérdezi, hogy mik voltak a hírek a 2020-as évtizedben, amikor volt még lehetőségünk mederben tartani a globális felmelegedést?

Válaszul azt fogja kapni, hogy egyes erdőtüzeket „energiafegyverek” okoztak, a meteorológiai szolgálatok „hisztérikusak”, amikor a növekvő hőhullámokról szólnak, és meteorológusokat halálosan megfenyegettek, mert a klímaváltozásról mertek beszélni a tévében.

A karbonkreditek csak zöldremosásra jók, vagy van valami értelmük is?

Hiába tépázták meg a karbonkreditek eddig sem túl fényes renoméját az idén megsokasodott médiabotrányok, a „környezetvédelmi piacok vadnyugataként” gúnyolt szegmens iránt átmenetinek tűnik a bizalomvesztés. Éveken belül többszörösére ugorhat az igény a szén-dioxid-csökkentési egységek vásárlására, ugyanis a nagyvállalatok körében egyre divatosabb klímacélokkal hetvenkedni. Márpedig zömük csak „zöld búcsúcédulákkal” kisegítve lesz képes az ígéretét betartani.

„Értéktelen kreditek, vacak kreditek, fantomkreditek. Túlallokáció, életképtelen projektek, megkérdőjelezhető integritású számítások” – csak néhány a hangzatosabb megállapítások közül azokból a tényfeltáró cikkekből, amik január óta szaporodtak meg nemzetközi hírportálokon az úgynevezett önkéntes karbonpiacok háza tájáról. Néhányukról hazai hírportálok is beszámoltak.

A többnyire globális cégek által keresett, klímaeredményeik feljavítására használt karbonkreditek (más néven offszetek) lényegében szabadon adható-vehető elektronikus tanúsítványok. Azt igazolják, hogy a múltban valaki, valahol pénzt nem sajnálva egytonnányi, klímaváltozást okozó gázt csökkentett egy projekt révén.  A botrányok zöme akörül robbant ki, hogy valóban áll-e kibocsátáscsökkenés e projektek mögött. És ha van is, az nem valósult volna-e meg egyébként is, pluszbefektetés nélkül.

így vezeti félre az embereket a MOL és Európa olajvállalatai

Európa 12 vezető olaj- és gázipari vállalatát vizsgálja a Greenpeace legújabb jelentése, amely világosan bemutatja, hogy a Shell, a BP, a MOL és más, fosszilisekben érdekelt cégóriások zöld ígéreteik ellenére hogyan vezetik félre a közvéleményt. E vállalatok továbbra sem hajlandóak átállni megújuló energiaforrásokra, és enyhíteni éghajlatromboló hatásukat. Ehelyett újabb és újabb klímagyilkos beruházásokba invesztálnak rekordnyereséggel.

Az olajtársaságok már régóta tisztában vannak az éghajlatváltozás tényével és veszélyeivel. Az éves vállalati jelentések mégis úgy néznek ki még mindig, mintha az éghajlati válság problémáját csak nemrég ismerték volna fel. A fosszilis energiahordozókon alapuló üzleti modelljük nagyobb mértékű átalakítását pedig rendszeresen a távoli jövőbe halasztják. A helyzet 2023 folyamán inkább romlott, mint javult. Az orosz gázszállítások leállása, valamint az Ukrajna elleni orosz támadás nyomán jelentkező olaj- és gázellátási kockázatok mentén elővett érvek, amelyek a vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkoznak (ellátásbiztonság, pénzügyi stabilitás), valójában csak a megszokott üzletvitel felpörgetését leplezik. Ez nem más, mint nettó klímarombolás.

Az olajtársaságoknak kulcsszerepet kellene játszaniuk a klímaválság leküzdésében. Mára legalább szóban úgy tűnik, hogy a legtöbb vállalat elfogadta ezt a kihívást. A reklámjaikban, az üzleti jelentéseikben és a befektetői prezentációikban mindenhol szó esik a fenntarthatóságról, az alacsony szén-dioxid-kibocsátásról, az átállásról és a karbonsemlegesség eléréséről.