Best WordPress Hosting
 

Magyarország sincs védve a grönlandi olvadástól

Alex Honnold amerikai sziklamászó 2017-ben világhírnévre tett szert, amikor elsőként mászta meg szabad szólóban, kötélbiztosítás nélkül az amerikai Yosemite Nemzeti Park inokikus gránitfalát, az El Capitant. A mászásról készült 2018-as dokumentumfilm, a Free Solo – Mászókötél nélkül utóbb megkapta a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat.

Honnold új kihívásokat keresve a közelmúltban Grönlandra látogatott. Az expedícióról készült háromrészes sorozat, az Alex Honnold: Grönland fagyos csúcsain első két részének premiere február 11-én, vasárnap volt látható a National Geographic csatornán, február 18-án, 20:00-tól pedig újabb rész érkezik.

Az út egyik különlegessége, hogy komoly tudományos célkitűzései is voltak: a csapatot Dr. Heïdi Sevestre glaciológus kísérte el, a stáb pedig rengeteg értékes adatot gyűjtött a terepen. A térség a világ egyik leggyorsabban melegedő régiója, a helyi olvadás katasztrofális globális következményekkel jár.

A villanyautó-dömping ellenére lassan terjednek a megújuló energiaforrások a közlekedésben

9,6 százalékra nőtt az EU-ban a megújuló energiaforrások aránya a közlekedésben a 2013 és 2022 között eltelt majdnem egy évtizedben, ez több mint 3,5 százalékpontos növekedés, de nem elég a 29 százalékos cél eléréséhez 2030-ra.

A legnagyobb mértékben, csaknem 14 százalékponttal Svédországban nőtt az arány, itt 2022-ben meg is haladta az uniós célként kitűzött 29 százalékot.

Magyarországon szerényebben, 6,34-ről 7,76 százalékra nőtt az arány kilenc év alatt, ugyanakkor 2021-2022 között itthon volt a harmadik legnagyobb növekedés Németország és Hollandia után, 1,6 százalékpontos.

Elkezdett kizöldülni Grönland

Egy új tanulmány alapján Grönland olvadt jégtakarójának helyén növényzet fejlődik – írja a The Guardian. A folyamat súlyos hatásokkal jár, és alapjaiban alakítja át a tájat.

A kutatók az 1980-as évektől kezdődően dokumentálták a változásokat, az adatok alapján a jég egykori, nagy területeit kopár sziklák, vizes élőhelyek és cserjék vették át. A műholdas felvételek elemzése kimutatta, hogy az elmúlt három évtizedben Grönland jégtakarójából és gleccsereiből 28,5 ezer négyzetkilométernyi terület olvadt el, ami Albánia területének felel meg, és a teljes jégtakaró 1,6 százalékát teszi ki.

A régióban a növényzettel borított terület nagysága 15 ezer négyzetkilométerrel nőtt, ami 111 százalékos emelkedést jelent a vizsgált időszakban.

Megkezdhetik a szén-dioxid kivonását a légkörből

A 2015-ös párizsi klímaegyezményben lefektetett másfélfokos felmelegedés egyre inkább elérhetetlennek tűnik, az éves szinten megrendezett klímakonferenciákon emiatt a kibocsátáscsökkentés mellett egyre inkább a felmerül az is, hogy komoly összegeket kellene fektetni a szén-dioxid kivonó technológiák fejlesztésébe.

Bár a témában leggyakrabban a közel-keleti országok szoktak megnyilatkozni, most azonban úgy tűnik, Dél-Korea mindenkit megelőzhet. Az ázsiai ország ugyanis a Daesan ipari parkban építheti fel azt a komplex üzemet, amely évente 50 ezer tonna szén-dioxidot vonna ki a légkörből, emellett pedig a sós tengervízből fogyasztásra alkalmas édesvizet készítene. Ha elkészül, ez lehet a világ első ilyen létesítménye az Interesting Engineering szerint.

A Daesan Industrial Complex Dél-Korea petrolkémiai termelésének mintegy 40 százalékáért felelős.

Már csak néhány ország maradt, ahol ne szakadt volna meg a szennyezés és a növekedés évtizedekig kitartó együttmozgása

Miközben történelmi távlatban a gazdasági növekedés együtt járt a fosszilis energiahordozók felhasználásának azonos mértékű növekedésével, mára a világon kevés ország maradt, ahol ez az összefüggés igaz lenne.

Miért fontos ez? A klímaváltozás legsúlyosabb következményeinek elkerülése érdekében a növekedésnek és a szén-dioxid-kibocsátásnak teljesen el kellene válnia egymástól, 2050-ig globálisan nettó nullára kéne csökkennie a kibocsátásnak.

Felülnézet: a fejlett gazdaságokban 2007-ben tetőzött a kibocsátás, azóta csökken. Az USA-ban például 1990 óta megduplázódott a GDP, de a szén-dioxid-kibocsátás visszaesett körülbelül az akkori szintre.

Globális katasztrófával fenyeget egy óceáni áramlat összeomlása

Egy új tanulmány alapján olyan fordulópont felé tart az Atlanti-óceán nagy áramlati rendszere, amely a globális éghajlat és az emberiség számára egyaránt katasztrofális lehet – írja a The Guardian. René M. van Westen, az Utrechti Egyetem munkatársa és kollégái szerint a fordulópont után az összeomlás megdöbbentően gyorsan eljöhet, azt azonban, hogy az esemény pontosan mikor következhet be, egyelőre nem tudták meghatározni.

A kutatók számítógépes modellek és múltbeli adatok felhasználásával dolgoztak ki egy figyelmeztető indikátort az Észak-atlanti bukóáramlás (Amoc) összeomlására. Az Amoc az óceáni áramlatok hatalmas rendszere, amely a globális klíma szabályozásának egyik kulcstényezője.

Megállapították, hogy az Amoc már most is a hirtelen elmozdulás felé tart, ami több mint 10 ezer éve nem fordult elő, és ami a világ nagy részeire nézve súlyos következményekkel járna.

Állatok százai halhatnak ki hamarosan

A vándorló életmódot folytató állatok több mint ötödét a kihalás fenyegeti – írja az MTI az ENSZ hétfőn közzétett jelentése alapján. A fajok helyzetének jelentősen romlása miatt az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység okolható.

Több ezer állat vándorol sivatagokon, síkságokon és óceánokon keresztül minden évben, hogy élelmet szerezzen és szaporodjon. A jelentés szerint fenntarthatatlan nyomás nehezedik ezekre a fajokra, ami miatt számos esetben a populációjuk csökken, zavarok keletkeznek a táplálékláncokban, és veszélybe kerül az életben maradásuk.

Amint a jelentésből kiderül, a vándorló állatok védelméről szóló 1979-es egyezmény dokumentumaiban felsorolt 1189 állatfaj 44 százalékának csökkent mára a populációja, és 22 százalékukat már a kihalás fenyegeti. Kiemelték, hogy a vándorló halfajok közül szinte az összes – a jegyzékbe vett 58 faj 97 százaléka – már a kihalás szélén áll.A jelentésből egyértelműen kirajzolódik, hogy az emberi tevékenység – a vadászat, a halászat, az intenzív mezőgazdaság és az állatok egyéb formájú túlzott kizsákmányolása – jelenti a legnagyobb fenyegetést a vándorló állatokra. Az ENSZ listáján szereplő állatfajok mintegy 70 százalékának életkörülményeit befolyásolja az emberi tevékenység. Az élőhely szűkülése a fajok különösen jelentős hányadát, 75 százalékát sújtja, és emiatt az ENSZ szakértői kiemelten figyelmeztették a kormányokat arra, hogy az infrastrukturális fejlesztések során fokozottabban kellene ügyelniük arra, hogy ne zavarják meg az állatok vándorútvonalait.

Halálos versenyre kényszerítjük a Föld élővilágát

A földi élet fennmaradásának alapvető követelménye, hogy az élővilág tagjai alkalmazkodni tudjanak a folyton változó külső körülményekhez, például a klímához, aminek két legfontosabb eleme a hőmérséklet és a csapadékmennyiség. Általában a környezeti tényezők valamekkora sávja optimális az adott faj számára, illetve mindkét irányban egy-egy sáv még tolerálható. Bolygónk története tele van klímaváltozásokkal, amikor a közismert éghajlati övek északi vagy déli irányban mozognak, vándorolnak, és ugyanekkor a hegységek vertikálisan övezett élőhelyei is eltolódnak.

A növények, állatok és egyéb fajok számára verseny kezdődik, aminek tétje, hogy tudják-e követni a nekik megfelelő éghajlati zónát, az új helyen meg tudnak-e telepedni, és a többi fajjal társulást alkotni. Ha nem, akkor kipusztulnak, helyüket pedig alkalmazkodóképesebb, új fajok veszik át.

Nehéz ezt elképzelni, hiszen az ipari forradalom óta eltelt időszakot nem számítva az elmúlt 8-10 ezer évben a Föld éghajlata viszonylag stabil volt, technológiánknak köszönhetően pedig a sarkvidéktől a sivatagokig bármilyen éghajlaton képesek vagyunk boldogulni. Csakhogy nem a végtelenségig: a változó klíma már az évszázad végére létrehozhat számunkra is lakhatatlanul forró és száraz területeket. Az élővilág más tagjai még rosszabb helyzetben vannak,

Menekülő emberek égnek halálra Chilében

Február első napjaiban, nem sokkal azután, hogy hatalmas területek kaptak lángra Kolumbiában, pokoli erdőtüzek támadtak fel Chilében is. Az otthonukból menekülőkről, a szétporladt házakról, a kiégett autókról és a füstölgő facsonkokról készült megrázó fotók bejárták a világsajtót.

Gabriel Boric elnök szerint az esemény az ország legpusztítóbb természeti katasztrófája a 2010. február 27-i, 8,8-as erősségű, 500 halálos áldozatot követelő földrengés óta. Néhány nap leforgása alatt épületek ezrei égtek le, több mint 120 ember vesztette életét, a lángok pedig továbbra is tombolnak Valparaíso régiójában.

Az erdőtüzek múlt héten, egy szélsőséges hőhullám idején alakultak ki a közép-chilei Viña del Mar és Valparaíso térségében. A fővárostól, Santiagótól mintegy 113 kilométerre északnyugatra, a tengerparton fekvő Valparaíso népszerű turisztikai célpont, amely színes házairól, idilli dombjairól és történelmi óvárosáról ismert.

Egy régi őrült ötlet – égessük el az összes szenet

Újabb – közvetett – bizonyíték is van arra, hogy művelt elődeink már száz évvel ezelőtt is tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy a levegőbe kerülő szén-dioxid globális felmelegedést okoz. Többek között az amerikai mérnök, William Lamont Abbott is tisztában volt ezzel, ám ő még úgy vélte, jó lenne a világ számára, ha a bolygón található összes szenet elégetnék.

Melegebb lenne a föld, mindenki jobban járna” – gondolta. Abbott ugyanis abban hitt, hogy a Föld fokozatosan veszt az energiájából és bolygónkra ezért a fokozatos kihűlés, az emberekre pedig hosszabb távon a fagyhalál vár. Abbott, aki az USA-beli Illinois állam legnagyobb energiaszolgáltatójának főmérnöke volt, azt állította, a szénkincs elégetésének köszönhetően megkétszereződne a mezőgazdasági termelésbe bevonható területek nagysága és a sarkvidékeken is paradicsomi viszonyok alakulnának ki.

Bár Abbottnak – szerencsére – nem sikerült megvalósítania tervét, az ügy sok szempontból az utókornak is fontos tanulságokkal szolgált. Az egyik az, hogy a Föld klímája nagyon bonyolult rendszer, s éppen ezért nem szabad elhamarkodottan nekiesni különféle ígéretesnek tűnő projektek megvalósításának.

Az idei volt a legmelegebb január a feljegyzések kezdete óta

Az idei január volt az eddigi legmelegebb a feljegyzések kezdete óta – közölte csütörtökön kiadott jelentésében az Európai Unió Copernicus klímaváltozást figyelő szolgálata. A C3S adatbázisa 1950-ig nyúlik vissza, a korábbi januári melegrekordot e szerint 2020-ban mérték.

Az 1850-től vezetett globális feljegyzések szerint 2023 volt a Föld legmelegebb éve, az emberi tevékenység okozta klímaváltozás és a Csendes-óceán keleti részének felszíni vízrétegét felmelegítő El Niño jelenség miatt, amely emelte a globális hőmérsékletet. Tavaly június óta minden hónap a világ legmelegebb hónapja volt a korábbi évek azonos időszakához képest.

Nem csak, hogy ez volt a legmelegebb január a feljegyzések szerint, hanem olyan 12 hónapos időszakon vagyunk túl, amelynek hőmérséklete több mint 1,5 Celsius-fokkal meghaladta az iparosodás előtti kor hőmérsékletét, amire referenciaként tekintünk

Az eddig becsültnél gyorsabb lehet a klímaváltozás

Egy új tanulmány szerint a globális felmelegedés a véltnél gyorsabban zajlik és hosszabb ideje tart. A kutatók az ősi Ceratoporella nicholsoni tengeri szivacsok kalcium-karbonát csontvázában megőrződött óceáni hőmérsékleti adatokat elemezték.

A Nature Climate Change  folyóiratban ismertetett eredmények azt mutatják, hogy az iparosodás korának felmelegedése az 1860-as évek közepén elkezdődött, ami megfelel a feljegyzéseknek, ugyanakkor több mint 70 évvel korábbi időpont, mint amit a hajókról mért tengerfelszíni hőmérsékleti adatok sugalltak.

Amerikai és ausztrál kutatók tanulmányukhoz a Ceratoporella nicholsoni fajhoz tartozó szivacsokat vizsgálták Puerto Rico partjainál a sekély talapzati vizekben. A korallokhoz hasonlóan a trópusi szivacsok is ülő állatok, amelyeknek sem szervük, sem idegsejtjük nincs, de az aragonit kalcium ásványi anyag tárolása révén vázat alkotnak.

A véltnél is gyorsabb lehet a klímaváltozás

Egy új tanulmány alapján a globális felmelegedés a véltnél gyorsabban zajlik és hosszabb ideje tart – írja az MTI. A kutatók az ősi Ceratoporella nicholsoni tengeri szivacsok kalcium-karbonát csontvázában megőrződött óceáni hőmérsékleti adatokat elemezték.

Az eredmények azt mutatják, hogy az iparosodás korának felmelegedése az 1860-as évek közepén elkezdődött, ami megfelel a feljegyzéseknek, ugyanakkor több mint 70 évvel korábbi időpont, mint amit a hajókról mért tengerfelszíni hőmérsékleti adatok sugalltak.

Malcolm McCulloch, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem munkatársa szerint a globális felmelegedést mintegy 0,5 Celsius-fokkal alábecsülték, ami azt jelenti, hogy közelebb vagyunk a 2015-ös párizsi klímaegyezmény 1,5 Celsius-fokos határához, mint korábban gondolták.

Megszülethet a hurrikánok új kategóriája

Egy új tanulmány alapján olyan erősekké válnak a hurrikánok az éghajlati válság miatt, hogy skálájukat ki kellene terjeszteni a 6-os kategóriára is – írja a The Guardian. A szakértők szerint az elmúlt évtizedben öt vihar került volna ebbe az új osztályba, amelybe a legalább tartósan 308 kilométer per órás szélerejű trópusi ciklonokat sorolnák.

Az új kategóriára Michael Wehner, az amerikai Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium munkatársa és James Kossinnal, a Wisconsin-Madison Egyetem kutatója tett javaslatot. A szakértők az 1970-es évek elején kidolgozott Saffir-Simpson-féle hurrikánskálát vették alapul.

A skála alapján minden olyan hurrikán, amelynek maximális szélsebessége legalább 119 kilométer per óra, 1-es erősségű. A mostani csúcsot az 5-ös kategória jelenti, amely 252 kilométer per óránál kezdődik.

500 éve nem volt ilyen szárazság Amerikában

Egy új tanulmány alapján legalább 500 éve nem volt olyan forró és száraz Észak-Amerika nyugati része, mint az elmúlt két évtizedben – írja a Las Vegas Review-Journal. A szakértők fák évgyűrűinek elemzése után jutottak erre a megállapításra.

A kutatók régóta gyanítják, hogy az ember okozta klímaváltozás példátlan módon alakítja át a Földet, az új publikáció pedig megerősíti ezt. A Nyugat-Amerikában tapasztalható tartós aszályra megaszárazságként hivatkoznak, sok tudós szerint a jelenséghez a globális felmelegedésnek is köze van.

A szélsőséges hőség és szárazság felerősítve hat egymásra, pozitív visszacsatolási hurkot hozva létre.

Nő a húsevő fertőzések száma a klímaváltozás miatt

Egy új jelentés alapján a 2023-as nyári hőhullámban Amerika keleti parti államaiban megugrott a súlyos, „húsevő” fertőzések száma – írja a Live Science. A publikáció a Vibrio vulnificus baktériumról szól, amely part menti vizekben él. Ha a mikroba nyílt sebbe kerül, nekrotizáló fasciitist idéz elő, amelyre gyakran hivatkoznak húsevő betegségként.

A súlyos, gyulladásos fertőzés a szövetek gyors elhalását okozza. Amennyiben a kórokozó lenyeléssel, például nyers vagy nem kellően átsütött tenger gyümölcseivel kerül be a szervezetbe, gyomor-bélrendszeri megbetegedést idéz elő. Ez általában hasmenéssel, hányással és lázzal jár, de akár életveszélyes vérmérgezést is okozhat.

A Vibrio vulnificus különösen meleg vizekben szaporodik. 2023 júniusa és augusztusa között az Egyesült Államokban komoly hőhullámok tomboltak, a tengerfelszíni hőmérséklet pedig különösen magas volt. Ez idő tájt, júliusban és augusztusban Connecticut, New York és Észak-Karolina államokban kiugróan sok megbetegedést jelentettek.

Tavaly több mint háromszáz őslakos halt meg az illegális aranybányászat miatt Brazíliában

Nem elég az esőerdő pusztulása, Brazília kezdi elveszíteni a fölényt a janomami őslakosok megmentéséért folytatott harcban is, akik az újraéledő illegális bányászok által az Amazonas hatalmas, elszigetelt esőerdei rezervátumukba hurcolt influenza, malária és alultápláltság miatt haldokolnak.

Jégkorszak Németalföldön

A ma már Rotterdamhoz tartozó Delfshaven halászfalunál 1565. január 2-án jéghegy tűnt fel, ami elállta a Nieuwe Maas folyó torkolatát, és a helyiek hajói nem tudtak kifutni a tengerre. A rendkívüli eseményt olajfestményen idézte fel Cornelis Jacobsz van Culemborch németalföldi festő. A telek a régióban abban időben rendkívül hidegek voltak, mert a közepére estek az úgynevezett kis jégkorszaknak, amikor 1250 és 1860 között két Celsius fokkal csökkent a Föld átlaghőmérséklete, amit vulkánkitöréseknek és gyengébb naptevékenységnek tulajdonítanak a klímatudósok. A XVI. század közepétől mintegy egy évszázadig tartó időszak különösen hűvös volt, ami hatással volt Európa társadalmára és gazdaságára, és a mindennapjait megörökítették az aranykorukat élő németalföldi festők.

Pieter Bruegel Téli táj korcsolyázókkal és madárcsapdával 1565

Pieter Bruegel 1565-ben festette Vadászok a hóban című művét (lásd nyitókép), amit ugyanúgy a szinte a néző érzékéig ható ropogó hó jellemez, mint a rá egy évre készült Betlehemi népszámlálás című festményt. Míg Bruegel alkotásai a rideg tél okozta megpróbáltatásokat sugallják – a németalföldi régió gazdaságát megviselte, hogy hosszú időre befagytak a kereskedelmet segítő természetes folyók és mesterséges csatornák –, addig Hendrick Avercamp gyakran örökítette meg a jégen csúszkálók örömét. Művészettörténészek szerint Avercamp süketnémának született, és kereste a szépséget az általa nem hallott világban. Mást szinte nem is festett, és csaknem száz téli tájképet hagyott maga után.