A nagyjátékfilm hosszúságú reklámok éve az idei. Tavasszal ott volt az Air – Harc a legendáért, amelynek alkotói, Ben Affleck és Matt Damon nemcsak Michael Jordan nagysága előtt borultak le, hanem a Nike cipő előtt is. Majd nyár közepén szökőárként söpört végig a világon a Barbie, ami egyszerre reklámja és kritikája a Barbie-babának, -jelenségnek és -életérzésnek. De azért inkább a reklámja, amint azt a Mattel játékgyártó cég megugró részvényei mutatják.
Most mozikba került a Gran Turismo, és csúcsra járatja a filmes reklámozást. Nem úgy, mint a kétezres évek magyar közönségfilmjei, például a Meseautó, amelyben minden kocsinak GSM-900 a rendszáma. Inkább leplezetlenül, sőt, büszkén. Neill Blomkamp filmje egyfelől reklámfelületként szolgál a Gran Turismo című autóversenyzős videójátéknak, elvégre a történet főhőse, Jann ebben a játékban lesz annyira ügyes, hogy valódi autóversenyzőként is kipróbálhatja magát. A Nissan autógyár vállalja, hogy marketingfogásként akadémiát nyit videójátékosoknak, és igazi autóversenyeken szponzorálja a legjobbakat.
A Gran Turismót tehát úgy is nézhetjük, mint egy marketingfogásnak emléket állító marketingfogást. Olyan magaslati pontja ez a fogyasztói kapitalizmusnak, ahol már ritkás a levegő.