Magyarország kis ország, nincsenek is igazi távolságok. Hogy ezt átérezzük, még géppel se kell fölé szállni, elég beülni egy autóba Budapesten, elindulni bármelyik irányba, és pár órán belül garantáltan egy határhoz érkezünk. Ha viszont nem kilométerekben mérjük a távolságot, hanem életkilátásokban és oktatási, gazdasági, munkaerőpiaci lehetőségekben, akkor egész más kép tárul elénk. Egy olyan országé, amelyben szűkössége ellenére is hatalmas, olykor áthidalhatatlannak tűnő szakadékok vannak és választanak el akár közeli térségeket. Ahol teljes életeket állíthat (kényszer)pályára a jelentéktelennek tűnő, bürokratikus adat, hogy hova születünk. Ahol egy zsákfaluban élő gyerek számára a Kálvin tér ugyanolyan egzotikus, elérhetetlen úticélnak tűnhet, mint Galápagos, Tokió vagy a Times Square.
Az eddig színházi munkáiról ismert Boross Martin első nagyjátékfilmje, a Nyersanyag ezekről a láthatatlan szakadékokról szól. Erőteljes példázatban mutatja be, mennyire fontos lenne, hogy megpróbáljuk áthidalni őket, de annak a veszélyeire is figyelmeztet, mi minden csúszhat félre, ha ebbe a feladatba átgondolatlanul, csak érzelmi felbuzdulásból vágunk bele. A film fő helyszíne Pusztaszomaj, ez a fiktív, de minden ízében valóságosnak érződő magyar falu, amit a rendező több létező településből gyúrt össze. Ide érkezik meg Budapestről három filmes – Tamás (Dér Zsolt), Hanna (Mészáros Blanka) és Krisztián (Baki Dániel) –, hogy alkotói workshopot tartsanak a helyi gyerekeknek. A nagyvárosi értelmiségiek és falusi emberek közti aszimmetrikus helyzet ugyan nem szorul magyarázatra, de a nyitójelenet egyből felvillantja a kölcsönös társadalmi egymásra utaltságot azzal, hogy a filmesek lerobbant kocsiját traktorral kell bevontatni a faluba.
A részvételi projekt ígéretesen indul: a nagyon különböző családi, anyagi és etnikai hátterű fiatalok ugyan kissé vonakodva és bizalmatlanul, de csak megnyílnak a messziről érkezett jövevények előtt, és szép lassan magával ragadja őket az alkotás öröme. Főleg az növeli a filmesek renoméját, mikor kiderül, hogy Krisztián, az operatőr nemcsak általuk nem ismert magyar művészfilmekben vett részt, de dolgozott a Z világháború forgatásán is. Segítőkész a falu agilis polgármestere, Gáspár (Pál András) is, akit láthatóan majd szétvet a reformhevület: nem elég, hogy ő írta ki a pályázatot a workshopra, de mindenkiről személyesen gondoskodik a faluban, és a médiában is gyakran szerepel a sikeres felzárkóztatás poszterfiújaként. Az általa felépített pusztaszomaji modell ékköve a falu határában kialakított uborkafarm, ahol saját narratívája szerint munkát, önbecsülést és jövőképet ad a helyieknek, hogy ne kelljen segélyeken tengődniük.