Sokan hallani sem akarnak akkumulátorgyárakról lakóhelyük közelében, főleg környezetvédelmi félelmek miatt. Mivel azonban a kormány nem kis mértékben ezekre alapozza a magyar gazdaságát jövőjét, ilyen értelemben is nagy a kockázat, hogy jó döntés-e nagy erőkkel ráfeküdni erre az ágazatra.
Nagyjából 15 évvel ezelőtt a gumiabroncsgyárak töltöttek be némiképp hasonló szerepet. Az elutasítottságuk ugyan valószínűleg kisebb volt, de 2008-ban a gyöngyösi Fidesz egy népszavazási kezdeményezéssel így is megakadályozta, hogy szennyezőnek tartott gyárat építsen a városban az indiai Apollo Tyres. (Hogy aztán a következő évtizedben felépüljön pár kilométerrel arrébb.) Szintén párhuzam, hogy a gumigyárak idetelepülését – és az ehhez adott állami támogatást – a magyarországi és térségbeli autógyárak beszállítási igényeivel magyarázták.
A gazdaságszerkezeti kifogások ugyancsak hasonlóak voltak: a gumiabroncsgyárak technikailag ugyan nem összeszerelő-üzemek, tágabb értelemben annak számítanak, hiszen nem túl magas a hozzáadott értékük, márpedig végső soron jórészt ez határozza meg, hogy mekkora jólét érhető el az országban. Termelési oldalról nézve pedig meghatározó módon ez adja ki a GDP-t – vállalati szinten a hozzáadott érték mutatja meg, hogy (maradva a feldolgozóiparnál) mennyit tettek hozzá a máshonnan megvásárolt alapanyagokhoz, részegységekhez.