A nem túl kreatívan Philips OLED 818 névre keresztelt okostévé külsőre sem nevezhető kifejezetten izgalmasnak, ami semmiképp nem kritika, már csak azért sem, mert a háttérvilágítás nélküli technológia okán egyre vékonyabb panelek miatt nem is nagyon van mit dizájnolni. Az pedig, hogy milyen a tévé hátsó része, ahol a működéshez szükséges komponensek kaptak helyet, meglehetősen szűk réteget érdekel. A lényeg itt annyi, hogy a képernyőnk kávái rendkívül vékonyak, szinte láthatatlanok, az egyetlen kiemelendő részlet pedig a masszív talp, ami nemcsak stabilan tartja az amúgy 21,7 kilogrammos, esetünkben 55 hüvelykes kijelzőt, de kellően meg is emeli ahhoz, hogy kényelmesen elé helyezhessünk egy soundbart anélkül, hogy az belelógna a képbe.
A talapzat előnye továbbá, hogy általa a kijelző jobbra és balra is elforgatható 20 fokban, illetve itt érdemes megjegyezni, hogy a hátlapról természetesen most sem hiányoznak a szabvány VESA-bemenetek, tehát a készülék szokás szerint a falra, egy szekrény lapjára vagy akár egy mozgatható konzolra is felszerelhető.
A csatlakozók két helyre lettek szétszórva, találunk oldalra és lefelé néző portokat. Utóbbiak az antennabemenetek, két HDMI 2.1 (4K/120 Hz), amiből az egyik támogatja az ARC/eARC szabványt, továbbá az optikai audio kimenet, az Ethernet és egy USB 2.0 csatlakozó. Jobb oldalon pedig kapunk két HDMI 2.0 bemenetet, egy hagyományos jack csatlakozót, egy USB 3.0 és egy USB 2.0 portot, továbbá innen sem maradt le a fizetős digitális tévéműsorok dekódolásához szükséges CI+ foglalat. A forgatható kijelző egyik előnye pedig pont az, hogy ezeket az oldalsó csatlakozókat a szokásosnál könnyebb elérni, ha egy újabb forrást vagy esetleg egy külső meghajtót kötnénk a tévére.