Best WordPress Hosting
 

Beleroppanhat-e az izraeli gazdaság a gázai háborúba?

Izrael gazdasága hosszú utat tett meg az állam 1948-as megalapítása óta. A tömeges bevándorlás által dinamizált zsidó állam a kezdeti évtizedek drámai fejlődését követően a hetvenes években az olajársokkok gerjesztette infláció és a szocialista államokat jellemző tehetetlenség áldozatául esett. A ma is ismert virágzó, liberális piacgazdaság létrehozása aligha sikerülhetett volna Simón Peresz nyolcvanas években megkezdett reformjai, a kilencvenes évek magasan képzett bevándorlóinak letelepedése vagy épp a Benjamin Netanjahuhoz köthető 2003-as stabilizáció nélkül. Izrael gazdaságának története egy szocialista állam hol felgyorsuló, hol lelassuló, de drámai átalakulásának története, mely számos tanulsággal szolgál a világ valamennyi gazdasága számára. Elemzésünkben áttekintjük Izrael gazdaságának történetét az állam megalapításától egészen napjainkig, külön hangsúlyt fektetve a gazdasági stabilizációkra. És választ adunk a kérdésre, hogy a gázai háború milyen hatással van a zsidó állam gazdaságára, illetve milyenek Izrael hosszabb távú kilátásai.

Az ígéret földjének korai évtizedei

Dan Senor és Saul Singer 2009-ben megjelent gazdaságtörténeti műve a Startup Nemzet – Izrael gazdasági csodájának története címet viselte. Bár könyvükben a szerzőpáros a világ egyik legfejlettebb high-tech szektorával és startup kultúrájával rendelkező Izrael utóbbi évtizedekben tapasztalt drámai fejlődéséről írt részletesebben, a startup hasonlat Izrael megalapítására és az első alijázó zsidók kezdeti erőfeszítéseire is egészen jól alkalmazható. A zsidó állam létrehozása a történelmi Szentföld területén igen sok kihívást támasztott a többségében Európából bevándorló, pionír cionisták számára. Az egyszerre sivatagos és maláriától hemzsegő, mocsaras földterület megművelésének sikere nagyban támaszkodott a telepesek gondos vízgazdálkodására és az első létrehozott kibucok fegyelmezett munkatempójára.

Ezért kellett bevezetni a forintot

A magyar hiperinfláció előzménye a második világháború pusztítása volt, mely az 1926-ban forgalomba helyezett új fizetőeszközt, a Horthy-rendszer stabil pengőjét már 1944 végén elindította a lejtőn – ekkor a magyar valuta az 1938-as érték huszonhatod részére csökkent. De még ezt is messze túlszárnyalta az 1945-ös esztendő, mely az előző évihez képest hatvanketted részre értékelte le a pengőt. Az áruhiány mellett Magyarországot pénzhiány is jellemezte, ami az Ideiglenes Kormányt a bankóprés beindítására ösztönözte, és ez nem maradt következmény nélkül – írja a Rubicon.hu.

A helyzetet súlyosbította, hogy míg a Dálnoki Miklós Béla, Tildy Zoltán, majd Nagy Ferenc vezette kormányok próbáltak körültekintően egyensúlyozni a pénztelenség és a gazdasági összeomlás között, addig a bankóprés használatára jogot szerző Vörös Hadsereg ellenőrizetlenül szórta ki az elértéktelenedő bankókat. A hiperinflációt előidéző jelenségek az 1946-os év nyarán tetőztek, amikor a pénzromlás mértéke is ijesztően megugrott. Ezt a korabeli árak is megmutatták: egy kiló kenyér például 1945 augusztusában 6 pengőbe került, ezzel szemben a következő év május elején már 8 millió, míg június végén már 5,85 milliárd) pengőt kellett érte kifizetni.  Az infláció tetőpontja aztán az 1946-os év július hónapja lett, amikor egy hónap alatt 41 900 billiót romlott a pengő értéke,

vagyis az árak átlagosan 15 óránként megduplázódtak.