Feltuningolva, népszerű magyar sztárokkal érkezik a Marsra magyar! következő, 2. évada. Az előző évad az Indexen és a TV2-n volt látható, de alkotói szeretnék még tovább szélesíteni az elérést, ezért a második évadot az RTL-re viszik át. Megérkeztek a széria folytatásával kapcsolatos főbb részletek.
Archívum címkék: keresztes tamás
Meglesz mindenünk, egyedül pénzügyekben szívunk, avagy mit tanult Pinokkió a Vígszínházban?
A fabábut, aki fiú akar lenni, senkinek nem kell bemutatni. Az epikus hőst, aki asztallábként kezdi pályafutását, majd elindul a nagyvilágba, ahol szép sorjában egyre képtelenebb helyzetekben találja magát, mindenki ismeri. 140 éve született a népmesei figura, és a mai napig újabb és újabb alkotásokat inspirál. 2022-ben két játékfilmet is bemutattak a világon Pinokkió főszereplésével: az Disney+ élőszereplős Pinokkióját, Tom Hanksszel, ami lényegében az 1940-es Disney-rajzfilm rekreációja, valamint Guillermo del Toro Pinokkió-interpretációját, ami egy eredetibb úton indul el, és igazán különleges vizuális megoldásokkal meséli el az életre kelt fabábu klasszikus történetét.
A Vígszínház új bemutatója szerencsére inkább az utóbbira hajaz. Az előadás feleleveníti az 1883-as olasz regényt, a Pinokkió kalandjait, és az első Disney-feldolgozással ellentétben egy valóságosabb, olykor kegyetlen miliőt mutat be. Maga a színpadkép egy részletekben gazdag, furcsa világot tár elénk, amiben bármi megtörténhet. A díszlet Auer Alexandra és az első nagyszabású előadását rendező Keresztes Tamás közös munkája, a jelmezeket pedig Giliga Ilka álmodta meg.
A folyamatosan mozgó, változó képben több elem is visszatér Keresztes eddigi díszleteiből, például az asztalos házikója Popriscsin otthonára emlékeztet – akit Keresztes Tamás az Egy őrült naplójában vitt színre –, a bábszínházi jegypénztár pedig a kocsmapultra, ahol Oszkár – Bödőcs Tibor hőse, avagy az alkoholista szobafestő – oly gyakran támaszkodik. Minden színpadon megjelenő elem kialakításában ugyanaz az ökölszabály érvényesül: semmi, de semmi sem lehet szokványos.
Thuróczy Szabolcs: Légypapíros ez a demokrácia
Felhívtalak, lényegében ismeretlenül, hogy interjúzzunk annak örömére, hogy megélte századik előadását a Bödőcs Tibor Meg se kínáltak című regényéből készült monodráma a Hatszínben, melyet te játszol. Javasoltam, már másnap üljünk le beszélgetni, azt felelted, nem jó, reggel repülsz Kanadába a darabbal, ahonnét október 3-án térsz haza, de 4-én délelőtt mehet az interjú. Mire mondtam, hogy az meg nekem nem jó, mert utazom, kérdezted, hová, mondtam, Fradi-meccsre Firenzébe, kérdezted, mivel, mondtam, autóval, kérdezted, hányan leszünk a kocsiban, mondtam, hogy hárman, te meg kapásból rákérdeztél, beférsz-e negyediknek. Befértél. Az alkalmazkodókészségedről annyit, hogy a szállásunkon már első este Caramelt énekeltél nekünk alsógatyában.
Rövid az élet, szeretem felgyorsítani az eseményeket.
A meccs előtt és után legalább húsz fradista szelfizett veled a Fiorentina stadionjában, egyikük úgy kezdte a barátkozást, hogy te vagy a csengőhangja, amikor is az Aranyéletben azzal a rigmussal lépsz be egy autószerelő műhelybe, hogy „mocs-kos lilák!”, majd a szakival közösen úgy folytatjátok, hogy…
„Mondtam már, hogy háború van?” – Sodró Eliza bravúros a fiatal Janikovszky Éva bőrében
Az egy ideje 6SZÍN néven futó Hatszín Teátrum alig néhány éve létezik, és bár eredetileg gyerekszínházként indult, alig hat év alatt elérte, hogy messze nem csak a gyerek- és ifjúsági előadások miatt legyen érdemes odafigyelni rá. A Jókai utcai színház az utóbbi években „klasszikus kőszínháznak kicsit kicsi, alternatívnak kicsit nagy”-jelleggel szuperizgalmas kevésszereplős daraboknak adott helyet, igazi kreatív, bátor, kísérletező műhely lett. Itt láttuk a Szabó Győző és Rezes Judit szerelmét megéneklő Loveshake-et, a döbbenetes Mi történt Baby Jane-nel?-t Alföldi Róbert rendezésében, Hernádi Judit főszereplésével, itt állt színpadra Molnár Piroska Goebbels titkárnőjeként, itt szólt óriásit a Bödőcs Tibor Meg se kínáltak című regényéből készült monodráma Thuróczy Szabolcs utánozhatatlan előadásában, és a friss kínálat sem adott lejjebb a színvonalból. Az évad utolsó bemutatója is illeszkedik ebbe a sorba: rendhagyó, figyelemre méltó alapanyag, kevés szereplő, portréjelleg, formai játék, színészi bravúrok – ez a Kizárólag az utókor számára című előadás Janikovszky Éva gyerekkori naplóiból.
Az ekkor még nem Janikovszky, hanem Kucses Éva tizenkét éves volt, amikor elhatározta, naplót fog írni. Az elhatározás – ahogy az ilyen kislányoknál gyakran lenni szokott – nem tartott sokáig: a napló első bejegyzése után nem kisebb, mint egy évnyi szünet következett, amit a színdarab is ügyesen megénekel. Ez a huncut, játékos jelleg aztán végig fennmarad a darab során – hát persze, hogy is lehetne másképp egy olyan napló feldolgozásánál, amit egy olyan kislány írt, akiből aztán világszinten ismert író lett, és hát a rendező Keresztes Tamásnak is van némi érzéke a komikumhoz. A szövegből kirajzolódó lány derűs, akaratos és áradó, és épp olyan szeleburdi, amilyennek egy tizenegynéhány éves lánynak lennie kellett akkor is, ma is: az iskolában brillíroz, a szülőkkel pöröl, szerelmével, Gabival nemkülönben, és közben tapasztalgatja, próbálgatja nőiségének fegyvertényeit, erejét.
Az események egy pontján pedig ez az Éva olyan hirtelen fordul át kislányból nem is nagylányba, mint inkább érett nőbe, hogy nem értjük, mikor is történt mindez, hogy nem vettük észre, hogy a hátulgombolósból friss feleség lett, abból pedig elhanyagolt, boldogtalan, újra szerelemről ábrándozó feleség.