Nem tudom, mi lesz most velünk. Nyilván megy minden ugyanúgy tovább, de hivatalosan most kezdődik el a Milan Kundera nélküli kor. Milyen volt Milan Kundera? És milyen volt a kora? Életem majdnem hatvan évét úgy éltem le, hogy volt benne egy gondolkodó és alkotó ember, aki mindig mert radikálisan kérdezni, és a megszokottól radikálisan eltérő válaszokat adni. Milan Kundera a hatvanas évek nagyhatású csehszlovákiai értelmiségének egyik legjelentősebb alakja, a prágai tavasz nélküle nem olyan lett volna, mint amilyen volt, sőt, talán nem is lett volna.
Ne higgyük, hogy mindent a történelmi szükségszerűségek határoznak meg. A személyiség nagyon sokat számít. És Milan Kundera nagy formátumú személyiség volt, annak minden fény- és árnyoldalával. A nagyság idegesítő, a nagyság félelmetes, a nagyság követhetetlen, és mégis a nagyság milyenségéből lehet tanulni, lehet erőt meríteni a félelmünk legyőzéséhez, és mutat példát, még ha ezt az utat mi már utána nem is tudjuk bejárni. Vagy, ha bejárjuk, csak gondolatban.
A prágai ’68 elsősorban a negyven körüli értelmiségiek forradalma volt. Vér és erőszak nélküli forradalom, hogy Milan Kundera emblematikus regény címére hivatkozzak, a tréfa forradalma. Vér és erőszak nélküli forradalom, melyet aztán kevés vérrel és rengeteg lelki, fizikai erőszakkal vertek le, fojtottak megalkuvásba, tagadtak és hazudtak el.