Az átok. Ez lenne a magyar címe ennek a sorozatnak, ha a SkyShowtime policyje nem ragaszkodna az angol eredeti címekhez. Tény és való, hogy Nathan Fielder és Benny Safdie sorozatában központi szerepe van annak, hogy egy kislány (viccből vagy komolyan, ezt a nézőre bízzák) megátkozza az egyik főhőst, akivel aztán olyan események történnek, hogy hinni kezd az átokban. De ez csak egy rétege a cselekménynek, mert képtelenség egy mondatban összefoglalni, hogy miről szól, és még annál is nehezebb dolgunk van, ha a műfaját szeretnénk meghatározni, nem beszélve arról, hogy még arra a kérdésre se könnyű választ adni, hogy jó ez a sorozat vagy sem.
Ebből már látható, hogy nem mindennapi élményt jelent a Curse, és az ilyen vállalkozások általában azzal járnak, hogy élesen megosztják a közönséget. Nincs ez másként ebben az esetben sem: az IMDB-n gyakorlatilag kétféle komment olvasható a sorozatról: írójuk vagy panaszkodik, amiért a sorozat lassú, unalmas, kellemetlen (cringe) érzéseket kelt a nézőben, a főhősök pedig ellenszenvesek és nagyképűek, vagy pedig amellett érvel, hogy de hát pont ezek miatt jó a sorozat.
Nathan Fielder eddig komikusként volt ismert, A próba című sorozata az HBO Maxon is látható, melyben a filmes fikció és a valóság határainak kérdését feszegeti, és amely ugyancsak ellenállt minden kategorizálási kísérletnek, hiszen papíron reality volt, de valójában zavarbaejtő módon mutatta be a dokumentumfilmek és a realityk etikai problémáit. Most először dolgozik együtt Benny Safdie-vel, akit a nézők leginkább az Oppenheimer Teller Edéjeként ismerhetnek, pedig ő rendezőként is jól fogadott thriller filmeket készített a bátyjával, Josh-sal közösen, legutóbb az Adam Sandler új arcát megmutató Csiszolatlan gyémántokat (Uncut Gems). Azóta kiderült, az volt a Safdie fivérek utolsó közös filmje, mindketten saját útjukon mennek tovább, a Curse-ben Josh nem is vett részt.