Amikor Luca Guadagnino nagysikerű filmjét, a Szólíts a neveden-t annak idején az év legszexibb filmjének kiáltottuk ki, már sejtettük, hogy az olasz rendezőnek jelenleg nincs vetélytársa az érzéki filmek versenyében. Ha van vezérfonal, amely összeköti a kilencvenes évek végén indult rendezői pálya különböző darabjait iskolai nevelődési történettől egy szenvedélyes úriasszony portréján át a szabadság ízébe és egymásba belekóstoló kannibálok road movie-jáig, az éppen a vonzódás természetére irányuló, kielégíthetetlen kíváncsiság.
Márpedig a legyűrhetetlen vonzalom, a csillapíthatatlan szenvedély rendszerint önmagunk feladására kényszerít, Guadagnino filmjei emiatt az önbizalom megrendüléséről is szólnak. Röntgenképek a törékeny lélekről.
Innen nézve szinte törvényszerű, hogy Guadagninónak el kellett jutnia a sportfilmekig, ahol a fizikai sérülések nemcsak karriereket, hanem személyiségeket törnek ketté, a nagy riválisok pedig olyan intenzív, kölcsönös függésen alapuló viszonyt alakítanak ki egymással, amely rokon a mindent elsöprő szerelemmel.