Hatósági eljárás indításáról döntött a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa a Rádió 1 Balázsék című műsorszámának egyik epizódjával kapcsolatban. A testület a héten megvizsgált egy, a TV2-n sugárzott kereskedelmi közleményt is, amelyet túl rövidnek és túl hangosnak talált két bejelentő.
Archívum címkék: tréfa
70 évig átverte a világot egy enciklopédia
Egy 1903-ban kiadott amerikai zenei enciklopédia a következő rejtélyes bejegyzést tette közzé legeslegutolsó szócikként, közvetlenül a cintányér német megfelelője, a zymbel után: zzxjoanw. A kifejezés állítólag a maorik körében egyfajta dobot vagy sípot jelölt – már maga a bizonytalanság is gyanút kelthetett –, kiejtés szerint pedig közel állt az angol shaw, azaz „bozót” szóhoz. Az enciklopédisták és nyelvtudósok között a szócikk nagy feltűnést keltett, de eszükbe sem jutott vitatni évtizedeken keresztül, sőt előfordult, hogy legfeljebb a maori nyelv szerinti kiejtésbe kötöttek bele, de mélyebben nem kutattak a szó eredete után.
Az enciklopédiát egyébként egy Rupert Hughes nevű úriember publikálta, aki meglehetősen nevezetesnek számított: változatos pályája során Oscar-díjra jelölt forgatókönyvíróként, rendezőként, regényíróként, katonatisztként – és nem mellesleg zeneszerzőként is letette a névjegyét. Egyébként pedig a nagybátyja volt egy közismerten különc milliárdosnak, Howard Hughes-nak, aki sorra döntötte a légi rekordokat és meghatározó szerepe volt az 1930–1940-es évek amerikai repülőgép-iparában.
Ami az enciklopédia-szócikket illeti: Rupert Hughes valójában viccnek szánta, ennek ellenére több mint hét évtized és sok különböző nyelvű kiadás telt el, amíg a tréfát leleplezték, csak 1976-ban bizonyították be kétséget kizáróan, hogy a maori dob vagy síp valójában „kacsa”.
Nemcsak az olvasókra, a történelemre is hatást gyakorolt – Milan Kundera halálára
Nem tudom, mi lesz most velünk. Nyilván megy minden ugyanúgy tovább, de hivatalosan most kezdődik el a Milan Kundera nélküli kor. Milyen volt Milan Kundera? És milyen volt a kora? Életem majdnem hatvan évét úgy éltem le, hogy volt benne egy gondolkodó és alkotó ember, aki mindig mert radikálisan kérdezni, és a megszokottól radikálisan eltérő válaszokat adni. Milan Kundera a hatvanas évek nagyhatású csehszlovákiai értelmiségének egyik legjelentősebb alakja, a prágai tavasz nélküle nem olyan lett volna, mint amilyen volt, sőt, talán nem is lett volna.
Ne higgyük, hogy mindent a történelmi szükségszerűségek határoznak meg. A személyiség nagyon sokat számít. És Milan Kundera nagy formátumú személyiség volt, annak minden fény- és árnyoldalával. A nagyság idegesítő, a nagyság félelmetes, a nagyság követhetetlen, és mégis a nagyság milyenségéből lehet tanulni, lehet erőt meríteni a félelmünk legyőzéséhez, és mutat példát, még ha ezt az utat mi már utána nem is tudjuk bejárni. Vagy, ha bejárjuk, csak gondolatban.
A prágai ’68 elsősorban a negyven körüli értelmiségiek forradalma volt. Vér és erőszak nélküli forradalom, hogy Milan Kundera emblematikus regény címére hivatkozzak, a tréfa forradalma. Vér és erőszak nélküli forradalom, melyet aztán kevés vérrel és rengeteg lelki, fizikai erőszakkal vertek le, fojtottak megalkuvásba, tagadtak és hazudtak el.