Archívum címkék: élet és irodalom

Széky János: Ki az őrült?

Május 8-án Szijjártó Péter nemes egyszerűséggel őrültnek nevezte a NATO tervét, hogy ötéves hatállyal százmilliárd eurós alapot létesít Ukrajna katonai megsegítésére, és átvenné a segítség koordinálását a Ramstein-csoport nevű, amerikai vezetésű koalíciótól.

Mi ez?

Hajdu Nóra: A „polikrízis” országa

A politológia irodalmában kevés fogalom futott be rövid idő alatt olyan nagy karriert, mint a polikrízis, amelyet elsősorban nemzetközi folyamatok leírására használnak. Érdemes lehet azonban megpróbálni a fogalmat egy adott országban zajló történésekre alkalmazni. Amit Németországban ma látunk, arra ugyanis találó ez a kifejezés: egymás mellett létező, részben egymásból eredő részválságok jellemzik az ország helyzetét.

Mi ez?

Váncsa István: Rend, fegyelem, alakiság

Azt írja az újság, hogy létrejött az Egészségügyért Felelős Államtitkárság Egészségügyi Ellenőrzésfelügyeleti Szolgálati Főosztály, örömöm nem ismer határokat. Szervezeti egység ennyire szívbemarkolóan agyalágyult nevet a neolitikum eleje óta nem kapott, ilyet csak mi tudunk kitalálni, de mi is csak az Orbán-korszak legfényesebb esztendeiben, amikor már a legutolsó gátlásainkat is levetkőztük és úgy állunk a világ előtt, mint Bálám teljesen elhülyült szamara. A lényeg az, hogy az orvosi kamara nemrégiben tagjainak hogyléte felől érdeklődött, az eredményekből pedig az sejlett ki, hogy az orvosoknak immár végképp elegük van, a mostaninál többet magasabb fizetésért sem tudnának és nem is akarnak dolgozni, inkább az állami egészségügy otthagyását fontolgatják. Viszont ez a kép még az Egészségügyért Felelős Államtitkárság Egészségügyi Ellenőrzésfelügyeleti Szolgálati Főosztályának létrehozása előtti állapotokat tükrözi, a helyzet pedig napról napra egyre gyorsabban és a betegek által is jól érzékelhető módon romlik tovább. Ami most van, az még a Kánaán, ami következik, arra gondolni se jó. Evvel együtt néha azért kellene.

Mi ez?

Simonovits András: A nyugdíjreform politikája

„Félve ugyan, de rátérek a kívánatos nyugdíjreform politikai lehetetlenségére is, amelyről szinte senki sem beszél nyilvánosan. A jelenlegi politikai rendszerben a kormányzat számára a passzivitás a legjobb stratégia. A matematikából ismert indirekt bizonyítással élek, és felteszem, hogy Orbán Viktort meggyőzik tanácsadói, hogy az OECD, az EU és a hazai szakemberek (beleértve magamat is) által javasolt nyugdíjreformokból legalább egyet-kettőt valósítson meg.

Mi ez?

Vásárhelyi Mária: Nyílt sebre só

Nem sokat érthet a magyar sajtónyilvánosság működéséből, sőt az Orbán-rendszerből sem, aki azt gondolja, hogy az EU által most elfogadott médiaszabadság törvény gyógyírt nyújthat a hazai társadalmi nyilvánosság szerkezetének bármilyen problémájára.

Mi ez?

Balázs Péter: Brüsszeli tanulságok

A magyar miniszterelnök meghirdetett szándéka szerint átvette az irányítást az Európai Unióban. Két EU-csúcs kapcsán két hónapon át címoldalakon szerepelt, február 1-jén pedig egy negyedórára fölment a színpadra, hogy azután magányosan és megszégyenülve elkullogjon. Alighanem utoljára villantotta meg csodafegyverét, a vétót, amivel nemcsak az egyesült Európát, hanem az egész transzatlanti közösséget sakkban tudta tartani. A lomha nyugati vezérek végre kiismerték a hátrafelé nyilazás trükkjét, és érvényesítették a túlerejüket. Ennek a manővernek többé nem dőlnek be.

Mi ez?

Kőszeg Ferenc: Tölgyessy védelmében

Az elmúlt év utolsó napjaiban hosszú, másfél órás évértékelő interjú hangzott el a Partizánban Tölgyessy Péterrel, az Orbán-kormány 2023-as tevékenységéről. A beszélgetést a Facebookon sokan kommentáltták éles hangon, többször nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel. Írását sok helyeslő megjegyzés kísérte. Tömegük közepette szinte észrevétlenek maradtak a Tölgyessyt támogató megjegyzések. Nem hozakodtam volna elő ezekkel a húsz-harminc évvel ezelőtti történetekkel, ha a Tölgyessyre sújtó ostorcsapások nem azt mutatnák, hogy a hajdani SZDSZ mainstreamjének hívei ma sem tudnak szembenézni azzal, hogy pártunk, amelynek elődje, a demokratikus ellenzék keményen szembefordult a pártállami önkényuralommal, már a hatalom szomszédságában megfeledkezett arról, hogy demokratának lenni mindenekelőtt tisztességet jelent, továbbá azt, hogy a közösen megállapított eljárási szabályokat komolyan vesszük és tiszteletben tartjuk. Semmi kifogásom nem volna Tölgyessy bírálata, elmarasztalása ellen, ha hasonló szigort tapasztalnék a baloldal értékelésében.

Mi ez?