Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: fajkihalás

Szavanna lehet az amazóniai esőerdőből?

Közzétette szerző

Az Amazonas-medence esőerdeje fontos természeti kincsünk, amely gazdag növény- és állatvilággal, kiterjedt vízhálózattal és geodiverzitással rendelkezik. A területén megközelítőleg 22 millió ember, és a mai napig ismeretlen számú állat- és növényfaj él. A Föld tüdejeként is emlegetett ősi élővilág azonban minden eddiginél közelebb áll egy olyan fordulóponthoz, amely után végérvényesen átalakulhat a ma ismert formája.

Az Amazonas folyót övező természetes zöldterület a bolygó legnagyobb esőerdeje; mérete az európai kontinens felét teszi ki. Területe nyolc országot érint, és ennek legnagyobb része (mintegy 60 százaléka) Brazíliában található. Az amazóniai erdő nemcsak a Föld leghosszabb folyójának, ezáltal legkiterjedtebb vízhálózatának ad otthont, hanem több millió állat- és növényfajnak is, melyek pontos száma mindmáig ismeretlen a tudósok számára.

 Becslések szerint nagyjából 2,5 millió rovar, több tízezer növényfaj és számos állat él az Amazonas-medencében: jelen felmérések szerint minimum 2200 különböző hal, 1300 madár, 427 emlős, 378 hüllő és 428 kétéltű. 

PostPin It!

Drámai a kétéltűfajok eltűnése, és ez a vártnál nagyobb baj

Közzétette szerző

Egészen döbbenetes megállapításokra jutott egy friss, globális felmérés: a kétéltűek több mint 40 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye, így az eltűnés szélére kerülhetnek a békák és a szalamandrák is.

A maláriát terjesztő szúnyogfajok egyedszámát is szabályozzák például a szúnyoggal táplálkozó békafajok – ha ezek egyedszáma csökken, vagy kihalnak, akkor az az emberek szemszögéből is komoly veszélyeket hordozna magában.

„Gyorsabban tűnnek el a kétéltűek, minthogy vizsgálni tudnánk őket, pedig hosszú a listája annak, hogy miért kéne vigyáznunk rájuk: például az orvostudományban betöltött szerepük, valamint a kártevők elleni védekezés miatt, de a környezeti viszonyokra is figyelmeztetnek, és a bolygót is szebbé teszik” – hangsúlyozza Kelsey Neam, a Re:wild természetvédelmi szervezet ökológusa.

PostPin It!

A bolygógyilkos mélytengeri bányászat

Közzétette szerző

A mélytenger a becslések szerint több milliárd tonna nikkelt, kobaltot, mangánt és más kritikus nyersanyagot rejt, főként burgonya méretű gumókban, amik egy új aranylázat indítottak el a tengerfenék kiaknázására, részben a zöld gazdasági átmenet által hajtva. Ugyanakkor óriási problémát jelent, hogy semmiféle szabályozás nem áll rendelkezésre a bányászati gyakorlatra vonatkozóan, és a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság júliusi találkozóján sem sikerült erről megállapodni.

Mivel még mindig nagyon keveset tudunk a mélyóceánról és a bányászat tengeri környezetre gyakorolt káros hatásairól, a tudományos közösség elővigyázatosságra int, és a bányászati tevékenységek moratóriumát sürgeti, amíg a megfelelő ismeretek rendelkezésre nem állnak. Amit eddig tudunk, az aggasztó: a bányászati gépek és melléktermékek jelentősen károsíthatják az ökoszisztémákat, ami a klímaváltozás fokozódásához vezethet, veszélyeztetheti az élelmezés szempontjából kulcsfontosságú fajokat, sőt, még az asztalunkra kerülő halat is mérgező anyagokkal terhelheti. Sok faj pedig már azelőtt kihalna, hogy egyáltalán megismertük volna. Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a mélytengeri élőhelyeket emberi időskálán helyre lehetne hozni a jelentősebb károk után, hisz a regenerálódás akár több millió évig is eltarthat. Az IRENA számításai szerint a szárazföldi ásványkészletek elegendőnek tűnnek a globális szükségletek kielégítésére, de azokat felelősségteljesen kellene bővíteni, és ideje volna az újrahasznosítás és a körforgásos gazdaság gyakorlatát is komolyan venni.

mélytengeri fémércek eloszlása. forrás: Nemzetközi Tengerfenék Hatóság, ISA

PostPin It!

„Amit a Földdel tettünk, arra korábban évmilliárdokig nem volt példa”

Közzétette szerző

Az egyik előadását egy Churchill-idézettel vezette fel: „minél messzebbre nézünk vissza, annál messzebbre láthatunk előre.” Többek közt a régmúltban lezajló klímaváltozásokat és a hozzájuk kötődő fajkihalásokat kutatja, valamint azt, hogy ezeknek milyen tanulságai vannak a jelen korban. Hány nagy fajkihalás volt a bolygónk történetében?

Az általános tudományos vélekedés szerint öt. Hozzáteszem, a bolygó 4,5 milliárd éves történetéből az utolsó bő félmilliárd évet értjük jobban, mert akkor jelent meg a földi életben a szilárd váz elválasztásának képessége. Ha egy élőlénynek szilárd alkatrésze van, nagyobb esélye van megőrződnie; ha nem lennének csontjaink meg fogaink, nem sok maradna belőlünk. Az élet először a tengerekben jelent meg, és máig is a tengeri üledékképződés őrzi leginkább az ősmaradványokat. Tehát, ha azt vizsgáljuk, hogy milyen a fejlődéstörténete ebben a félmilliárd évben a tengeri, szilárd vázat elválasztani képes állatoknak – mint amiket például ma a tengerparton kagylóként vagy csigaként ismerünk –, látunk öt olyan nagy krízist, amikor az egész ökoszisztéma összezuhant.

És ezek mind összeköthetők valamilyen globális éghajlati krízissel?

PostPin It!