Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: fenntarthatatlanság

A bolti áruknál is sokkal többe kerül nekünk a magyar hús és tej

Közzétette szerző

2022-ben 1008,7 milliárd Ft-ot, vagyis fejenként több mint 100 000 Ft-ot fizetett ki a magyar állam agrár- és vidékfejlesztési támogatásokra. E hatalmas pénzt a lehető legjobban, a legtöbb értéket teremtve kellene felhasználni, minél inkább előtérbe helyezve a fenntarthatóságot. Azonban éppen ennek az ellentéte tapasztalható.

2021-ben csak a tejhasznú tehenészet és sertéstenyészet közel 30 milliárd forint nemzetgazdasági veszteséget eredményezett, és ezekben a számokban még nincs benne a befektetett eszközök megtérülése, a gazdálkodók profitja, ez pusztán a működési veszteség, amit a magyar állam, tehát mindannyian finanszírozunk. A hazai hús- és tejipar hosszú évek óta stabilan és masszívan veszteséges, mégis hozzájuk kerül a az agrár- és vidékfejlesztési támogatások jelentős része. A jóval kisebb állami támogatásokból működő gyümölcs- és zöldségtermesztés, zöldséghajtatás már most értékteremtőbb és profitábilisabb szektor, mint a javakat felélő és a klímaváltozást is fokozó állattartás, úgy, hogy előbbieket a legmagasabb, 27%-os áfakulcs sújtja, szemben az 5%-os tej és sertéshús áfájával. Nemcsak, hogy itthon lejt a pálya az állati eredetű termékek felé, de a tej- és sertéshúsexport támogatásával gyakorlatilag a magyar adófizetők finanszírozzák a külföld fogyasztását is. Át kell alakítanunk az agrártámogatási rendszert, mert a növényi termékpályák fejlesztése, fejlődésének támogatása sokkal több nemzetgazdasági előnnyel jár, így kedvezőbb volna mindannyiunk számára.

2022-ben 1008,7 milliárd Ft-ot, vagyis fejenként több mint 100 000 Ft-ot fizetett ki a magyar állam agrár- és vidékfejlesztési támogatásokra. E hatalmas pénzmennyiséget a lehető legjobban, a legtöbb értéket teremtve kellene felhasználni, minél inkább előtérbe helyezve a fenntarthatóságot. Azonban éppen ennek az ellentéte tapasztalható:

PostPin It!

A fenntartható kamu – Körkörösné, aranyvirág,/ Ide a legjobbik borát…

Közzétette szerző

Itt a smonca, hol a smonca. Politikusok mutatják be. Ma még nem tiltott játék. Most itt hesszelünk azért neki. Mesügék nem vagyunk. Reméljük mindezt a robotok nem szúrják ki és nem kapunk felszólítást, mint minap, hogy törlik az FB-lapot, mert a közösségi elveket sértettünk.

Teljesen zavarban vagyunk, mert abban a hitben írtunk, hogy éppen ezt a célt szolgáljuk.  Viszont most már úgy tűnik nem az a bolsevik álláspont, amit felé vezetjük a nyájas és szemlélődő olvasót és ezt a ’robotok’ is kiszúrták. Milyen intelligensek, már az érdekek belátására és érvényesítésére is képesek.

*

PostPin It!

Az MTA 8 pontban foglalta össze az akkugyárakkal szembeni aggodalmait

Közzétette szerző

A Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának (FFEB) állásfoglalása a Magyarországon jelenleg működő, telepítés alatt álló és jövőben telepítendő akkumulátorgyárak ügyében.

Az elsősorban elektromos járművek előállításához szükséges akkumulátorok gyártásának hazai helyzete az elmúlt hónapokban mind a tudományos közösség, mind a közvélemény figyelmét felkeltette, amit a már működő és tervezett üzemek környezeti, gazdasági és társadalmi hatásai indokolnak. Ezen összetett hatások értékelését nem elegendő egy-egy meghatározott nézőpont szempontjából, elszigetelten elvégezni, ezért az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága fontosnak tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a témát annak teljes komplexitásában, a fenntartható fejlődés elveinek a figyelembevételével és a fenntarthatóság valamennyi aspektusára és azok összefüggéseire tekintettel kell vizsgálni.

Az elmúlt hónapokban számos kritika érte mind a fejlesztések tervezett volumenét és ütemét, mind pedig azok módját, ami sokakban kétségeket és aggodalmakat ébresztett. A fenntartható fejlődés elveivel ellentétben a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széles körű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, amely megfelelő stratégiai hatásvizsgálatokon alapulna, illetve az érintettek számára nem volt mód esetleges kételyeik, ellenérveik érdemi artikulálására, a fejlesztések valamennyi fenntarthatósági aspektusának a megismerésére. A fenntarthatóság szempontrendszerét legegyszerűbben egy háromlábú székhez szokták hasonlítani, melynek ha bármelyik lába sérül, az egész maradandó károkat szenvedhet, kifejezve ezzel azt az üzenetet, hogy a gazdasági, a társadalmi és a környezeti szempontok egyaránt nélkülözhetetlenek, és ezek harmóniája, integrált szemlélete a legjobb megoldás. Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága sem mentes a sokakat foglalkoztató aggodalmaktól, ezért – kiváltképpen a megnyugtató rendezés érdekében – az alábbi észrevételeket és ajánlásokat teszi a döntéshozók felé.

PostPin It!

Mi az a greenhushing és miért olyan népszerű a cégek körében?

Közzétette szerző

A greenwashing – amely során a vállalatok reklámok és nyilvános üzenetek segítségével klímatudatosabbnak és fenntarthatóbbnak tüntetik fel magukat, mint amilyenek valójában – már 30 éve meghatározza a környezetvédelem körül zajló diskurzust. A megváltozó trendek és az új kritikus vélemények újabb lépésre késztették a cégeket, akik arra jutottak, hogy jobban megéri inkább kizárni a nyilvánosságot és nem kommunikálni a fenntarthatóság felé tett vállalásaikat. Ezt nevezzük greenhushingnak. A fogalmat Jerry Stifelman márkastratéga és Sami Grover író alkotta meg 2008-ban egy ma már nem elérhető blogbejegyzésben.

Greenwashing vs. greenhushing

Miért döntenek úgy a cégek, hogy nem tüntetik fel a környezettudatosságot tárgyaló terveiket? A greenwashing intézményével, noha sikerült egyes vállalatoknak magukról azt a pozitív képet festeni, hogy ők tesznek a fenntartható jövőért, az ehhez tartozó kommunikáció megteremtette az ellenőrzés és a kritika felületét is. Ezt jól mutatja, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt tizenöt évben elterjedtté vált a liberális oldalon, hogy beperelik azokat a cégeket, amelyek nem teljesítik azokat a klímavédelmi pontokat, amelyeket korábban vállaltak.

PostPin It!

Idén augusztus 2 a túlfogyasztás napja – a magyar fiataloknál csökkent a környezettudatosság

Közzétette szerző

A fiatal felnőtt generáció a klímaváltozás és természetpusztítás elleni küzdelem élharcosai közé tartozik, ám a WWF Magyarország reprezentatív felmérése szerint az előző évekhez képest ez a tendencia jelentősen romlott. Pedig globálisan és hazánkban is van mit tenni a fenntarthatóság terén: idén augusztus 2-ára esik a túlfogyasztás napja.

A Global Footprint Network adatai szerint az emberiség fogyasztása idén augusztus 2-án lépi át azt a szintet, amit a Föld egy év alatt képes újratermelni, illetve elnyelni.

Bár 2022-ben ez a nap július 28-ára esett, tehát látszólag 5 nappal lassult a fogyasztás mértéke, ám idén az eddigiekhez képest részletesebb adatokkal dolgoztak a dátum kiszámításánál, így a tényleges változás valójában egyetlen napot jelent. 1970-ben pedig még december 23-án értük el a túlfogyasztás határát, vagyis akkor még jóval fenntarthatóbban élt az emberiség, mint most, alig több mint 50 évvel később. Hazai szinten még elkeserítőbbek az adatok, Magyarországon ugyanis olyan mértékű a fogyasztásunk, hogy ha mindenki úgy élne, mint mi, 5 hónap alatt éltük volna fel a Föld egész éves erőforrásait – május 30-án jött el a fordulópont, mióta magyar léptékkel már bolygónk tartalékkészletét éljük fel.

PostPin It!

Növekedni, fejlődni vagy fennmaradni: ez itt a kérdés – de mi a mérés?

Közzétette szerző

A konvencionális mutatókkal mért gazdasági növekedési paradigma meghaladásának gondolata nem új keletű. Tavaly volt ötven éve, hogy a Római Klub 1972-ben közreadta első jelentését A növekedés határai (The Limits to Growth) címmel, amely két évtizednyi világgazdasági konjunktúra-időszakot követően elsőként hívta fel a tágabb nemzetközi közvélemény figyelmét arra a tényre, hogy lehetetlen a végtelenségig fenntartani a termelési és fogyasztási mutatókon alapuló gazdasági növekedést. Idén pedig Ernst Friedrich Schumacher A kicsi szép – Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról (eredeti címén: Small Is Beautiful: A Study of Economics As If People Mattered) című ikonikus könyve lett ötvenéves, amelyben a szerző szemléletesen mutatja be, hogy miért téveszme a gazdasági kibocsátás kényszeres maximalizálására törekedni. Ennek alternatívája az optimális méretekre és mértékekre törekvés lehetne.

A fent említett művek megjelenése óta eltelt fél évszázadan kisebb mozgalommá vált a leggyakrabban használt formális gazdasági mutatót, az egy főre eső bruttó hazai összterméket (angol rövidítéssel: GDP-t) kiegészíteni és/vagy helyettesíteni hivatott alternatív mérőszámok kidolgozása és kiszámítása – vagy jobb híján becslése – a világ országaira, ami társadalomtudomány-elméleti és módszertani viták sokaságát eredményezte, és eredményezi mindmáig.

A hagyományos közgazdasági növekedési paradigmával szembemenő alternatív mérőszámok sajátossága, hogy kisebb-nagyobb mértékben figyelembe vesznek a gazdasági-piaci szempontokon túl társadalmi, környezeti és/vagy politikai szempontokat is, mint például a jövedelmi egyenlőtlenséget, születéstől várható élettartamot, ökológiai lábnyomot, nemek közötti egyenlőtlenséget, szubjektív jóllétet és elégedettséget, emberi és állampolgári jogok érvényesülését stb. A teljesség igénye nélkül néhány ismertebb kompozit mutató, amelyeket különböző szervezetek nemzetközi szakértői készítenek, számolnak ki és publikálnak rendszeres időközönként országadatok alapján:

PostPin It!