Az 1956-os események a második világháború utáni Magyarország legnagyobb kivándorlási hullámát indították el, hiszen az eseményeket elindító október 23-át követő hat hónapban kétszázezren döntöttek úgy, hogy döntően Ausztria, illetve Jugoszlávia felé indulva hagyják el a hangyabollyá vált településeket. A kormány által disszidensnek nevezett emigránsok közül 1957 nyaráig – a Kádár-kormány amnesztiáját kihasználva – végül 11 ezren tértek haza, a legtöbben azonban az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, vagy épp Németország felé folytatták az útjukat.
Ez az eseménysorozat vezetett aztán többek közt ahhoz, hogy az ENSZ 1959-1960-at a Menekültek Világévévé tette: a kezdeményezéshez 1959 júniusában máris 52 ország csatlakozott, az államok egyre növekvő sorának a Magyar Népköztársaság azonban értelemszerűen sosem lett a része, hiszen a forradalomról hosszú időn át beszélni sem volt tanácsos.
A nyugati világban az emlékév apropóján számos országban születettek beszédes bélyegek – így volt ez Ausztriában is, ahol a Törökbálintról indult Rudolf Tóth (1918-2009) és Adalbert Pilch (1917-2004) terveztek erős darabot az Osztrák Postának, rajta