Kálnoki Kis Attila, a 24.hu főmunkatársa Feleki László-díjat kapott a Magyar Sportújságírók Szövetségének éves rendes közgyűlésén.
A szervezet legnagyobb presztízsű szakmai kitüntetésével a kiemelkedő teljesítményeket ismeri el.
Öttusa-világbajnok kollégánkat az egykori sportágában, majd az újságíró-szakmában is szaktársa, a Nemzeti Sport korábbi főszerkesztője, Buzgó József méltatta, aki egyebek mellett azt mondta:
Ennek a kormánynak a Waterloo-ja az európai integráció lesz – mondja Martin József. A Pulitzer-emlékdíjas újságíró épp beszélgetésünk megjelenésének napján tölti be a nyolcvanat, hát végigbeszéltük vele, milyen volt újságírószemmel a Magyar Nemzetnél diktatúrában eltöltött három évtized, a rendszerváltás a lap főszerkesztőjeként, s milyen a mai szabadság. Spoiler: szerinte most éppen van egy „halovány reménysugár”. Martin nemrég jelentkezett Gajári Ödön életét és pályáját bemutató könyvével, amely évtizedes munka eredménye – ráadásul egy családi titok felfedése is egyben. Életútinterjú.
Most van az, hogy a regisztrációval segíthetnek nekünk újságrendszert váltani. Fölöttébb szabad képzettársításnak tetszik ugyan, de tényleg úgy van, hogy ezzel segíthetnek a szabadság ügyén
– így fejeződött be Rendszerváltás 24-ben című újságcikkünk nagyjából két hónappal ezelőtt. Akkor arra kértünk olvasóinkat, regisztráljanak, amivel hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megismerhessük szokásaikat, érdeklődésüket, véleményüket, mélyebben érthessük el nem beszélt dicséretüket és kritikáikat.
Azaz jobb újságot, több minőségi tartalmat kínálhassunk.
Horváth Csaba László kapta az idei Paul Lendvai-díjat. A 24.hu újságírója szerdán vette át az elismerést Bécsben a kitüntetés névadójától. A díjat minden évben egy magyar nyelven, a magyar nyomtatott vagy internetes sajtóban megjelent, kiemelkedő közéleti-politikai-társadalmi célú cikkel lehet kiérdemelni. A Bojtár B. Endre Magyar Narancs-főszerkesztő, Kovács Zoltán Élet és Irodalom-főszerkesztő, valamint Lipovecz Iván korábbi HVG-főszerkesztő alkotta zsűri a korábban a tényfeltáró újságírók legfontosabb magyarországi elismerését, a Transparency Soma-díjat is kiérdemlő kollégánk Felállt a miniszteri székből, majd tető alá hozta a tökéletes NER-üzletet Palkovics László című cikkét ítélték a pályázat legjobbjának.
Mohos Márton / 24.hu
Gergely Márton, a HVG felelős szerkesztője a SzavazóFülke nevű podcastban részletesen is elmagyarázta, miért döntöttek úgy, hogy bemutatják azt a rendőri jelentést, ami Magyar Péter és Varga Judit hangos veszekedéséről szólt és miért tartja ennek publikálását közérdeknek, miért mutat túl az ügy két ember magánélete vitáján.
Öt esztendeje halt meg Baló György. Hiánya fájó üresség – és nem csupán a magyar médiában.
Klisé, hogy egy bizonyos kor fölött az ember hajlamos azt gondolni, régen minden jobb volt. Itt azonban nem erről van szó. Baló nem azért hiányzik, mert a világ rosszabb irányba változott és a múlt időkben könnyebb volt biztonsággal navigálni az információ tengerében — hanem mindezek ellenére.
Baló televíziós és rádiós újságíró volt a hagyományos média világában. Rendíthetetlen meggyőződéssel hitt a közismerettel felvértezett választópolgárban: a democrácia akkor és csak akkor működik, ha a (választó)polgárok képesek tájékozódni a közpolitikában, és ismerik azokat az embereket, akik a polgárokat képviselni hivatottak a politikai életben.
Abszolút érthető, logikus, hovatovább figyelemreméltó, hogy fundamentális értékekről készülők beszélni, elvégre biztosan fölvonulnak e körültekintően szerkesztett szövegvilágban olyanok, akik messzemenően érvényesnek tartják, s úgy konkludálnak.
Azért egy pont, s nem a lehetséges folytatás képzeletét hordozó tripla rokona pihen a mondat végén, mert Baló Györgyre emlékezünk.
Hogy a kortárs politikumra jellemző ürességgel terhelt bevezetőnek és a legendás újságíró emlékezetének mi köze egymáshoz, az gyorsan kiderülne akárhol, ahol vannak, akik kérdezni akarnak azért, hogy megtudják a választ a másiktól.
A Magyar Sajtódíjat, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének legnagyobb kitüntetését vehette át szerdán az Átlátszó szerkesztősége. Az a mindenkori hatalommal szemben kritikus műhely, amelynek alapítója tárta fel a Gyurcsány-kormány idején történt, 2006. őszi rendőri brutalitásokat és visszaéléseket, és amely 2018-ban nyilvánosságra hozta Orbán Viktor magánrepülőzéseit is. Vagy például a múlt évben a lombok nélküli területre épített lombkoronasétány botrányát.
Miközben a magyar sajtószabadság ünnepén szakmai díjjal ismerik el e szerkesztőség kivételes munkáját, a hatalom irányította propaganda-szatellitszervezetek a nemrég elfogadott szuverenitásvédelmi törvényre hivatkozva vezényelnek kampányt annak érdekében, hogy külföldi érdekek képviselőjeként állítsák be a szerkesztőséget.
Ahogyan a nemzeti ünnep erre emlékeztet, a magyar újságírást sokszor igyekeztek elnyomó hatalmak örökre a semmibe küldeni, de ahogyan az Átlátszó elismerése jelzi: ez sohasem sikerült.
Együtt áll ki több szerkesztőség a sajtószabadságért és fejezi ki szolidaritását az Átlátszó portál mellett.
Vincze Miklós, a 24.hu újságírója kapta az idei Virág F. Éva-díjat, amelyet a Magyar Újságírók Országos Szövetségének sajtónapi ünnepségén adtak át. Az elismerést a MÚOSZ kulturális szakosztálya alapította 1996-ban a kulturális publicisztika terén kimagasló teljesítményt nyújtó kollégák elismerésére.
A kollégánkat laudáló Rojkó Annamária így fogalmazott: „Vincze Miklós, a 24.hu építészeti és művészeti szakújságírója tisztában van a valódi értékekkel. Az Ismeretlen Budapest című sorozatában megelevenedik a város kulturális örökségéből mindaz, amit a becstelen brigantik sokszor már bedeszkáztak, tönkretettek vagy bontásra ítéltek. Városjáróként tudja, hogy a Magyar Rádió vagy a Márvány menyasszony falainak ledózerolásakor Pest és Buda egy-egy sajátos mikrovilága is eltűnik. Az Ismeretlen magyarok című sorozatában azoknak a honfitársainknak állít emléket, akik kiváló tehetségek, vagy érdekes emberek voltak, ám akiket szülőhazájuk kitagadott vagy elfeledett.”
Kollégánk kiemelt sorozatainak cikkgyűjteményeit itt érik el:
Bárki számára látogatható előadássorozat indul március végén.
Bírálói szerint a techóriás kihasználja a haldokló lappiacot azért, hogy még gyorsabban megölje azt.
Mielőtt izgatott politikai elemzők akarattalanul is túlterheléses támadást intéznének a 24 ellen, sietek leszögezni: a 24.hu újság, így tehát olvasókhoz, s nem választókhoz beszél. Még akkor is, ha e két halmaz közös metszete nyilvánvalóan jelentős is. Ez egyúttal azt jelenti, hogy ha rendszerváltást említünk, mindig az újságra gondolunk.
A 24.hu márkája története minden szakaszában erősebb lett, s 2024-re érkeztünk el odáig, hogy újabb nagyszabású kísérletbe kezdjünk. Olyan prémiumtartalmat szeretnénk kínálni, amely a leginkább szolgálja olvasóink érdeklődését, leginkább megmutatja a magyar újságírás ebben a szerkesztőségben dolgozó legjobbjainak tudását, legközelebb visz az igazsághoz, a legigazabb történetet mondja el.
Az ugyanis közös, hajlíthatatlan meggyőződésünk, hogy az újságírás arra van, hogy elbeszélje Magyarországot, minden szerkesztőségen kívüli akarattól függetlenül írja le valóságát, adjon hangot azoknak az elfelejtetteknek, megalázottaknak, akiknek a hatalmasok nem akarják hallani a hangját. Az újságírás arra is van, hogy megmutassa a mindenkori hatalomnak és hatalom nélkülieknek a hazánkat. Unalomig ismert tétel, de működő demokráciában sohasem volt éhínség. Miért? Mert az információkat, a tényeket, a hallgatásra ítéltek szenvedését képesek voltak elmondani a szabad nyilvánosságnak azok a szereplői, akik annak szentelték az életüket, hogy megmutassanak mindent, amit mások elhallgatni szeretnének. Ha ugyanis hallatszik a hang, látszik a valóság, a hatalomnak reagálnia kell.
Elhunyt Czakó Gábor, a Kossuth- és József Attila-díjas író, kritikus, nyelvrégész, a nemzet művésze szerdán hajnalban, hosszú betegség után halt meg életének 82. évében – közölte a család az MTI-vel.
Czakó Gábor 1942-ben született Decsen. A Pécsi Tudományegyetemen 1965-ben szerzett jogi diplomát, ezt követően 1972-ig jogászként dolgozott. Az Új Tükör, a Mozgó Világ és a Négy Évszak szerkesztőjeként is tevékenykedett, utóbbinál 1985-86-ban a főszerkesztő-helyettesi posztot is betöltötte. 1989-90-ben az Igen című katolikus lap főszerkesztője lett, 1991-től az Új Magyarország című lapot kiadó Publica Rt. elnöke, 1992-től 1998-ig a Magyar Szemle szerkesztője volt. Szervezője volt a hazai katolikus újságíróképzésnek.
1990-ben Antall József miniszterelnök tanácsadója volt, 1997-től 2001-ig a KDNP képviseletében az MTI tulajdonosi tanácsadó testületének tagjaként dolgozott. 2007-től volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
A Media1 megtudta, hogy több, Fideszhez közeli médiamunkás és a Megafon nevű Fidesz-közeli propagandahálózat ügyvezetője is tanít a METU-n. Az oktatók közé került Kovács István Gergely, a Megafon ügyvezetője és például az a rendező is, aki az Elment az öszöd című, állami támogatás igénybevételével megvalósult filmet készítette, illetve a PestiSrácok című fideszes revolverlaptól és a Magyar Nemzettől is vannak oktatók.
Az asszimiláns hazafi
Zsolt Béla életét két visszaemlékezése keretezi. Villámcsapás című önéletrajzában (1937) születésétől szüzessége elvesztéséig idézi fel fiatalságát és családját. Élete végéhez közeledve pedig a Kilenc kofferben (1946) a munkaszolgálat és nagyváradi gettó, a vészkorszak krónikáját adja.
Az Osztrák–Magyar Monarchia aranykorában, közepes családi pokolban nőtt fel Komáromban. Édesapja korán meghalt, szeretet nélküli anyjával és nevelőapjával viaskodva teltek tanulóévei a református elemiben és a szeretett bencés középiskolában. Jókait imádva és az első világháborúhoz közeledő ország nemzeti propagandáját követve gyerekként belenőtt a magyar nacionalizmusba. Tizenévesként balra fordult: kisvárosi társaival marxista irodalmat és a Galilei-kör kiadványait olvasták titkos olvasókörükben. Az első világháborúban behívták, az orosz fronton szolgált, súlyos sérülést szerzett, és betegen jött vissza. A nagyváradi katonakórházban ápolták, itt indult költői és újságírói karrierje.
Én az iskola mellett leginkább különféle környezetvédő szervezetekben aktívkodtam, és írtam is, bár leginkább csak a saját szórakoztatásomra. Hogy ezek a paraméterek hogyan adták ki pont az újságírást, azt nem tudom, de határozottan ez volt a terv. Hargitai Miklós pályatükre.
Dióhéjban: akkor még csak ketten voltunk, de egyik nap kiderült, hogy hamarosan hárman leszünk. Tanultam még, a szülőknél laktunk, nemhogy biztos egzisztenciánk nem volt, de semmilyen sem, úgyhogy gyorsan munka után kellett nézni. Pedagógus végzettséggel kínálta volna magát az oktatás, de arra már akkoriban is merészség lett volna gyereket vállalni, azóta meg csak romlott a helyzet.
Én az iskola mellett leginkább különféle környezetvédő szervezetekben aktívkodtam, és írtam is, bár leginkább csak a saját szórakoztatásomra. Hogy ezek a paraméterek hogyan adták ki pont az újságírást, azt nem tudom, de határozottan ez volt a terv. Gyorsan fel is hívtam az áldott emlékű Rózsa Gyulát, a Népszabadság akkori lapigazgatóját – az impresszumból nézetm ki a nevét és a számát – egy telefonfülkéből, valahonnan az Astoria közeléből. Az sem magától értetődő persze, hogy miért pont a Népszabadságot. Részemről azért, mert az összes napi- és hetilapnak rendszeres olvasója lévén úgy tűnt számomra, hogy a közéleti sajtón belül a legmagasabb szinten ott, a Palugyai István-féle tudományos rovatban foglalkoznak a környezetvédelemmel.
A Media1 egy április végi műsorában jelentette be Németh Péter, a 2023-ban 150 éves fennállását ünneplő Népszava főszerkesztője a napilap legújabb, akkor induló szolgáltatását, az úgynevezett mobil napilapot. A Népszava főszerkesztőjével több más aktuális témáról is beszélgettünk az újsággal és a magyar médiahelyzettel kapcsolatban. Németh Péter azt mondta: tulajdonképpen meg akarják ölni az újságírást Magyarországon.
Miután Veszprémben is bemutatkozott a Reporter Slam, november 21-én Budapesten, a Mixát Dumaklubban lépnek fel ismét az újságírók. A Reporter Slam színpadi formátumának keretében különböző területeken dolgozó újságírók a szakmájukról és legjobb történeteikről mesélnek a Dumaszínház egy-egy humoristája közreműködésével.
A Bezerédj Alapítvány kuratóriuma a G7 szerkesztőségének ítélte oda az idén közgazdasági kategóriában kiosztott Bezerédj-díjat.
A díj alapítója Bezerédj Zoltán, akinek 1956-ban távoznia kellett az országból, és miután Németországban telepedett le, sokáig a kölni rádió munkatársaként dolgozott. A rendszerváltás után hazatérve a megtakarított pénzéből díjat alapított a történelmi család tiszteletére, emlékére. Ezt 1993-tól kezdve egy évtizeden keresztül a kulturális minisztériummal közösen osztották ki, azóta magánalapítványi formában működnek.
„Történészek, írók, szociológusok, közgazdászok, népművészek, színházi és filmművészek kaphatják meg a díjat, vetésforgószerűen váltják egymást a kategóriák. Az volt az egyik első kuratóriumi megállapodás, hogy ígéretes fiataloknak adjuk” – mondta az átadón Bezerédi Zoltán színész, a kuratórium elnöke. (Ő egyébként csak távoli rokona a díjat alapító, 2008-ban elhunyt Bezerédj Zoltánnak.)