Még októberben vett részt Orbán Viktor miniszterelnök (egyedüliként az uniós vezetők közül) a kínai „Egy övezet, egy út” program találkozóján Pekingben. A szűkszavú beszámolók szerint „tíz gazdasági jellegű megállapodást” is aláírt Magyarország és Kína a találkozón. Hogy pontosan miket, arról se a miniszterelnök, se a kormánysajtó nem számolt be. Ezért írásbeli kérdéssel fordult Szabó Tímea, a Párbeszéd-Zöldek frakcióvezetője a külügyminisztériumhoz, amelyben rákérdeztünk, hogy milyen megállapodásokat kötött a magyar kormány Kínával. A válasz szerint olyan, 21. századi, stratégiai jellegű megállapodások, mint a zsíros gyapjú Kínába való exportjáról szóló jegyzőkönyv mellett többek közt a „Kínai-Magyar „Övezet és Út” együttműködés kiemelt projektjeinek listáját” is ellátták kézjegyükkel a felek.
Ezek azok a következő években megvalósuló nagyprojektek, amelyeket a kormány kínai együttműködéssel kíván megvalósítani. Joggal voltunk kíváncsiak, milyen területeken, és konkrétan milyen projektek esetében várható Kína bekapcsolódása a magyar fejlesztésekbe, szerepelnek-e rajta olyan területek, például a távközlés, információtechnológia vagy adatátvitel, amelyeknél az EU a kínai részvételt jelentős stratégiai kockázatnak tekinti?
Vagy olyan, jelenleg a kínai versenytorzítás miatt uniós vizsgálat alatt álló területek, mint az elektromos járművek gyártása? Esetleg beengedjük-e Kínát olyan stratégiai hazai ágazatokba, mint az energetika?