Best WordPress Hosting
 

Tíz éves az őshonos állatokat bemutató Körösvölgyi Állatpark

A 2014-ben alapított Körösvölgyi Állatpark Magyarország egyetlen olyan állatkertje, ami a Kárpát-medence őshonos állatait mutatja be. Az elmúlt 10 év sorozatos fejlesztéseinek köszönhetően a park Békés vármegye legnépszerűbb bemutatóhelyei közé emelkedett. Hiánypótló szerepét mutatja, hogy látogatószáma évről – évre rekordot dönt.

A Dél-Tiszántúl legkiemelkedőbb természeti értékeit, az erdélyi héricset, a túzokot vagy a Kardoskúti Fehér-tavat a hazai természetvédelem kezdetén nyilvánították védetté. Ezzel párhuzamosan született meg egy Körösvidéki Nemzeti Park létesítésének gondolata, mely végül 1997-ben az ország hetedik nemzeti parkjaként jött létre több mint 52000 hektáron. Megalakulása azonban nemcsak ennek az ősi tájnak fennmaradt élőhelyeit és természeti értékeit őrizte meg az utókornak, hanem az akkor már gyakorlatilag lakhatatlan állapotú Anna-ligeti Csáky-kastélyt is megmentette – emelte ki az évforduló alkalmából tartott tegnapi ünnepségen Rácz András államtitkár Szarvason.  az államtitkár.

Az erősen lepusztult épület a parkkal együtt védetté vált és annak székházaként teljes felújításon esett át.

Újra várja a Jégmadár vízi tanösvény a vízitúrázókat

A híres Szarvas-Békésszentandrási Körös-holtág a Tiszántúl legnagyobb, az ország ötödik legnagyobb vízfelülettel rendelkező mentett ártéri víztere. Vizét a késő őszi időszakban minden évben mesterségesen leeresztik és ilyenkor tavasszal újra feltöltik.

Idén is megtörtént a holtág üzemi vízszintjének beállítása, mely ismét lehetővé teszi a kenuzás szerelmeseinek a vízitúrázást.

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Körösvölgyi Állatpark bemutatóhelyén mintegy 40 férőhelynyi kölcsönözhető vízi jármű áll rendelkezésre a holtágat felfedezni vágyók számára. A 4 db 2 személyes és a 7 db 4 személyes túrakenu mellett egy 4 személyes csónak is bérelhető, mely eszközökkel az állatpark stégéről vízre szállva a 29 kilométeres holtág szakasz könnyedén kenuzható. A biztonságos evezéshez mentőmellények minden korosztály számára rendelkezésre állnak. Magukkal hozott értékeiket a vendégek értékmegőrző szekrényben hagyhatják, de szükség esetén vízhatlan zsákokat is biztosítunk.

A pontos kommunikáció a vadlúdcsapatok összehangolt mozgásának titka

Legalább kétezer vadlúd tartózkodik jelenleg a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületének egyik legértékesebb vizes élőhelyén, a Nagy-Zsombék mocsarában. Az itt összegyűlt vízfelületen alkalmas pihenő- és éjszakázóhelyet találnak maguknak.

A természetbarát szemlélődők a Makói-úti kilátóból is könnyedén megfigyelhetik a zsombékban tartózkodó libacsapatot, amely nagy lilikekből és nyári ludakból áll. Mind a nyári ludak, mind a nagy lilikek fejlett szociális képességekkel rendelkeznek. Társas madarak, egyedül nem is érzik jól magukat, a családok (a szülőmadarak és fiókáik) szorosan összetartanak. A vonulás során ezekből a családokból verődnek össze a még nagyobb, több százas, vagy több ezres csapatok.

A vadludak jól megfigyelhető napi ritmust követnek. Az éjszakát a mocsár vizén töltik, ahol az éjszaka aktív, szőrmés ragadozóktól védve vannak. Napkelte tájékán, tollászkodást követően táplálkozni indulnak. Fő táplálékukat a környező gyepek növényzete jelenti, ide szállnak ki és általában intenzív legeléssel töltik a délelőttöt. Déltájban visszatérnek a vízre, isznak, fürdenek és tollászkodnak. Majd egy délutáni inaktív szakasz következik, vagy a vízen úszva, vagy közvetlen a vízpartra kihúzódva és elülve, nyakukat behúzva pihennek a madarak. Ezután újra felkeresik a táplálkozó-területeket, majd a napnyugta közeledtével egyre izgatottabbá váló csapatok visszarepülnek a biztonságot adó vízfelületre. Ezen napi cselekmények során több száz, vagy akár több ezer vadlúd is sokszor egyszerre, összehangoltan mozog. Amikor a csapatok felszállnak, minden madár ugyanabba az irányba indul, legelés közben is jól megfigyelhető, olykor szinte színpadias, ahogy a seregnyi madár azonos tempóban, azonos irányba lépegetve csipegeti a növényzetet.

40 éves az Ecsegpusztai Természetvédelmi Terület

Egykoron a Túrkeve és Ecsegfalva között elterülő területen egyesültek a Tisza Mirhó-fokon keresztül érkező áradásai, a Hortobágy vizei és a Réz-hegységből eredő Berettyó folyó.

Ugyan Ecsegpusztát sem kerülték el a 19. századi folyószabályozások hatásai, mégis a Berettyó folyó kanyarulatai az Alföldön egyedülállóan maradtak fenn eredeti formájukban. A Nagy-Sárrét egykori vízivilágának maradványai mellett a terület értékét a nagy kiterjedésű, változatos élőhely-mozaikokból álló szikes puszták adják.

Ecsegpuszta, mint jellegzetes alföldi táj, védettségének igénye már többször felmerült a 20. század folyamán, amíg dr. Tóth Albert koordinációjában el nem készült az a védettségi tervjavaslat, amelynek hatására éppen 40 éve, 1984-ben Szolnok Megye Tanácsa védett természeti területté nyilvánította a puszta Túrkeve és Kisújszállás melletti területét, amelyhez egy évvel később az Ecsegfalva melletti területek is csatlakoztak a Békés Megyei Tanács rendelete nyomán. Ma már mindkét terület a Körös-Maros Nemzeti Park része.

Tekintélyes kiterjedésű vízborítás várja a madarakat a Kis-Sárréten

Mint közismert, február 2-a, a Vizes Élőhelyek Világnapja. 1971-ben, ezen a napon írták alá a Ramsari Egyezményt, mely a vizes élőhelyek és a madárvilág védelméről szól. A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületét járva, néhány helyen már a közútról is jól látszik, hogy egyre nagyobb kiterjedésű vízállások találhatók a tájban.

Zacskózug KMNP Fotó: Járvás Katalin

A nemzeti park igazgatóság ezen a részterületen hét vizes élőhelyet kezel, valamint itt találhatók a Biharugrai- és Begécsi-halastavak, melyek a Kis-Sárrét egykori mocsárvilágának helyén épültek meg a XX. században. Ez Magyarország második legnagyobb halastórendszere, mely 1997 óta szerepel a Ramsari Egyezmény jegyzékében, mivel nemzetközi jelentőségű vizes élőhely.

Bíztató túzok adatok a Körös-Maros Nemzeti Parkból

A január közepén lezajlott nemzetközi szinkronszámlálás során összesen 641 túzokot regisztráltak a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén. A számok azt mutatják, hogy az állomány stabil, sőt évről-évre növekszik.

A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül három tradicionális túzokélőhely van: a Dévaványai-Ecsegi puszták, a Kis-Sárrét és a Csanádi puszták. A legjelentősebb állomány hosszú évek óta a Dévaványai-Ecsegi pusztákon él, ahol most kiemelkedően jó eredmény született: 543 túzokot sikerült megszámolni, melyből 300 a kakas, 243 pedig a tojó. A Csanádi puszták térségében a számláláskor csupán 29 példány – 8 kakas és 21 tojó -, volt jelen. Szintén jól alakult a kis-sárréti, Vésztő környéki telelőállomány létszáma, ahol 68 tojót és 1 kakast regisztráltak a szakemberek. Mindemellett nagyon jelentős volt a Nagyszalonta környéki telelőállomány is, amely a korábbi időszakban mindig szolidabb létszámot produkált, most viszont több mint 70 példányt számoltak a partiumi kollégák.

Ezek a számok a téli állományra teljesen optimálisak, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a szomszédos, bihari tájegység környezetében lényegesen megnőtt a telelőlétszám, ami óhatatlanul felveti azt a lehetőséget, hogy esetleg a mi illetékességi területünkről származó, a Füzesgyarmat térségéből hiányzó madarak lehetnek az ottani területeken fellelhetők. Feltételezhetően a nagyszalontai állományban is vannak Dévaványáról származó madarak, mivel a számlálás végzésekor egy Dévaványán színes gyűrűvel ellátott példány is szem elé került. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ebből a térségből származó egyedek is megjelentek Nagyszalonta térségében.

100 éve született Dr. Sterbetz István

Száz éve, 1924. január 20-án, Nagyszénáson született a Dél-Alföld térségének egyik legnagyobb hatású természetvédelmi alakja, a nemzetközi hírű ornitológus, neves vadász- és szépíró, Dr. Sterbetz István.

Születésének 100. évfordulója alkalmából az alábbiakban adjuk közre változtatások nélkül jeles tanítványa, Prof. Dr. Faragó Sándor megemlékező életrajzi leírását, akit atyai tisztelet és jó barátság fűzött a neves szakemberhez.

Száz éve született Dr. Sterbetz István (1924–2012)

Hoppá! Kardoskúton futva vadásznak a vörös vércsék

Érdekes technikával vadásznak a vörös vércsék a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kardoskúti-pusztán. Nem a levegőből szemlélik a terepet, hanem a békászó sasokhoz hasonlóan, a földön futva próbálják elkapni a pockokat.

A vörös vércse hazánk egyik leggyakoribb és legismertebb ragadozó madara. Magyarországi költőállományának egy része rendszeresen áttelel. A téli időszakban a táplálékbázist szinte csak a mezei pocok jelenti számára, amely most bőségesen rendelkezésre áll a Kardoskúti-puszta rövidfüvű gyepein.

vörös vércse talajon Fotó Palcsek István Szilárd KMNP

Hogyan lehet a víz alatt tüdővel áttelelni? Télen a kétéltűek és a hüllők mozdulatlanok, de nem alszanak

A Körös-Maros Nemzeti Park Körös-ártér részterületén élő hüllők és kétéltűek a rájuk jellemző különleges módon, hibernált állapotban töltik a telet. Mozdulatlanul várják, hogy a tavaszi napfény újra felmelegítse őket.

A Körös folyó hullámterében igen sokféle kétéltű él: pettyes gőte, dunai tarajos gőte, vöröshasú unka, barna ásóbéka, barna varangy, zöld levelibéka, erdei béka, valamint a tavi békák közül a kecskebéka és rokonai. Kedvező számukra ez a változatos, vizes élőhely. A hüllők közül három fajjal találkozhatunk a Körös-ártérben: vízisiklóval, mocsári teknőssel és fürge gyíkkal.

Mind a kétéltűekre, mind a hüllőkre jellemző, hogy testhőmérsékletük változó, a külső hőmérséklethez igazodik, azaz nem tudják belülről fenntartani az állandó testhőmérsékletet. A téli hidegben tehát nagyon lehűlnének és elpusztulnának, ha nem találnának valami megoldást a túlélésre. Ez a megoldás pedig nem más, mint a hibernáció, amely egy nyugalmi állapot, de nem alvás. Mozdulatlanul, merev állapotban vannak olyan helyen, ahol a külső hőmérséklet nem éri el a fagypontot.

Erdőszegélyeink dísze, a csíkos kecskerágó

Az erdőszegélyeknek nagy  az ökológiai jelentősége, és természetvédelmi szerepe. A Körös-Maros Nemzeti Park nem bővelkedik ugyan keményfás jellegű természetközeli erdőkben, de Bélmegyeren és a Kis-Sárrét vátyoni területrészén vannak szép állományok.

Ezeken a helyeken széles, különböző cserjefajokban gazdag erdőszegélyt találunk. A kökény, az egybibés galagonya, a veresgyűrű som mellett itt-ott csíkos kecskerágót is láthatunk. Ez a cserje különösen ősszel feltűnő, amikor rózsapiros termései már messziről felhívják rá a figyelmet.

A csíkos kecskerágó akár 2-3 méter magasra is megnő. Apró, fehér virágai szinte elvesznek a sűrű lombozatban, de ősszel, amikor beérik a termése és az élénk színű magköpeny is kialakul, kifejezetten dekoratív látvány. Nem véletlen, hogy eredeti, vagy nemesített változatai díszcserjeként is kedveltek. Bánjunk azonban óvatosan vele, különösen gyermekek közelében, mivel a csíkos kecskerágó minden része mérgező.  A termés fogyasztása hányást, szédülést, eszméletvesztést okoz, és esetenként súlyosabb szövődmények is előfordulnak.

Különös halmok pettyezik a határt

A Körös-Maros Nemzeti Park őszi, téli tájait járva a tarlókon, parlagokon, sőt a gyepeken is gyakran szemünk elé kerülnek a szorgos güzüegerek által készített különös földkupacok. De lássuk, mire is szolgálnak tulajdonképpen ezek az úgynevezett güzühordások!

A güzüegér több szempontból is érdekes kis jószág. Nagyon hasonlít a házi egérre, az 1980-as évekig nem is tekintették őket külön fajnak. Habár a kinézetük alig tér el, viselkedésükben annál inkább különböznek egymástól. Míg a házi egér az emberi környezetet kedveli és nem él párban, addig a güzüegér a szántóföldeket, mezőket választja otthonául. Ráadásul párban és monogám módon él, ami rendkívül ritka a kisrágcsálók között.

A güzüegerek ősszel, a betakarítás utáni időszakban szorgalmasan készülődnek a télre, güzühalmot építenek. A halom építése 2-3 hétig tart, mérete az építésben részt vevő állatok számától függ, ami 4-14 egérből álló csoportot jelent (főként 1-2 alomból származó fiatal egyedek és néhány felnőtt egyed). Az elkészült halmok általában 100-200 cm átmérőjűek és legfeljebb 50 cm magasak. A munka nagyságára jellemző, hogy egy-egy güzühordás megépítéséhez mintegy 200 liter földet hordanak össze a szorgos kis egerek.

Sikeres dévaványai repatriáció: 10 madár kelt szárnyra a Túzokvédelmi Mintaterületről

Idén tíz, mentett tojásból keltetett túzokfiókát neveltek fel sikeresen a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság dévaványai Túzokvédelmi Állomásán. A fiatal madarak a napokban szárnyra keltek, elvegyültek vad társaik között.

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság egyik alapvető célkitűzése a kihalás szélére került túzokpopuláció megmentése. Ez döntően két feladatból tevődik össze. Az egyik a szabadtéri állomány védelme, amire a legnagyobb hangsúlyt fektetik. A másik feladat a természetszerű gazdálkodás fenntartása, amiben nagy segítséget nyújtanak a környező gazdálkodók, nélkülük nem tudnának ilyen eredményes túzokvédelmi tevékenységet folytatni.

A szabadtéri állomány velejárója, hogy a kotló madarak bizonyos zavaró körülmények esetén végleg elhagyhatják a fészküket. Az elhagyott tojásokat 1979 óta mentik, azaz beszállítják a dévaványai Túzokvédelmi Állomásra, ahol keltetik, majd a csibéket felnevelve visszahelyezik a természetes környezetbe.

Idén is megrendezésre kerül a XXII. Fehértó Napja természetvédelmi nyílt nap!

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Kardoskút Község Önkormányzatával közösen rendezi meg szeptember 16-án a XXII. Fehértó Napját. A cél ezúttal is az, hogy bemutassuk a Dél-Tiszántúl legjelentősebb szikes tavának táji, természeti értékeit.

A programok több helyszínen zajlanak: a Kardoskúti Madárvonulás Múzeumának udvarán, a Fehértó területén, valamint a Kardoskút-Sóstói Állattartó Telep melletti kilátó körül. (A rendezvény helyszíne a Kardoskutat Hódmezővásárhellyel összekötő 4418-as számú útról közelíthető meg.)

Az érdeklődők ezen a napon sok mindent megtudhatnak a szikes tó kialakulásának történetéről és megismerhetik különleges növényvilágát egy túra keretében.

A nyár végi pusztát lilára festi a magyar sóvirág

Ahogy közeledünk a nyár végéhez, a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kardoskúti-pusztán egyre több magyar sóvirág díszlik. Nemsokára egy másik sótűrő növény, a sziki őszirózsa is tömegesen megjelenik majd.

Augusztus elejére már kiszáradtak, s egyre inkább sárga színűre váltottak a puszta szikes gyepjei. Egyre nagyobb számban találhatók rajtuk a kékes-lilás magyar sóvirágok. A tavalyi évvel ellentétben most csapadékosabb volt az év, főleg a tavaszi időszak. Nagyobb területeken és hosszabb ideig maradtak meg a gyepi vízállások. Ennek köszönhetően a sóvirágok most jóval magasabbak, erősebbek és sokkal több rajtuk a virághajtás.

Az első kinyílt virágokat már június második felében észleltük, s számuk folyamatosan emelkedett. Augusztus elején már voltak olyan pusztafoltok, melyek a nyár végi állapotokat idézték: a besárgult fűben nagyobb, összefüggő. lila foltokat alkotott a magyar sóvirág. Főként a Macelka-nádasban és Fecskésen láthattunk több hektáros, kékeslila foltokat. Virágzásának csúcsidőszaka augusztus végén, szeptember elején van, s egészen szeptember végéig láthatjuk nagyobb foltjait.

Parlagi sasok neveltek fel egy egerészölyv-fiókát a Dél-Alföldön

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának közös munkacsoportja különös fészekaljat talált a dévaványai tájegységben májusban: három parlagisas-fióka mellett egy szintén egészséges egerészölyv-fióka nevelkedett.

A júniusi ellenőrzés során az egerészölyv-fióka már a fészek környékén repkedett láthatóan egészségesen, míg a három sasfióka – a fajra jellemző módon – csak júliusban hagyta el a fészket.

Az egerészölyv-fiókát eredetileg minden bizonnyal zsákmányként vihették be a parlagi sasok a fészkükbe, mivel azonban sértetlenül maradt és a fészekbe kerülve a sasfiókákhoz hasonlóan élelmet kért a sasszülőktől, azok saját három fiókájukkal együtt tovább etették.

Kimagaslóan jó évük volt a gólyáknak a Dél-Alföldön

Az átlagosnál jelentősen több fiókát neveltek fel az idén a Körös-Maros Nemzeti Park működési területén költő fehér gólyák. Szép számban voltak ötfiókás fészekaljak, sőt akadt egy olyan pár is, amelyik hat utódot nevelt fel.

Békés vármegyében tavasszal 343 pár foglalta el a fészkét, közülük 283-nak volt sikeres a költése. Összesen 912 fiókát reptettek, így az átlagos fiókaszám (ha csak a sikeres költéseket vesszük figyelembe) 3,22 volt. Ezek a mutatók lényegesen meghaladják a tavalyi eredményeket, 2022-ben ugyanis 240 pár költött sikeresen, összesen 738 fiókát reptettek, az átlagos fiókaszám pedig 2,83 volt. Nagyon sok volt a négyfiókás fészek, sőt 23 ötfiókás is akadt, ami rendkívül jó eredménynek számít. Az állomány sűrűsége szintén növekedett, a tavalyi 5,35 pár/ négyzetkilométer helyett idén 6,09 pár/négyzetkilométer lett.

Az, hogy a mutatók ilyen mértékben javultak, elsősorban annak köszönhető, hogy míg 2022-ben rendkívüli aszály volt, addig idén optimális időjárási körülmények között zajlottak a fészkelések.

A félelmetes cselőpókok ártalmatlanok!

A Körös-Maros Nemzeti Park tájain gyakran találkozhatunk cselőpókokkal, melyek méretük miatt félelmetesnek tűnhetnek ugyan, de csípésük nem jelent különösebb veszélyt.

A Magyarországon előforduló farkaspókok közül a cselőpókok, azon belül is a szongáriai cselőpókok a legnagyobb termetűek. Ez a pókfaj Ázsia keleti részétől egészen Ausztria vonaláig megtalálható. A nagy kiterjedésű legelők, gyepek, sztyeppék talajlakója. A többi póktól eltérően nem sző hálót a zsákmány befogásához. Az ő módszerei mások: a talajba 20-40 centiméter mély üreget váj, abban meghúzódva várja a napnyugtát, amikor is a kis barlang szájában, lesben állva várja a rovartáplálékot.

Földalatti barlangját selyemszálakkal beszövi, hogy komfortosabb legyen számára. Ezt a puha anyagot azonban nem bölcsőként használja, ugyanis ivadékait folyamatosan, a torán hordozza magával.

Kétfajta gyűrűt is kaptak a parlagi sasfiókák

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Kardoskúti Tájegységében parlagi sasok fiókáit gyűrűztek a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei, az igazgatóság munkatársaival.

Június közepén a nemzeti park Cserebökény részterületén, és Hódmezővásárhely déli, dél-keleti térségében történtek gyűrűzések. Tizennégy fészekben összesen 28 példány, 4,5 – 7,5 hetes fiókát sikerült meggyűrűzni. A fiatal madarak bal lábára ornitológiai fémgyűrű, jobb lábára pedig egy háromjegyű kódot tartalmazó, színes jelölőgyűrű került.

parlagisas fiókák gyűrűzése a KMNP ban kép: Őze Péter

A Maroson erős, a Körösökön gyengébb volt a tiszavirágzás

A Tiszának és mellékfolyóinak egyik leglátványosabb természeti jelensége a tiszavirágzás. A Körös-Maros Nemzeti Park területén kanyargó Maroson és a Körösökön is jellemző a kérészek tömeges rajzása.

A Maros magyarországi szakaszán június közepén figyelték meg az első példányokat. Először csak néhány száz kérészt láthattunk, ekkor zajlott az előrajzás. A tömeges rajzás váratott magára, mivel az időjárás változékonyra fordult, ami nem kedvez a folyamatnak. A tömeges rajzás ugyanis csak a nyugodt, szélcsendes, meleg, napos estéken figyelhető meg. Ilyen idő június 18-án köszöntött be, így ekkor az esti órákban lezajlott a tömeges tiszavirágzás a Maroson, több tízezer rovar keringett a levegőben.

A rajzás soha nem egyöntetű az egész folyón, hanem annak csak bizonyos szakaszain figyelhetők meg a hatalmas számban repülő rovarok. Ilyen például a Maros apátfalvi szakasza, illetve Klárafalva és Deszk térségében is hasonlóan tömeges a rajzás.