A tatai karsztvízforrások teremtette élőhely túlzás nélkül Magyarország egyik leggyönyörűbb területe. Ha megnéznéd felbugyogó forrásokkal tarkított hihetetlen vizes élőhelyet, minél előbb tedd meg: hamarosan eltűnhet, mivel gyárak szívják el a vizét.
2024-ben megtörtént az, amit akár néhány éve is elképzelhetetlennek gondoltunk volna: egy erőltetett iparosítási program érdekében feláldozzuk természeti kincseinket, épp mint a szocializmus évtizedeiben. A tatai tóvidék, a források és a Fényes tanösvény olyan, lélegzetelállító természeti értékek, amelyek európai szinten is kiemelkedőek. E gyönyörű élőhelyek, népszerű turisztikai célpontok napjai meg vannak számlálva – a bizonytalan jövőjű akkumulátoripar rövidtávú céljai mentén akár örökre felszámolódhatnak.
A tatai vizek már egyszer drámai módon elapadtak: a szocialista iparfejlesztés egyik motorja volt ugyanis az eocén program, amelynek keretében a tatai szénmedence kibányászását is zászlóra tűzték. A szénbányák művelése azonban csak úgy volt kivihető, ha a tárnákból folyamatosan szivattyúzták az összegyűlő karsztvizet. Az eredmény az lett, hogy a vizes élőhelyek megszűntek, a források elapadtak. A vízszínt gyakorlatilag a föld mélyébe húzódott vissza, az ezer tó városa megszűnt ezer tónak lenni.