Miközben az Európai Unió önti az eurómilliárdokat a hidrogénipar felfuttatásába és a magyar Nemzeti Hidrogénstratégia is fontosnak tartja az energiahordozó hazai térnyerését és előállítását, a kicsi, szivárgásra erősen hajlamos molekula az éghajlatváltozás szempontjából hasonló veszélyeket rejt magában, mint a metán, ha gondatlanul járnak el vele. A hidrogén látszólag klímabarát: valóban nem bocsát ki szén-dioxidot, ha elégetik vagy üzemanyag-cellában használják, de erős, közvetett melegítő hatása van, ha a légkörbe kerül, ahol kémiai reakciók láncolatán keresztül növeli más üvegházhatású gázok, például a metán, az ózon és a vízgőz mennyiségét.
Szakértők szerint az épp jelentős felskálázás előtt álló hidrogén 10%-a is elveszhet a szivárgás miatt az értékláncban, ami egyrészt pénzben is mérhető termékveszteséget jelent, másrészt jelentősen csökkentheti, a legrosszabb esetben pedig teljesen lenullázza annak kibocsátás-csökkentő hatását, vagy akár tovább növelheti a globális felmelegedést (a helyettesíteni kívánt fosszilis tüzelőanyag-technológiákhoz képest).
Bár ezeknek a jellemzően kis-és közepes méretű szivárgásoknak a megtalálása napjainkban még kihívást jelent, számos olyan intézkedést már most is megtehetünk, amelyek segítenek a hidrogénszivárgás csökkentésében. Kellő elővigyázatossággal a hidrogén fontos szerepet játszhat a klímasemleges gazdaságra történő átállásban – az ipari szereplők, a döntéshozók és a kutatók közös felelőssége, hogy a hidrogénnel ne ismételjük meg azokat a hibákat, amiket a metánszivárgással.