Best WordPress Hosting
 

Lejárt a várakozási időnk – Nem halogathatjuk tovább az épületeink felújítását

Két éven át tartó tárgyalások után az Európai Parlament és a Tanács is elfogadta az új Épületenergetikai Irányelvet. Nem véletlen, hogy a Zöld megállapodást szolgáló Fit for 55 jogszabálycsomag utolsó elemére ilyen sokat kellett várni. Az irányelv ambiciózus célt tűzött ki: a 2050-re széndioxid-kibocsátás mentes épületállomány elérését. A csomag, két másik elemével – az energiahatékonyság növelését és a megújuló energiafelhasználás terjedését előíró irányelvekkel – kiegészülve óriási energetikai fejlesztést vár el az épületszektorban. Most a tagállamokon a sor, hogy az irányelvet átültessék, amire ugyan két évük van, de a nagyratörő célok miatt a megvalósítást már holnap el kell kezdeni. Ezen múlik, hogy a felújítási stratégiában foglalt célok valósággá váljanak: vagyis, hogy a következő két és fél évtizedben az épületfelújítások száma és mélysége (alapossága) egyaránt többszörösére növekedjen – derül ki a Magyar Energiahatékonysági Intézet témában végzett kutatásából.

Az európai épületek háromnegyede nem energiahatékony, emiatt az épületszektor felelős az EU végső energiafogyasztásának 40 %-áért, az energiával kapcsolatos üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint harmadáért. Pazarló épületeink itthon is 42%-át adják a hazai végső energiafelhasználásnak, ami a Nemzeti Energia- és Klímatervben is hivatkozott becslések szerint már költségoptimális felújítással is közel felére lenne csökkenthető. A Felújítási hullám stratégia és az újonnan elfogadott irányelv alapján azonban még a költségoptimális szintnél is tovább kell mennünk, és az épületek fogyasztását két és fél évtizeden belül korszerűsítéssel minimálisra kell csökkenteni. Az állomány évi 2-3%-át kell mélyfelújítással megújítanunk a mai szinte nulla arányhoz képest.

A mélyfelújítás új irányelvi fogalma a nulla-kibocsátású épülethez kötődik: 2030 előtt a közel-nulla követelményszint elérése, 2030 után pedig a nulla-kibocsátású épület követelményének eléréséhez szükséges felújítást jelenti.

Az energiahatékonyság a magyar energiapolitika nagy lehetősége

A hazai végső energiafogyasztás legnagyobb szeletét (32%) a lakossághoz köthető energiafogyasztás teszi ki, és ennek közel 3/4-ét fűtésre fordítjuk. A hazai épületállománynak gyors ütemben kell megújulnia ahhoz, hogy az ország energiahatékonysági és kibocsátáscsökkentési céljait teljesíteni tudja. A korszerűsített és energiahatékony lakásállomány a biztosítéka energiafogyasztásunk tartós csökkentésének, a nagymértékű orosz gázfüggőség csökkentésnek, és nem utolsó sorban ez a kényelmes és egészséges otthonok biztosítéka is. A legzöldebb energia az el nem fogyasztott energia.

Klímavédelmi szempontból a tétet tovább növeli a Fit for 55 jogszabálycsomag hiányzó darabja, a felülvizsgálat alatt álló Épületenergetikai Irányelv, amelynek elfogadása az év végére várható. Az új EPBD az Energiahatékonysági Irányelvvel és a megújuló energiafelhasználást elősegítő RED-del együtt új mérföldkő lesz az épületállomány megújításához. Már csak emiatt is fontos lenne egy hazai felújítási hullám beindítása.

Az energiahatékony épületfelújításról mégis kevesebb szó esik a hazai energiapolitikában, mint a megújuló energiahordozókról. Az épületállomány korszerűsítéséhez nem elegendők a szigorú energetikai előírások az új lakásokra, évente 130 ezer meglévő lakás komplex energetikai felújítására lenne szükség. Az alacsony felújítási ráta és az új építkezések visszaesése 2022-2023-ban az építőipari termelés visszaeséséhez is vezetett [A KSH adatai szerint az év első kilenc hónapjában az előző év azonos időszakához képest az építőipari termelés 4,7 %-kal, a megkötött új szerződések volumene 32%-kal csökkent]. A potenciális felújítók és az ágazati szereplők várják az uniós források megérkezését és egy új támogatási rendszer bejelentését, de a kivárás és a halogatás tovább súlyosbítja az építőipar helyzetét.

A klímacselekvésben az atomenergia nem a megoldás, hanem a probléma része

Magyarország a Dubajban zajló ENSZ-klímacsúcson, a COP28-on eddig egyetlen dologgal vétette észre magát. A hétvégén csatlakozott ahhoz a 22 országból álló csoporthoz, amely 2050-re – a megújuló energiás célokhoz hasonlóan – az atomenergia-kapacitások megháromszorozását tűzte ki célul.

Mi ezzel a baj, gondolhatnánk, az éghajlatváltozás megfékezése olyan fontos feladat, hogy örüljünk neki, ha a nukleáris energia felhasználása is segítségünkre van ebben a folyamatban, nem?

Nos, nem. Az atomenergia ugyanis az atomlobbi állításai dacára nem segít hozzá minket a klímaváltozás kezelhető keretek között tartásához, ahogy az világosan kiderült a Brüsszelben bemutatott Világ Nukleáris Ipari Jelentésből (World Nuclear Industry Status Report).

Energiahatékonyság – az energiaátmenet jolly jokere

Ha nem foglalkozunk azzal, hogy a szén-dioxid kibocsátásunk nagyjából 40 %-át adó lakóépületeinket felújítsuk, kevés rá az esély, hogy 2050-re elérjük a klímasemlegességet. Épületeink nagy része még akkor is állni fog, ezért minél inkább kellene gyorsítani a hazai épületállomány energetikai felújítását. Ez szolgálná leginkább a kibocsátáscsökkentési célokat, de egyúttal az energiabiztonság célját, a fosszilis energiahordozó importtól való függőségünk csökkentését, és hosszú távon az otthonokban felhasznált energia megfizethetőségét.

A felülvizsgált Nemzeti Energia és Klímaterv (NEKT) legfontosabb célkitűzése éppen ezen célok együttes érvényesítése: az energiaszuveneritás és az energiabiztonság megerősítése, az energiatermelés dekarbonizálása és a megfizethetőség biztosítása. Magyarország számára ezek mellett számos társadalmi és gazdasági előnnyel is járna, ha növelné az energiahatékonysági ambíciókat, az energetikai beruházásokról való döntések előtt az energiahatékonyságban rejlő lehetőségeket is számba venné, és egyúttal megerősítené és kibővítené az ezt szolgáló intézkedéseket. A NEKT mégis csak vázlatosan tárgyalja az energiahatékonyság és az épületek energetikai felújításának témakörét.

Korábbi elemzések bizonyították, hogy az elmúlt másfél évtizedben az energiahatékonyság javulás elsősorban a szolgáltatási szektor, másodsorban az ipar energiahatékonyság javulásának volt köszönhető, míg a lakossági fajlagos energiafelhasználási mutatók, – különösen a fűtési energia tekintetében – nem mutattak javulást.

Metánkibocsátás – jelentősen változhat az EU energiapiaca

Az Európai Zöld Megállapodás keretében az energiaágazatra vonatkozó metánkibocsátási rendeletről állapodott meg az Európai Unió Tanácsa, valamint az Európai Parlament. A rendelet lényege, hogy metánkibocsátási határértékeket ír elő nemcsak a belső piaci szereplők számára, de az európai olaj- és gázimportra is. Nyomást gyakorolva ezzel a nemzetközi beszállítókra is azzal céllal, hogy működésük során ők maguk is szorítsák vissza az üvegházhatást okozó gáz szivárgását.

Az Unió részéről ez a döntés abban az esetben bizonyulhat jelentősnek, ha a nagy kibocsátással rendelkező nemzetközi szereplők, mint Oroszország, Kína és az USA is hasonló szabályozással állnak elő, ám erre jelenleg kicsi az esély.

Az ENSZ 2021-es glasgow-i klímacsúcsán aláírt ígéret értelmében az USA és az EU vezetésével 2030-ig 30 százalékkal csökkenteni kell a globális metánkibocsátást. Ez a célkitűzés összhangban van az EU 2030-ig megfogalmazott klímacéljával, melynek értelmében az évtized végéig az 1990-es szinthez képest 55 százalékkal csökkenteni kell az összes üvegházhatású gáz kibocsátását (Fit for 55).

Drágítja a fűtést, de kell-e félni a karbonadótól?

(A szerző a Habitat for Humanity Magyarország energiahatékonysági szakértője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A rezsicsökkentés miatt az Európai Unióban Magyarországon a legalacsonyabbak a lakossági gáz- és áramárak. Mégis, a magyar lakosság arányaiban sokkal többet költ energiára, mint az uniós átlag, és ez aránytalanul nagyobb terhet jelent az alacsony jövedelmű háztartások számára. A klímavédelmi törekvések megvalósításakor – például a karbonadó bevezetésekor – ez még hangsúlyosabb probléma lesz.

A klímaválság kezelése és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése Európa egyik legfőbb prioritásává vált az elmúlt években; ezt a törekvést az egekbe szökő energiaárak és az energiaválság még hangsúlyosabbá tette. Ennek érdekében számos olyan jogszabályt – direktívákat és rendeleteket – vizsgálnak felül, módosítanak és alkotnak meg az unióban, amelyek a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, gáz) használatának és a szén-dioxid-kibocsátásnak a csökkentését célozzák. Ezek közül azonban néhány új követelmény nagy terhet róhat az alacsony jövedelmű, rossz energiahatékonyságú épületekben lakókra.

A spanyol-belga-magyar EU elnökségi trió prioritásai zöld szemmel

Spanyolország július elsejével vette át az Európai Unió soros elnökségi tisztségét. Ez nekünk amiatt is érdekes, mert ezzel megkezdődött a spanyol-belga-magyar 18 hónapos elnökségi trió első szemesztere. Mire számíthatunk zöldpolitikai szempontokból a magyar elnökségben 2024-ben kicsúcsosodó programban?

Az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét félévenkénti váltásban látja el egy-egy tagállam. Az elnökségük során a tagállamoknak lehetőségük van meghatározni a saját prioritásaikat, amelyekkel kiemelten foglalkozni szeretnének a „napi ügymenet” mellett. Azonban ezek általában bele kell, hogy illeszkedjenek az elnökségeken átívelő 18 hónapos elnökségi trió programba is. Júliussal megkezdődött a spanyol soros tanácsi elnökség, amely a spanyol-belga-magyar elnökségi programba illik bele. Mivel ennek összeállításában hazánk is közreműködött, az utolsó szemeszterre eső programot pedig egy év múlva, 2024. júliusától hazánk fogja végrehajtani, érdemes áttekinteni, milyen zöldpolitikai prioritásokra és kihívásokra számíthatunk.

A spanyol-belga-magyar elnökségi trió programját az Általános Ügyek Tanácsának június végi ülésén mutatták be. Mivel 2010-2011 után ez már a második alkalom, hogy ilyen felállásban dolgozik az elnökségi trió, az országoknak már volt lehetőségük korábban is együttműködniük. A trió programja olyan témákra fog fókuszálni az elkövetkező 18 hónapban, mint az uniós gazdaság globális versenyképességének javítása az ipar erősítésén, digitális és zöld átállásán keresztül; az igazságos, fair és szociálisan érzékeny gazdasági fejlődés biztosítása, valamint a nemzetközi együttműködés és biztonság erősítése.

11,7 %-kal kellene csökkenteni 2030-ra az EU-tagállamok energiafogyasztását

Az Európai Unió Tanácsa új szabályokat fogadott el azzal a céllal, hogy az uniós szintű végső energiafogyasztás 2030-ra 11,7 százalékkal csökkenjen – tájékoztatott ma az uniós tanács.

A közlemény szerint a tagállamok együttesen fogják elérni, hogy 2030-ra a végső energiafogyasztás a 2020-ban készített energiafogyasztási előrejelzésekben szereplő adatokhoz képest legalább 11,7 százalékkal csökkenjen. Ez azt jelenti, hogy 2030-ra az EU energiafogyasztása a végső energia tekintetében nem haladhatja meg a 763 millió tonna olajegyenértéket, a primer energia tekintetében pedig a 993 millió tonna olajegyenértéket.

A végső fogyasztásra vonatkozó korlát kötelező erejű, és azt a tagállamoknak együttesen kell teljesíteniük, míg a primerenergia-fogyasztásra vonatkozó célkitűzés nem kötelező. A végsőenergia-fogyasztás a végfelhasználók által fogyasztott energiamennyiséget jelöli, a primerenergia-fogyasztás viszont magában foglalja az energiatermelés, illetve az energiaellátás során felhasznált energiát is – tájékoztattak.