Archívum címkék: méz

Túlzás lenne azt állítani, hogy lemegyünk a térképről, de egy névtelen, hepehupás földúton egy olyan hely felé haladunk, amelynek nincs címe, csak koordinátái, térerő és mobilnet pedig hol van, hol nincs, de inkább nincs. A somogyi lankák között járunk, fájdalmasan közel a Balatonhoz ahhoz képest, hogy nem nyaralni jöttünk. De hát nem csak a pancsolásnak van ilyenkor szezonja.

Fülelünk, hallunk-e döngicsélést, meg zümmögést, mert – ahogy Micimackó mondja – „ha döngicsélés van meg zümmögés, akkor ez azt jelenti, hogy valaki vagy valami döngicsél, illetve zümmög, és amennyire az én műveltségem futja, az egyetlen elképzelhető ok, ami valakit döngicsélésre, illetve zümmögésre indíthat, abban a tényben leli magyarázatát, hogy az illető egy méhecske.”

Mi nem egy, hanem több millió méhecskét keresünk, meg a gondozójukat, Takács Pétert. A húszas évei közepén járó fiatalember egy méhészdinasztia negyedik generációját képviseli. Pontosabban hivatalosan a negyediket, a németföldről Magyarországra települő ősei már 1600-as években foglalkoztak mézkészítéssel, de a családi vállalkozás alapjait Péter anyai dédnagyapja, Fulmer György fektette le 1929-ben.