Megállt a forgalom egy kaliforniai autópályán, miután egy medve sétált az úttestre – írja a UPI. Az esetről videó is készült, az állat láthatóan nem zavartatta magát, nyugodtan bandukolt.
Az eset helyi idő szerint május 14-én, este hét óra körül történt Santa Claritában.
A példány komótosan sétált fel az úttestre, körülnézett, megfordult, majd visszatért a dombok közé.
Szakembereket kellett riasztani egy floridai iskolához, miután egy hatalmas aligátor bukkant fel a környéken – írja a UPI. A Pinellas megyei seriffhivatal szerint a méretes példány egy általános iskolába járó gyerekek által használt ösvényen volt.
A hatóságok kapcsolatba léptek az állami hal- és vadvédelmi hivatallal, hogy segítsenek áttelepíteni a 3,8 méter hosszú hüllőt.
Amíg a szakértők kiérkeztek, a seriffhivatal biztosította a területet, hogy az állat ne okozzon sérülést.
A magyar hagyományban az ázsiai származás fontossága mind a mai napig élénken él, a tényleges honfoglaló ősök mellett a hunokkal, szkítákkal, a kipcsakokkal vagy éppen a mongolokkal is sokan hajlamosak kapcsolatot feltételezni. A vélt rokonság hátterében gyakran kulturális hasonlóságok állnak – keleti eredetű, nomád, lovas hagyományokkal bíró népekkel szeretjük párba állítani magunkat.
Akad azonban még egy, talán kevésbé szembeötlő egyezés: a környezet. Az érintett népcsoportok mind az eurázsiai sztyeppvidéken, ezen a Közép-Ázsiától a Kárpát-medencéig nyújtózó füves pusztán éltek, ez pedig kultúrájukra is nagyban hatott, elég a magyar mitológia turulmadarára gondolni, amely bizony szintén a sztyepp lakója. Noha számos ősi nép mára eltűnt, a környezet – változó mértékig – megmaradt, napjaink Magyarországának területén most is élnek olyan állatok és növények, amelyek közeli rokonait távoli vidékeken, akár Mongóliában is kereshetjük.
Ezen különleges vidék fajainak tanulmányozásával foglalkozik Dr. Sramkó Gábor, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Növénytani Tanszékének egyetemi adjunktusa, az Evolúciós Genomikai Kutatócsoport vezetője. A szakember kollégáival genomi vizsgálatok révén igyekszik jobban megérteni az egyes állatok és növények rokoni kapcsolatait, származását, állományának helyzetét és sok más vonását.
A ragadozó életmódú kardhalak és vitorláskardoshalak jellegzetessége hosszú, kardszerű csőrük. Ezen állatokat a szakértők az óceánok leggyorsabb úszói között tartják számon – írja az IFLScience.
A leggyorsabb fajokat a vitorláskardoshalak között lehet megtalálni. Ezen állatok akár 3 méter hosszúra is megnőhetnek, testük pedig tökéletesen alkalmazkodott a vízi életmódhoz, hátukon hatalmas, vitorlaszerű úszó fejlődött ki.
A nemhez két faj tartozik, az atlanti, illetve az amerikai vitorláskardhal, előbbi az Atlanti-óceán és a Karib-térség, utóbbi pedig a Csendes- és az Indiai-óceán lakója. Az 1940-es években a kutatók úgy becsülték, hogy ezen állatok sebessége a 108 kilométer per órát is elérheti, egy 2015-ös tanulmány alapján ugyanakkor vadászataik során nem haladják meg a 36 kilométer per órát. Az extrém sebességet a halak valószínűleg nem képesek sokáig fenntartani.
Rendkívül ritka fejlábút sikerült megörökíteni a Csendes-óceán mélyén – írja az IFLScience.
A videón az látható, ahogy az állat a kamera felé közeledve biolumineszcens karját kinyújtva kapaszkodik meg a készülékben.
A példány hamar rájöhetett, hogy a kamera nem zsákmány, így tovább is állt.
Arra figyelmeztették a Spanyolország és a Gibraltári-szoros körül mozgó kis hajókat, hogy maradjanak a partok közelében, miután újabb jachtot süllyesztettek el a térség kardszárnyú delfinjei – írja a The Independent. A hatóságok arra kérik a kapitányokat, hogy a nyári hónapokban kerüljék az interakciókat az állatokkal.
A legutóbbi támadásban egy 15 méter hosszú jacht süllyedt el a marokkói vizekben, a kétfős legénységet sikerült kimentenie egy arra járó olajszállítónak. Az elmúlt években több hasonló eset is történt a régióban, az állatok tavaly még egy vitorlásversenyt is megzavartak, és a szokatlan viselkedés már az északi-tengeri állománynál is megjelent.
Spanyolország közlekedési és környezetvédelmi minisztériuma, valamint a spanyol kereskedelmi tengerészet május 14-én közleményt adott ki, amelyben arra szólították fel a vitorlásokat és a kisebb motorcsónakokat, hogy május és augusztus között óvakodjanak a kardszárnyúaktól.
Sikerült megmenteni azt a pórul járt rókakölyköt, amelynek feje egy mosogató lefolyójába szorult be Angliában – írja az IFLScience. Az állathoz múlt héten szálltak ki a South Essex Wildlife Hospital munkatársai.
Tom Linsel állatorvos megállapította, hogy az egyed órák óta be volt szorulva, mancsai pedig megsérültek, ahogy megpróbált kiszabadulni. A szakértőknek végül némi türelemmel sikerült kihúzniuk az állat fejét a lefolyóból, majd a kölyköt visszavitték a kórházba, ahol ellátták sebeit.
Az állat már jól van, és azóta visszaengedték azon a területen, ahol megtalálták.
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesült (MME) szerint májustól lehet számítani a termetes tőrösdarazsak feltűnésére, de ezek a rovarok az emberekre, a háziállatokra nem veszélyesek – írja az MTI. Az MME közleményében arra hívja fel a figyelmet, hogy a kertek, parkok gyepén, illetve korhadó fák közelében, esetleg a komposztnál akár nagy tömegben is keringő termetes tőrösdarazsak az emberekre, a háziállatokra nem veszélyesek, ugyanakkor biológiai úton segítenek kordában tartani például a cserebogár-szaporulatot.
Ártalmatlanságuk miatt a Magyarországon élő féltucatnyi faj irtása felesleges, ráadásul az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke ötvenezer forint, elpusztításuk éppen ezért törvénytelen is.
A tudatlanság azonban évről évre számos ilyen állat pusztulását okozza, amikor a felesleges pánikkeltés hatására a munkájukat nem kellő szakmai felkészültséggel végző rovarirtók tömegesen mérgezik meg a tőrösdarazsakat.
Ha egy ember képes percekig visszatartani a lélegzetét, az már megsüvegelendő képesség, akadnak azonban olyan állatok, amelyek ennél is tovább bírják. Nem árulunk el nagy titkot, az érintett fajok életmódja a vízhez kötődik.
Az, hogy pontosan melyik állat a rekorder ezen a téren, nem egyértelmű – írja az IFLScience.
A leghosszabb dokumentált merülés alapján a cím a Cuvier-féle csőrösceteké, egy, a faj 23 egyedét vizsgáló kutatás során a szakértőknek sikerült megfigyelniük, ahogy az egyik példány 3 órán és 42 percen át maradt a felszín alatt.
Egy friss tanulmány alapján a nagy ámbráscetek az emberi beszédhez hasonló módon tudják szabályozni a kattogásukat – írja a The Independent. A faj köztudottan igen társas, a példányok egymással ritmikus kattogásokkal kommunikálnak, amelyeket a kutatók kódáknak neveznek.
Az ámbráscetek kommunikációja az egyik leghangosabb az óceánban, a példányok hangja akár több ezer kilométerre el eljuthat. Kattogásukról nem sokat tudni, korábbi vizsgálatok mindenesetre kimutatták, hogy az állatok a kódákat identitásuk közlésére használják, és hogy minden klánnak saját, egyedi akcentusa van.
A friss eredmények alapján az ámbráscetek kommunikációja összetettebb, mint korábban gondolták.
Az elmúlt hetekben rengeteg beteg és éhező pelikánt találtak a kaliforniai partokon, az állatok közül sok elpusztult – írja az AP. A vízimentők a hét elején két tucat beteg egyedet észleltek Newport Beach egyik mólóján, majd vadvédelmi szakértőket hívtak segítségül.
Debbie McGuire, a Huntington Beach-i Wetlands and Wildlife Care Center ügyvezető igazgatója szerint a madarak a legutóbbi olyan csoportot alkotják, amelyet megpróbáltak megmenteni. Az elmúlt időszakban több mint száz másik pelikánt fogadtak be, az egyedek vérszegények, kiszáradtak és le vannak fogyva.
McGuire szerint válsághelyzet van, az állatok éheznek, és ha nem veszik őket gondozásba, elpusztulnak.
Sir David Attenborough példája az aktív, tartalmas és felelősségteljes élet elixírszerű hatásának.
Mi történt? 1926. május 8-án született Londonban, a végzettsége szerint zoológus Attenborough felnőtt életének jelentős részét azzal töltötte, hogy a Föld élővilágának csodáit ismertesse meg milliókkal és meggyőzze őket arról, hogy ne pusztítsák a természetet, mert azzal együtt önmagukat is veszélyeztetik. Filmjei és sorozatai számos szakmai és közönség elismerést, IMDB toplistás helyet hoztak Sir David Attenborough számára, és az évtizedek alatt a természetfilmes szakma krémje dolgozott projektjein. Az ENSZ környezetvédelmi programja a Föld Bajnoka díjjal tüntette ki. Születésnapi köszöntőjét Sir David Attenborough intő szavaival zárnánk:
A természet csodálatos, és ha nem vagyunk óvatosak, elveszítjük mindazt, amit oly sokáig tartott, hogy kialakuljon.”
Egy új tanulmány alapján az éghajlati átalakulás a mérgeskígyó-fajok nagyarányú vándorlásához vezethet – írja a The Guardian. A folyamat miatt az állatok új régiókba juthatnak el.
A kutatók előrejelzése szerint Nepál, Niger, Namíbia, Kína és Mianmar fog a legtöbb mérges fajjal gyarapodni, az állatok a szomszédos térségekből érkeznek majd. A csapat azt is megállapította, hogy az alacsony jövedelmű dél- és délkelet-ázsiai országok, valamint Afrika egyes részei rendkívül érzékenyek lesznek a kígyómarások számának növekedésére.
A szakértők 209 olyan faj földrajzi eloszlását modellezték, amelyekről ismert, hogy vészhelyzetet idézhetnek elő az embereknél. A csapat arra volt kíváncsi, hogy az állatok 2070-re hol találhatnak maguknak kedvező éghajlati viszonyokat.
A mérgező és mérges állatokról a többség valószínűleg kígyókra vagy pókokra asszociál, pedig számos más csoportban is akadnak mérget termelő fajok. A halak között például számos ilyen állat található, közülük a legveszélyesebb méreggel a kőhalak (Synanceia) rendelkeznek – írja az IFLScience.
A nemzetségnek öt tagja van, ezen fajok az álcázás mesterei, tökéletesen beleolvadnak a Csendes- és Indiai-óceán tengerfenekének koralljaiba és szikláiba. A kőhalak jellemzően más halakat és rákokat ejtenek el, a prédát lesben várják, majd hirtelen lecsapnak, mérgüket viszont csak védekezésre használják.
A legveszélyesebb venommal a Synanceia verrucosa, azaz a zátonyi kőhal büszkélkedhet. Mérge rokonaihoz hasonlóan hátúszója tüskéiben található.
Extrém vihar csapott le Fokváros térségére, a szélsőséges időjárás miatt több mint 500 teknősfióka sodródott partra a régióban – írja az AP. Az állatok mentésébe önkéntesek is becsatlakoznak.
A példányok többsége védett álcserepesteknős. A fiókák ilyenkor normál esetben az óceánban vannak, ehelyett most életük első néhány hónapját a fokvárosi Two Oceans Aquarium védelmi központban kell eltölteniük. A mintegy 530 beteg és sérült állatból 400-at rehabilitálnak, a többi pedig két másik akváriumba küldik majd át.
A kisteknősök kikelésüktől kezdődően önállóak: először a partról kell eljutniuk a vízbe, majd ott kell boldogulniuk. Dél-Afrikában az álcserepesteknősök az ország északkeleti partvidékén kelnek ki, Fokvárostól távol. A most partra sodródott egyedeket valószínűleg egy meleg áramlat szívta magába, illetve terelte Dél-Afrika csücskéhez.
Kígyókat tartalmazó zacskót rejtett a nadrágjába egy utas a floridai Miami Nemzetközi Repülőtéren – írja a The Independent. A biztonságiak megállították a férfit, miután a berendezések anomáliát mutattak ki nála április 26-án. Utóbb beismerte, hogy hüllőket rejteget.
A Közlekedésbiztonsági Hivatal (TSA) által közzétett képeken két kis rózsaszín kígyó, illetve az azokat őrző tasak látható.
A rendőrséget, valamint a vám- és határőrséget is riasztották, az állatokat pedig biztonságosan átadták a Floridai Hal- és Vadvédelmi Hivatalnak.
Egy új tanulmány ismét megerősíti, hogy a szumátrai orangutánok rendkívül intelligensek: gyógynövényekkel kezelik sérüléseiket – írja a The Guardian. A szakértők egy hímet figyeltek meg, amint a pofáján lévő sebre egy gyulladás- és fájdalomcsillapító hatású növény nedvét és megrágott leveleit viszi fel.
Nem először dokumentálták vadon élő állatok öngyógyítását, korábban láttak például csimpánzokat, amint féregfertőzések kezelésére alkalmas növényeket rágnak, illetve rovarokat visznek fel a bőrükre.
A mostani ugyanakkor az első eset, amikor megfigyelik, ahogy egy vadon élő állat nyílt sebét kezeli valamilyen gyógyhatású anyaggal.
Ritka állatot, egy fehér kardszárnyú delfint láttak Dél-Kalifornia partjainál egy bálnafigyelő hajó utasai és legénysége – írja az AOL. A Catallac, a Newport Landing cég hajója április 30-án mintegy 14 kilométerre járt a partoktól, a csoport barázdásbálnákat nézett, amikor Dani Fasser kapitány valami izgalmasra lett figyelmes a távolban.
Távcsövet ragadott, és kiderült, hogy egy öt-hét kardszárnyúból álló csapat épp egy tengeri élőlényből lakmározik a messzeségben.
Közelebb kerültek a hajóval, és ekkor pillantották meg Frostyt, az évek óta ismert fehér példányt.
A látogatók, köztük gyerekek szeme láttára ejtett el, illetve falt fel egy egész kacsacsaládot egy állatkerti medve – írja a USA Today. Az eset a seattle-i Woodland Park Zoo-ban történt, és videó is készült róla.
Az eredetileg a TikTokra feltöltött felvételen az látható, ahogy a nőstény kacsa fiókáival a medvék kifutójában lévő tavacskán úszkál. Juniper, a kétéves barnamedve egyszer csak felfigyel a madarakra, majd a vízbe veti magát.
A ragadozó egyesével vadászta le a kiskacsákat, a látogatók elborzadva figyelték a jelenetet.
A brit antarktiszi kutatóprogram (British Antarctic Survey, BAS) friss tanulmánya alapján az antarktiszi tengerjég rekordtempójú olvadása miatt tavaly sok ezer császárpingvin-fióka pusztult el – írja az MTI. Az esemény a kontinens kolóniáinak ötödét érintette.
Az április 25-én, a pingvinek világnapján publikált cikk elkészítéséhez a térségről készült műholdas felvételeket elemezték. Ha a tengerjég – amelyen a kolóniák a fiókákat nevelik – még azelőtt széttöredezik, hogy az utódoknak az úszáshoz nélkülözhetetlen, vízlepergető tollazata kinőne, kevés az esélyük az életben maradásra.
Még ha képesek is fennmaradni az úszó jégtáblákon, a szüleik nem találják meg őket, és nem tudnak gondoskodni a táplálásukról.