Best WordPress Hosting
 

A Maxine esettanulmány arról, hogyan ne csináljunk truecrime-sorozatot

Kicsivel több mint húsz évvel ezelőtt felkavaró bűncselekmény zaklatta fel a kelet-angliai kisváros, Soham lakosait: két tízéves kislány nyomtalanul eltűnt, és a mégoly alapos keresés ellenére is csak majd’ két hét után, véletlenül kerültek elő – holtan. Ez a tizenpár nap elég volt rá, hogy fontos bizonyítékok odavesszenek, és így a teljes igazság talán soha ne lehessen hozzáférhető. Ilyen értelemben a sohami gyilkosságok nem kínálják a legjobb alapanyagot a krimisorozatos feldolgozáshoz – ám még így is ki lehetett volna belőle hozni valami relevánsat és emlékezeteset. A Maxine című minisorozatnak nem sikerült.

2002 augusztusában két barátnő, a tízéves Holly Wells és Jessica Chapman az átlag tízévesek átlag nyári napját töltötte a kisvárosban, ahol éltek: Hollyéknél grillparti volt, sok vendéggel, a lányok azonban inkább zenét hallgattak, meg játszottak a számítógépen Holly szobájában, eredetileg hárman, velük volt még egy barátnőjük, aki aztán hamar hazament. Holly és Jessica viszont utána is együtt lógtak, összeöltöztek – egy-egy, 7-es mezszámú Manchester United-felsőbe –, le is fotóztatták magukat Holly anyukájával, vacsoráztak, újra visszavonultak a gyerekszobába, majd kicsivel később úgy döntöttek, kiugranak nasiért. Nem szóltak a felnőtteknek, hisz csak a közelbe mentek, a nyugis kisvárosban jó eséllyel teljesen normális volt az ilyesmi. Ám a két kislány nem ért haza, és némi zaklatott telefonálgatás után a szülők be is jelentették az eltűnésüket. A nyomok pedig a helyi iskola gondnokához, Ian Huntley-hoz vezettek.

Channel 5 / HBO Max

Hány embert tett tönkre, hogy nem sikerült megtalálni Labancz Anna gyilkosát?

A Tangó és Kes mai adásában Dudás Balázs filmrendezővel beszélgetünk, aki arra készül, hogy egy tru crime sorozat formájában feldolgozza Labancz Anna miskolci ápolónő 1970-ben történt, mai napig rejtélyes meggyilkolásának ügyét.

The post Hány embert tett tönkre, hogy nem sikerült megtalálni Labancz Anna gyilkosát? first appeared on 24.hu.

Az igazi Mindhunter: Ha megértjük, miért lesz valaki gyilkos, megállítani is könnyebb

Gyilkos mintázatok – Miért lesz valakiből sorozatgyilkos, és hogyan lehet megállítani? A könyvének a címe afféle tipikus ismeretterjesztő könyvet sejtet, az olvasásélmény inkább egy bűnügyi regényre hajaz.

Szándékosan! A könyv ötlete úgy jött, hogy Steven Constantine, aki akkoriban érkezett kommunikációs igazgatóként az egyetemre, ahol tanítottam, és őt nagyon érdekelték a sorozatgyilkosok meg a bűnügyi profilozás mint téma. Felvetette, hogy szervezzünk egy konferenciát John Douglas részvételével, aki a Mindhunter című könyvet írta, amiből aztán az azonos című sorozat forgatókönyve is készült. Addig nem is tudtam a sorozatról, de akkor elkezdtem nézni, és visszatért az összes emlékem azokról az évekről, amikor együtt dolgoztunk. Steven felvetette, hogy írhatnánk egy könyvet arról, hogy mi volt az én szerepem az FBI Viselkedéselemző Osztályánál, már csak azért is, mert a Mindhunter című sorozat egyik főhősét, Dr. Wendy Carrt rólam mintázták. Steven remek író, én csak átadtam neki a téma tudományosabb aspektusait, meg tanulmányokkal láttam el, ő pedig szöveggé formálta ezt az egészet.

Kicsit sorozatgyilkos-krónikává és kicsit történelemkönyvvé.

Izgalomra vágyott a kertvárosi anyuka, de azért nem egy baltás gyilkosságra

Biztosan találnánk korábbi példákat is, de a mainstream popkultúrába és vele a közbeszédbe alighanem a 2004-es év két alkotása, A stepfordi feleségek és még inkább a Született feleségek emelte be az amerikai kertvárosi családi idillek árnyékos oldalát. Persze az apropót meg kellett alapozni egy rejtélyes bűnüggyel – ez azóta is visszatérő eleme ezeknek a történeteknek –, de a valódi diskurzus nem erről folyt, hanem arról, hogy ez a közeg gyilkosságok és mocskos titkok nélkül is a pokol egy egészen sajátos bugyra. Az amerikai álom egyik csúcscéljaként megfogalmazott kertvárosok egyszerre kínlódó nőkkel, boldogtalan gyerekekkel, rossz fej, túlhajtott férfiakkal benépesült színjáték hazug kulisszáivá váltak, és ahogy felvirágzott a domestic noir a regényirodalomban is, az addig oly áhított világ jelentése szinte teljes ellenkezőjére fordult, a kertvárosi élet szitokszóvá vált. A téma azóta is őrzi népszerűségét, főleg, hogy időről időre kap némi muníciót a való élettől, akár frisset, akár múltbelit.

Az egyik leghíresebb ilyen muníciót egy 1980 nyarán történt texasi gyilkosság adta, amelyről egy éven belül két friss feldolgozást is kaptunk: a 2022-es, a Hulura készült Candyt Jessica Biellel és az ő fájdalmas parókájával, valamint a nemrég végetért, HBO-s Szerelem és halált Elisabeth Olsennel. Candy Montgomery történetét jó eséllyel minden truecrime-rajongó ismeri, az ő ügyénél többször csak a híres sorozatgyilkosokét mesélték el. Hátha mihozzánk kevésbé jutott el, álljon tehát itt a sztori: Candy Montgomery egy teljesen átlagos nő volt, feleség, kétgyerekes anya, és a Texas állambeli Wylie metodista gyülekezetének és a templomi kórusnak is oszlopos tagja, szabadidejében kreatív írást tanult, szívesen és jól sütött-főzött, időnként átrendezte a családi otthont. Aztán egy nap baltás gyilkosként állt bíróság elé, mi több, tettét még csak nem is tagadta. Hogy pontosan hogyan is történt mindez, arról mesél a Szerelem és halál című sorozat, az HBO egyik idei nagy sikere.

HBO

Újabb felmondás történt a Telexnél

A Media1 hivatalosan is megerősített információi szerint a Nyomozó podcastot is készítő Janecskó Kata is úgy döntött, elhagyja a lapot, ahol annak megalapításától dolgozott.