via 24.hu => eredeti post link
Óriási fordulat megy végbe a nemzetközi diplomáciában azóta, hogy május 29-én a koszovói Zvecanban huszonhét magyar és tizenegy olasz katonát sebesítettek meg feldühödött koszovói – és feltehetően szerbiai – szerb tüntetők. A koszovói albán miniszterelnök, Albin Kurti június 2-án azt állította a pristinai parlament rendkívüli ülésén, hogy a Crvena Zvezda fanatikusai is részt vettek az akciókban. (A hírek szerint amúgy egy szerbiai szerb rendőr és Kurti szerint egy koszovói szerb rendőr is részt vett a szerb sajtó szerint eredetileg „békés” szerb demonstráción.)
Paradox módon azonban a Nyugat most nem a békefenntartókat verő, rájuk Molotov-koktélokat és köveket dobáló szerbekre gyakorol elsősorban nyomást, hanem azokra a koszovói albánokra, akik nem tartják be a korábbi megállapodásokat, és nem garantálnak legalább valamiféle „félautonómiát” az ottani szerb többségű önkormányzatoknak.
Mindez valóban fordulat, hiszen az elmúlt évtizedekben a szerbek szempontjait a nemzetközi közösség jelentős része nem fogadta el, miután etnikai tisztogatásnak minősítették a szerb, illetve a kis-jugoszláv hadsereg fellépését Koszovóban. 1999-ben a NATO bombázta is Szerbiát, pontosabban Kis-Jugoszláviát, majd a koszovói albánok által 2008-ban kikiáltott függetlenséget a Nyugat jelentős része elismerte. Az EU-n belül azonban ezt a szuverenitást Spanyolország, Románia, Görögország, Ciprus és Szlovákia sem fogadja el.