Az elmúlt években nagyon központi hely lett számodra Bhután, itt készítetted az előző filmedet, A monostor gyermekeit is. Mit tudtál az országról, mielőtt megismerkedtél Arunnal?
Csak annyit, hogy egy kis ország a Himalájában.
A boldogságindexről hallottál előtte?
Az elmúlt években nagyon központi hely lett számodra Bhután, itt készítetted az előző filmedet, A monostor gyermekeit is. Mit tudtál az országról, mielőtt megismerkedtél Arunnal?
Csak annyit, hogy egy kis ország a Himalájában.
A boldogságindexről hallottál előtte?
Amber Gurung munkája aligha nevezhető hétköznapinak: boldogságügynökként keresi a kenyerét. Társával, Gunarajjal naphosszat Bhután erdőkkel szegélyezett szerpentinjein és tehenekkel tarkított zöld mezőin át autókáznak (közben bollywoodi slágereket dúdolgatnak és az élet nagy dolgairól beszélgetnek), hogy végig látogassák az apró ország lakosait, és egy hosszú kérdőív segítségével számokba gyömöszöljék a nép lélekállapotát.
Az emberek többsége vélhetőleg nem sokat tud Bhutánról, a Himalája tövében, India és Tibet között fekvő kis királyságról, már csak azért sem, mert a hatvanas évekig az ország teljes elszigeteltségben élt, s még most is nehéz ide eljutni, a turizmust tudatosan korlátozzák. Van azonban egy fogalom, ami az utóbbi évtizedekben összeforrt Bhutánnal; a bruttó nemzeti boldogságról talán már azok is hallottak, akik magáról az országról keveset tudnak. Időről időre felbukkan a sajtóban ez a fogalom, sokszor karöltve azzal a valószínűtlen állítással, hogy ez a kis hegyvidéki királyság a világ legboldogabb országa. A koncepció a negyedik királyhoz, Jigme Singye Wangchukhoz fűződik, aki a hetvenes években, mikor kifejezetten szegény országa GDP-jéről kérdezték, nagyvonalúan azt válaszolta, hogy neki fontosabb a bruttó nemzeti boldogság, mint a bruttó hazai termék. Nem (csak) ügyes politikai húzás volt a dolog: az elv, hogy az ország vezetésének a nép boldogságát kell szolgálnia (előrébb helyezve azt például a gazdasági növekedésnél), mára meghatározó a bhutáni közigazgatásban, a fejlődés legfontosabb mutatója lett a bruttó nemzeti boldogság.
Mozinet
Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai rendezők egy negyvenes éveiben járó boldogságügynök, Amber Gurung életét követték A boldogság ügynöke című filmben. A mindössze 700.000 embert számláló, apró himalájai királyságban, Bhutánban ugyanis a Boldogság Kutatóintézet munkatársai járják azországot, és négyórás kérdőív segítségével mérik fel a lakosság boldogságszintjét. Ennek eredményéből dolgozzák ki az ötéves fejlesztési terveket, amelyeknek elsődleges célja, hogy tovább növeljék a bhutáni társadalom „boldogságindexét”.
A filmben Amber házról-házra látogatja az elszigetelt falvakat. Rajta keresztül kapunk intim betekintésta bhutáni társadalom hétköznapjaiba: abba, hogy mi teszi őket igazán boldoggá, és egyáltalán valóban mérhető-e a boldogság?
A történet során nemcsak a hétköznapi emberek vágyait ismerjük meg, hanem főhősünk személyes sorsa is kibontakozik, akinek legnagyobb álma, hogy végre szerelemre találjon.
Május 2-től játsszák a magyar mozik Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai A boldogság ügynöke (Agent of Happiness) című, magyar-bhutáni koprodukcióban készült dokumentumfilmjét, ami a Sundance Nemzetközi Filmfesztivállal megkezdett nemzetközi fesztiválkörútját is folytatja.
A filmben a rendezők egy negyvenes éveiben járó boldogságügynök, Amber Gurung életét követték, ahogy házról házra látogatja az elszigetelt falvakat a Himalájában – olvasható a forgalmazó Mozinet MTI-hez elküldött pénteki közleményében.
A mindössze hétszázezer embert számláló apró himalájai királyságban, Bhutánban a Boldogság Kutatóintézet munkatársai az országot járva négyórás kérdőív segítségével mérik fel a lakosság boldogságszintjét. Ennek eredményéből dolgozzák ki az ötéves fejlesztési terveket, amelyeknek elsődleges célja, hogy tovább növeljék a bhutáni társadalom “boldogságindexét”.
Az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb presztízsű filmfesztiválján, a Sundance-en debütál Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai A boldogság ügynöke (Agent of Happiness) című, magyar-bhutáni koprodukcióban készült filmje – derül ki a filmet forgalmazó Mozinet közleményéből.
Az 1981-ben Robert Redford által alapított Sundance nemcsak a nagy amerikai stúdióktól független filmgyártás, de világviszonylatban is a legjelentősebb szakmai fórumok egyike. A Sundance-et Utah államban rendezik meg Amerika és Európa legnagyobb sztárjainak részvételével. A fesztivál az utóbbi években Park City és Salt Lake City városait is a független film központjává varázsolja minden januárban.
Nem akartuk elhinni, amikor megtudtuk a hírt. Elképesztően örültünk, mindannyiunknak könnybe lábadt a szeme. A filmet hat évig forgattuk, az elmúlt egy évben éjt nappallá téve vágtunk, úgy éreztük, hogy minden szenvedélyünket és energiánkat beleadtuk ebbe az alkotófolyamatba, ezért nagyon jó érzés, hogy mások tetszését is elnyerte, és hamarosan a nemzetközi és a hazai közönség is láthatja