A középkori művészet legmeglepőbb alkotásai közt körülnézve nem csak meztelen tomporokat, vagy csigákkal küzdő lovagokat mutató kódexillusztrációkra, szobrokra, festményekre, sőt, akár ólomüvegablakokra is akadhatunk.
Tökéletes példa erre a jelenleg a New York-i Met Cloisters gyűjteményében látható, valamikor 1480-1500 közt a mai Németország területén született munka, amin egy kecskelábú asztal összerakása látszik.
A munkát szokatlan módon azonban
Meglepően érdekes anyagot tett közzé nemrég a Mind the Map nevű ismeretterjesztő Youtube-csatorna: olyan németországi buszmegállókat mutattak be, amik első látásra tökéletesen karbantartott, működő, a tömegközlekedési rendszer részét képező elemek, valójában azonban soha egyetlen menetrend szerint közlekedő busz sem állt meg mellettük.
Az alig négyperces anyag szerint az ország különböző részein tizenegy ilyen példával találkozhatunk, ezeket pedig voltaképpen elég könnyű felismerni, hiszen
nincs mellettük kinyomtatva a menetrend, sőt, az ott lassító járatok számát mutató oszlop alatt reklámokkal sem találkozunk.
A Marokkót Algériától elválasztó határ marokkói oldalán fekvő 110 ezres Berkane nem tipikus turistacélpont, hiszen az elmúlt évtizedekben hirtelen nagyra nőtt város leginkább a mezőgazdaságból tartja fenn magát.
A főként narancsra, illetve a fűzlevelű mandarin és az édes narancs kereszteződéséből született klementinre specializálódott helyiek ettől függetlenül persze igen érdekes környezetben élnek, hiszen a legtöbb épületet
a két citrusféle színéhez hasonlóra festették (ezekre néhány példa itt látszik), de a taxik is narancssárgák.
Hétfőn, március 25-én egy brit minisorozatot tűzött a műsorára az észak-koreai állami tévé: a 2010-ben négy, egyórás epizódot megélt Alan Titchmarsh’s Garden Secrets (Alan Titchmarsh kerti titkai) feltűnése önmagában véve is egészen meglepő, a délkelet-ázsiai országban azonban sikerült még egyet csavarni mindezen – írja az NKNews nyomán a BBC.
A jelenetek egy részében a most hetvennégy éves Titchmarsh farmernadrágban tűnt fel, a ruhadarab
Észak-Koreában azonban a kilencvenes évek óta be van tiltva, így a cenzorok kimondottan szerencsétlen módon kicenzúrázták azt, így a kertész egy életlen szürke pacában sétál a kerti ágyások között.
Ezúttal a brit fővárosban hagyott nyomot a kisméretű munkájával néhány hónapja már Magyarországon is jelenlévő Banksy: az elmúlt két évtized legfontosabb utcai művésze az észak-londoni Finsbury Parkban található tűzfalak egyikét használta vászonként, és egy első látásra érthetetlen zöld pacát helyezett el rajta.
A kép persze bonyolultabb annál, mint ahogyan sokan gondolják, hiszen azt jó szögből nézve egy kopasz ágaival az ég felé nyújtózó cseresznyefa mögé kerülve
annak lombjává válik,
Perger István, a Keletiből Hongkongba blog alapító-szerzője Facebook– és Instagram-oldalán az elmúlt években szinte napi rendszerességgel mutatja be a Kelet legszebb és legérdekesebb tájait, helyeit, vagy épp szokásait.
Az egymást követő képsorok és történetek folyamában sokan talán már azt hihették, hogy mindent láttak a világ nyugati turisták által kevésbé járt tájairól, a korábban Határsértők című podcastünkben is feltűnt világutazó péntek hajnali posztjára azonban képtelenség volt felkészülni, azon ugyanis
egy pakisztáni kürtőskalácsozót mutatott be.
A hét évtizede a világtól jórészt elzártan működő, az elmúlt időben Oroszországhoz egyre közelebb kerülő Észak-Koreából szinte hónapról hónapra érkeznek a hajmeresztő hírek, az állami ellenőrzés nélkül az országból kikerülő videofelvételek száma pedig hosszú éveken át konvergált a nullához.
Ez mostanában változni látszik, kevés anyag mutat azonban olyan jó betekintést a főváros, Phenjan mindennapjaiba, mint amit két indonéz turista rögzített – jó eséllyel épp abban az idősávban, mikor az emberek a munkahelyük irányába, illetve hazafelé ingáznak.
Az egy kerékpárról készített tizenkét perces úton furcsa részletekre is figyelmesek lehetünk: a legszembetűnőbb talán a kevés reklámplakát és -felület, a széles utcák abszolút tisztasága, illetve a közlekedő autók széles skálája, hiszen katonai dzsipektől régi Mercedeseken át egészen új autókig – köztük a 2008-2021 közt gyártott harmadik generációs Lexus LX-ek egyik példányával – a legkülönbözőbb négykerekűek tűnnek fel az utcán.
A világ legkülönbözőbb részén feltűnő építészeti csodák közt böngészve szinte percről percre beleakadhatunk egy igazán meglepő darabba: kevés azonban annyira meglepő, mint az új-zélandi Wellington kikötőjében álló két, vasbetonból és acélból született két furcsa nyilvános vécé, ami a tervezők szerint egy-egy homárt mintáznak.
Az tíz évvel ezelőtt egy internetes szavazáson a világ harmadik legjobb mellékhelyiségének választott darabokat a környéken sétálgatók korábban többek közt rovarnak, rákfaroknak, hangyásznak, illetve földimalacnak hitték, az építészeti terveket jegyző Bret Thurston azonban mindezekkel ellentétben a közeli helyek étlapjainak állandó pontját jelentő homárokból inspirálódott.
Wikimedia Commons
Brüsszel legendák övezte jelképe, a bronz Manneken Pis több mint négyszáz éve, 1619 óta áll már ellen az elemeknek, a város lakói pedig 1698 óta rendszeresen felöltöztetik.
A mindössze ötvennyolc centimétere magas mű az évszázadok során számos másikat inspirált, van azonban köztük egy, ami első látásra teljesen érthetetlennek tűnik:
ez a dán szobrász, Claus Carstensen 2005-ben felavatott bronz műve, a Tisseren, azaz A vizelő,
A Squid Game (Nyerd meg az életed) sikere az elmúlt években megkérdőjelezhetetlen – így van ez a Spanyolország északnyugati csücskénél lévő Asztúria tartományban is, ahol nemrégiben egy szamár és gazdája döntött úgy, hogy újrajátsszák a békés pillanatokban komoly hiányt szenvedő sorozat első játékát, a Piros lámpa-zöld lámpát.
A játékszabályok egyértelműek: a játékosok csak akkor mozoghatnak, ha a pálya végén álló alak nem őket nézi, különben kimondottan kellemetlen élményben lesz részük, és másodperceken belül kiderül, hogy létezik-e túlvilág.
A spanyol verzió ennél természetesen jóval békésebb mederben folyt:
Az Ördög hídja – így hívják az Ír-tenger partján lévő Aberystwyth meglepő átkelőhelyét, ami egy mély és szűk szakadék felett ível át.
A hidat oldalról nézve mindenki számára egyértelművé válik, hogy valami nem egészen stimmel vele:
A megoldás persze egyszerűbb annál, mint sokan hinnék, hiszen itt valójában három építmény került egymásra:
A pennsylvaniai Justusban élő Dan Hryhorcoff egyáltalán nem tűnik átlagos figurának, a 2020-ban milliárdokat az otthonukba záró koronavírus-járvány beköszönte után ugyanis nem a pihenés, hanem élete legnagyobb kreatív projektje járt az eszében: megépítette a világ minden bizonnyal legnagyobb dodzsemjét, amit közúton is vezethet.
A férfi a gyerekkorában a vidámparkokban számtalanszor feltűnő modellek egyikét, az 1953-as Lusse Auto Skootert nagyította sokszorosára, arányosan óriásira tervezve a kormánykereket is, hogy az összhatás még furcsább legyen.
Az egy Chevrolet Aveo motorjával működő végeredmény egy, az Interneten terjedő videó szerint meglepően fürge lett:
A rendszeresen hajmeresztő, vagy szimplán csak érdekes történeteket bemutató Great Big Story nemrég az autógyűjtőként és -építőként ismert Kanyaboyina Sudhakart látogatta meg, aki az indiai Haidarábádban, a szerényen saját magáról elnevezett Sudha Museumban mutatja be a gyűjteményét, illetve a saját műhelyében született autókat.
A pályáját tizennégy évesen, triciklik és biciklik építésével, a helyi roncstelepen talált alkatrészekkel elindító férfi néhány év után a motorokra, majd az autókra váltott, így ma olyan mindennapi tárgyak és eszközök sokszorosára nagyított, vagy kicsinyített verzióit készítette el, mint
egy számítógép,
Az analóg és digitális órák a legtöbb esetben unalmasak, hiszen az előbbiek többségén három mutató köröz, utóbbiak meg néhány számot mutatnak , mégpedig a lehető legunalmasabb módon.
Épp ezért igazán szórakoztató a már korábban is számos kreatív ötlettel előálló The Pudding csoport egyik tagja, Russell Samora által jegyzett oldal, aminek az ötlete leírva talán nem hangzik túl jól, a gyakorlatba átültetve azonban máris más a helyzet: a lap ugyanis olyan dalokat játszik, amik
címében az aktuális pontos idő szerepel.
Az elmúlt harminc évben Magyarországon is születtek kisállattemetők, a tengerentúlon azonban úton-útfélen bukkanhatunk kisebb-nagyobb, főleg kutyáknak és macskáknak végső nyughelyet adó sírkertekre.
Ezek legérdekesebb, vagy legfurcsább sírköveit gyűjti össze a creaturecrypts nevű Instagram-oldal, aminek most a legerősebb találataiból mutatunk meg néhányat.
„Szörnyű háziállat volt, de mi így is szerettük”: