50%-kal intenzívebbé és 50-szer valószínűbbé tette a klímaváltozás a szeptember eleji apokaliptikus esőzéseket Líbiában, mint ha az az ipari forradalom előtti időkben, 1,2 Celsius-fokkal alacsonyabb globális átlaghőmérséklet mellett történt volna. De nincsenek jobb kilátásai Spanyolországnak, valamint a Daniel vihar által sújtott többi országnak (Bulgária, Törökország és Görögország) sem, mert az újabb attribúciós vizsgálatok összefüggést mutatnak ki az egyre hevesebb csapadéktevékenység és a klímaváltozás között. Azaz minél inkább erősítjük a globális felmelegedést, annál gyakrabban és intenzívebben következhetnek be ezek a szélsőséges időjárási események. Bár a csapadék az egyik legváltozékonyabb meteorológiai elem, Magyarországon is a nyári nagycsapadékok növekedését valószínűsítik a szimulációk, ha nem tartjuk be a Párizsi Megállapodást. A korai figyelmeztető rendszerek (és egyáltalán a tájékoztatás, tájékozódás), az átgondolt település- és infrastruktúra tervezés vagy városainkban a kék-zöld infrastruktúra mind segíthetnek minket az alkalmazkodásban, de csak egy bizonyos pontig. Ilyen emberi és gazdasági veszteségek mellett a megelőzés és a kibocsátások csökkentése is ugyanolyan fontos, ha a jövőben is szeretnénk tudni alkalmazkodni.
Szeptember elején heves esőzés sújtotta a Mediterráneum több országát: először Spanyolországot, majd a Daniel cut-off ciklon Bulgáriát, Görögországot és Törökországot, a legsúlyosabban pedig Líbiát érintette. Görögországban a károkat (a hosszú távú hatásoktól függően) 2-5 milliárd euró közöttire becsülik, Líbiában pedig az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalának (OCHA) friss adatai szerint 4352-en meghaltak, több mint nyolcezren eltűntek és több mint 40 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. Beszédes, hogy a humanitárius segítségnyújtás most, majd két és fél hónappal a katasztrófa után is tart, mert még nem tudtak minden érintettet elérni.
grafika: Lantos Réka másfélfok