Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: fortepan

Tömegsírtól a Tabánig – így örökítette meg a világot a szegények muzsikusa

Közzétette szerző

Valósággal megszállottja volt a zenei ismeretterjesztésnek, és híveivel a szó szoros értelmében a nép közé vitte el ingyen vagy fillérekért a zenét

– írta Bor Dezsőről Gábor István az Állami Hangversenyzenekar történetét bemutató kötetében. A karnagyot nem véletlenül nevezték a szegények muzsikusának. A Székesfővárosi Zenekar városligeti koncertjein az állóhelyek ingyenesek voltak, a Károlyi-kertben az ő kérésére bontották le a kertet körülvevő kőpalánkot, hogy minél többen hallgathassák a zenét.

Bor Dezső / Fortepan A Székesfővárosi Zenekar hangversenye egy sétahajó fedélzetén a Petőfi térnél 1936-ban, a karmester Bor Dezső.

PostPin It!

Álhírképek és kis színesek – így látták a Kádár-kort a Pest Megyei Hírlap fotósai

Közzétette szerző

Írógépek kopácsolása, kávéfőző masinák rotyogása, tömény ital bőséggel reggel-délben-este, vagyis kevert és cserkó a szekrényekben és az íróasztalfiókokban. Meg dohányfüst éjjel-nappal. Zömmel férfiak a szerkben. Zakó, nadrág, nyakkendő, bőr félcipő és aktatáska. Ha egy-egy nő valahogyan megvette a lábát újságíróként a sajtóban, legyen kiskosztümben, és tudja a rendet ebben a férfivilágban. Mosolyogjon a szexista vicceken, és hozza a kávét meg kenje a szendvicset a titkárnőkkel közösen.

Mindenkinek be kell járnia. Hiszen minden a szerkben történik. Ott van telefon, ami egyébként még mindig ritka kincs. Ott írja vagy diktálja a cikkét az újságíró, ott javítgatja a szerkesztő a tollával a kéziratot. Kihúz, beleír. Ott csattogtatja az ollót a tipográfus, és ragasztgatja a laptervet a laptükörre, amit majd visznek a nyomdába a kézbesítők. Na, de még reggel van, a kézbesítő nénik most hozzák a levelezést a postáról. Kiderül, ráér-e a nagydorogi Áfész elnöke jövő csütörtökön az interjúra. Ha nem, hát nem, az sem katasztrófa, majd egy héttel később. Napilapról van szó ugyan, de hol van még a fax, az internet, az okostelefon! Az idő egészen másként telik, mint manapság.

Meg csak most hozzák a sok újságot, amit a szerkesztőség csakúgy megkap, senkinek nem kell fizetnie érte. Köztük kevéske érdekes napi- meg képeslap és sok-sok érdektelen. Ahogy egykori újságíró kollégáim mondták kajánul (nem, nem a Pest megyei, hanem egy másik Hírlap szerkesztőségében), ezeket a lapokat azok sem olvassák el, akik írták. De ezen csak kacagott mindenki. Nem élet-halál kérdés. Sem a munka mennyisége, a minősége meg pláne nem. Vagyunk elegen arra a néhány kolumnára.

PostPin It!

Menjetek játszani! – A baba- és játékszergyáraktól a Játéktervező Intézetig

Közzétette szerző

Babázni jó

Werther Hugó előbb Bártfán, majd Békéscsabán működött fa- és maché-játékszergyára a múlt századfordulón lett népszerű magyaros motívumú játékaival, de posztóruhás papírbabái Ausztriában is hódítottak. Újpesten készültek még babák, de ahogy egy kritikusuk írta: „gyártmányaik csinosak, de a gyártás egyoldalú módját, a viasszal bevont babákat művelik, pedig ezek a legkevésbé kelendő babák manapság”.

Péchy László / Fortepan Siófok, 1918.

PostPin It!

Menjetek játszani! – A baba- és játékszergyáraktól a Játéktervező Intézetig

Közzétette szerző

Babázni jó

Werther Hugó előbb Bártfán, majd Békéscsabán működött fa- és maché-játékszergyára a múlt századfordulón lett népszerű magyaros motívumú játékaival, de posztóruhás papírbabái Ausztriában is hódítottak. Újpesten készültek még babák, de ahogy egy kritikusuk írta: „gyártmányaik csinosak, de a gyártás egyoldalú módját, a viasszal bevont babákat művelik, pedig ezek a legkevésbé kelendő babák manapság”.

Péchy László / Fortepan Siófok, 1918.

PostPin It!

Világvége hatvan fölött – öreg az, akit a társadalom annak lát

Közzétette szerző

Hogy tudományos-statisztikai szempontból ki az öreg, azt éppen negyven éve tudjuk. 1984-ben tette közzé az ENSZ, hogy aki hatvan éves vagy annál idősebb, az már öregnek számít. Amivel egyrészt egy máig használatos besorolási rendszerrel ajándékozta meg a kutatókat, másrészt érdekes színt kevert a Magyarországon zajló vitához: ideje volna-e – számos nyugati ország példáját követve – 65 évre emelni a nyugdíjkorhatárt?

Schiffer Pál / Fortepan

A nyugdíjkorhatár ekkor a mainál lényegesen alacsonyabb volt ugyanis, nők esetében 55, férfiaknál 60 év. Nem sokkal korábban, 1975-re született meg ez a rendszer, harminc évnyi toldozás-foldozás után, és immár lényegében az egész társadalmat sikerült vele lefedni.

PostPin It!

Mit lehet szeretni a hetvenes évek házain?

Közzétette szerző

A háború után, a szocializmusban mindent új alapokra helyeztek. Természetesen azt az ágazatot is, melynek nem csak képletesen, de szó szerint is az ország újjáépítése volt a feladata.

Az építészeket, mérnököket hatalmas tervezőirodákba „terelték”, melyek mindegyikének megvolt a maga működési területe. Volt

Honvédelmi Épülettervező Iroda (HÉTI),

PostPin It!

Ilyennek látta a borász, költő, párttitkár Leskó Imre Tokaj-Hegyalját

Közzétette szerző

Paracelsus, a bázeli egyetem gyógyászati professzora 1524-ben Tokajban, Tarcalon, Mádon és Tállyán vizsgálódott, hogy megbizonyosodjon arról, igaz-e a legenda, miszerint errefelé aranyszőlő terem. Ha aranyszőlőt nem is talált, de kiváló borokat egészen biztosan ivott. Tarcal, a mézédes források földje, tartja a mondás, a löszös talajon növő szőlőből kiváló aszúbor és szamorodni készül. Talán nem véletlen, hogy Tokaj-Hegyalja történelmi borvidékének egyik legdélebbi települése az államalapítás óta – kisebb megszakításokkal – sokáig királyi birtok volt. Leghíresebb területe a Szarvas-dűlő többek között a Rákóczi családé, később a bécsi udvar koronabirtoka volt. Bár a XIX. századi filoxérajárvány, aztán a gazdasági válság, a világháborúk itt sem múltak el nyom nélkül, a világhírű bor jelentőségét a történelem sem tudta felülírni. A szőlő- és bortermelés a szocializmus éveiben is folytatódott, bár némileg megváltozott keretek között: az egykori koronabirtokból állami gazdaság lett, a Szarvas-dűlőn a Kertészeti és Szőlészeti Kutatóintézet kísérleti telepe kapott helyet. A település nevezetességei is funkciót váltottak: az Andrássy-kúriában a Magyar Honvédelmi Szövetség klubja működött, a Degenfeld-kastélyba az állami gazdaság borkombinátjának irodája került, az egykor gyönyörű, copf stílusú zsinagóga a téesz raktáraként funkcionált.

Leskó Imre / Fortepan Tarcal határában az 1970-es évek közepén.

Leskó Imre / Fortepan Tarcal határában az 1970-es évek közepén.

PostPin It!

Ezrek menekültek a halálba évente a legvidámabb barakkban

Közzétette szerző

Az ENSZ illetékes szerve most tette közzé az európai országok öngyilkossági statisztikáját, mely a szomorú jelenség 1958 és 1968 közötti adatait tartalmazza. A tízéves összehasonlításból kiderül, hogy az öngyilkossági hullám kevesbedett Ausztriában, Dániában, Svájcban, Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban és Spanyolországban, viszont feltűnően emelkedett Svédországon és Nyugat-Németországon kívül a kommunista országokban is. Ami a legszomorúbb: Magyarország az élre, az első helyre került!

– adta hírül 1972. május 25-én a Hídfő emigrációs politikai hetilap. A londoni hetilapban hivatkozott ENSZ-jelentésnek az államszocialista Magyarország legnagyobb országos napilapjaiban, a Népszavában és a Népszabadságban jóformán nyomát is alig lehet ebből az időszakból találni. Mindkét lap megemlékezett ugyan egy-egy hosszabb hírben arról, hogy Svédországban az öngyilkosságok megugrása miatt ingyenesen hívható segélyvonalat vezettek be a bajban lévők megsegítésére, de a magyarországi adatok súlyosabbá válásáról egyik cikkben sem esett szó.

Igaz, a Népszava 1968. november 21-én egy ötsoros, úgynevezett „mínuszos hírben” utalt rá, hogy Magyarországon aggasztóan nőni kezdett az életüknek saját kezűleg véget vetők száma. A Hídfő egészoldalas nagy riportjához képest rendkívül szűkszavú hírben azt írták, hogy „felmérést tett közzé Genfben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a világ iparilag fejlett országait sújtó öngyilkossági hullámról. A felmérés szerint nyolc ilyen országban az öngyilkosság a szívbetegségek és a rák után a harmadik leggyakoribb halálok a 15 és a 45 éves korosztályúak között. A Német Szövetségi Köztársaságon kívül e probléma Ausztriában, Svájcban, Kanadában, Dániában, Finnországban, Magyarországon és Svédországban vetődik fel a legélesebben.”

PostPin It!

„Ruszkik takarodjatok, elég volt 27 év!” – hatalmas mennyiségű bűnügyi fotóval bővült a Fortepan a kommunizmus idejéből

Közzétette szerző

A Fortepan fotóarchívum 1.000 darab, a hetvenes évek elejéről származó rendőrségi fotót emelt be a nyilvánosan böngészhető gyűjteményébe. A képek a kommunizmus bűnüldözésének páratlan kortörténeti dokumentumai.

PostPin It!

Nyolcvan éve került a zsidók mellkasára a sárga csillag – A keresztények még a fejüket is elfordították

Közzétette szerző

Amikor bejött a zsidótörvény és föl kellett tenni a csillagot, a legjobb barátnőm, a Pápai Irénke szóba sem állt velem, rám sem nézett. És a Tóth Celli odajött és megpuszilt engem.

Kinszki Judit így emlékezett vissza a zsidók megkülönböztetését szolgáló jelzés hazai bevezetésére a tárgyban a 2B Galériában rendezett 2020-as kiállítás tanúsága szerint. A hazai zsidó lakosságnak 1944. április 5-én kellett először a ruhájára tűzni azt a megkülönböztető jelzést, ami Európa-szerte mindenhol az első lépés volt a zsidók elleni népirtás felé vezető úton.

Szabó Viktor / Fortepan A keszthelyi Fő téren 1944-ben. Balra a Városháza, mellette a Uránia Filmszínház épülete (ekkor Uránia Garázs, ma a Balaton Színház van a helyén).

PostPin It!

Hab a szűkre méretezett tortán – egy hobbifotós fantasztikus hagyatéka

Közzétette szerző

„Angyalföld, ki onnan kaptad neved, hogy a bábák és boszorkányok / asszonyaid öléből halva hozták világra a csecsemőket / sok ezer mécsest kioltottak, mielőtt fellobogott a lángjuk / és így neveztek el téged az angyalok földjének, ahelyett / hogy a Sátán véres áldozatának neveztek volna” – így ír Kassák Lajos az Egyedül az éjszakában című versében Angyalföldről, amit második szülőföldjének tartott. Hogy az Angyalföld elnevezés honnan ered, biztosan nem lehet tudni, azt viszont igen, hogy a mai XIII. kerület legnagyobb városrésze a XX. század elejére vidékies külterületből az ország gépipari központja lett. Lakosainak túlnyomó része szegény gyári munkás volt, akiknek az életét évtizedeken keresztül keserítette a lakáshiány.

Obetkó Miklós / Fortepan Reklámtáblák a Tölgyfa utca 11.-es számú ház falán, a 2. kerületben 1985-ben.

Ebben a munkáskerületnek is nevezett városrészben születik meg Obetkó Miklós 1926 decemberében. Édesapja nyomdai munkás, édesanyja óvodai dajka. Egyedüli gyermek, de testvéreként szereti Jóskát, az unokatestvérét. „Valószínűleg neki köszönhető a fotózás iránti rajongása is. Jóska profi szintre fejlesztette a fényképészet művészetét, ha máshova születik, talán világhírű fotóssá vált volna” – meséli ifjabb Obetkó Miklós. Hogy milyen erős lelki kötődés volt közöttük, azt ő is csak akkor értette meg, amikor a hagyatékban megtalálta azokat a leveleket, amelyeket az édesapja a Vöröskereszt segítségével küldött, többek között Petrozavodszkból. Idősebb Obetkó Miklós ugyanis 1945-ben, Pozsonyban hadifogságba került. Hogy ezután mi történt, az is jórészt a papírcetliken fennmaradt üzenetekből tudható. „Obetkó Pál úrnak üzen a fia, Miklós. Fogságba kerültem… Pesten át mentünk, de nem tudjuk hova.”

PostPin It!

Sztárok inkognitóban – előbb balettmesterek, aztán artisták képezték a magyar manökeneket

Közzétette szerző

A hetvenes évek közepe táján az egész család azon röhögött, hogy mikor megkérdezték az egyik rokon kislányt, mi lesz, ha nagy lesz, a céltudatos óvodista így felelt: „Pucér nő!” Hogy honnan szedte ezt, örök rejtély maradt, de azt minden rokon azonnal megértette, hogy nem az akkoriban épp betiltott sztriptízt képzelte el hivatásául, hanem a modellkarriert célozta meg. Hiszen nyárspolgári Kádár-rendszer ide vagy oda, azért gyakran integettek a Füles rejtvényújság címlapjáról bikinis leányok, és nem volt az a vetőgép, amely ne egy lengén öltözött hajadon társaságában került volna rá a mezőgazdasági gépgyártó vállalat kártyanaptárjára.

Faragó György / Fortepan Vinkovich László manöken 1970-ben.

FŐFOTÓ / Fortepan Halasi Zsuzsa manöken a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) M11 típusú kazettás és orsós magnetofonjával a Bem rakparton 1970-ben.

PostPin It!

Így ettek ők, így eszünk mi: hogyan vált a kövérség a jóléti társadalmak védjegyévé?

Közzétette szerző

„Az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét: csak a fiatal hátgerincnek való a nők körül való forgolódás, míg a nemzet törzsei, a férfiak, elszélesednek, mint a tölgyfák, és a csontrendszer és a test alkata leginkább üldögéléshez idomul, amint a régi magyarok csontvázán ez pontosan észlelhető. (…) Csak a vagabundok halnak meg soványan Magyarországon, a mihasznák, a betegek, az elvetemült lumpok. Nem is volt hitele egy hasatlan embernek. Hogyan lehetne tisztességes, megbízható, szavahihető férfi, aki egy országban soványan marad” – írta élcelődéstől sem mentesen 1919-es Magyar hasak című publicisztikájában Krúdy Gyula, akire – elsősoban a Szindbád-történetei miatt – az utókor az evéskultuszt irodalmi köntösbe öltöztető zseniként emlékezik.

Ebner / Fotepan 1940

Krúdy változatos módokon állította párhuzamba az evést és az egyéb testi örömök hajkurászását, érzékletes társadalmi látleletet villantva ezzel a két világháború közötti boldog békeidők Magyarországáról. Mint azt a Szindbádot egy ízben vendégül látó névtelen, csak a vértanú feleségeként hivatkozott női karakter kifejti:

PostPin It!

Panelboldogság – így éltünk egykor a lakótelepeken

Közzétette szerző

1873 és 1908 között Budapest lakosainak száma megháromszorozódott, és 900 ezer felé közelített, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy a mezőgazdaságban dolgozó, iskolázatlan tömegek útra keltek, és a nagyvárosban próbáltak szerencsét. E robbanásszerű növekedést és az ezzel járó megoldhatatlan problémákat – elsősorban a lakáshiányt – hosszú ideig csak kényszeredett szükségintézkedések követték.

Az első ilyen jellegű próbálkozásokat kifejezetten a fertőzésektől való félelem motiválta, a liberális városvezetés ugyanis nem tekintette feladatának a lakáspiaci folyamatokba való beavatkozást. Csak az 1886-os kolerajárvány változtatott ezen a hozzáálláson: a főváros szükségbarakkok építését rendelte el, ezek a hajléktalanok elhelyezésére szolgáló faházak voltak, és valójában nem is a lakásínség megoldását szolgálták, inkább a fertőzés megfékezését. Hasonló barakkok egyre nagyobb számban épültek az 1890-es évek folyamán is, és az 1907. évi XLVI. törvényig, amely „a gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról” született, sem az állam, sem a főváros nem érezte feladatának a lakáskérdés megoldását.

Gali / Fortepan A Kós Károly (Fő) tér, szemben a Mészáros Lőrinc utca (Kálmán király út) a XIX. kerületi Wekerletelepen 1928-ban.

PostPin It!

Fábián József fotói megmutatják, hogy a kádári Magyarországon is lehetett édes az élet

Közzétette szerző

Jelentős fotóhagyaték került fel januárban a Fortepanra: Fábián József városfotósként Budapest belső kerületeinek újjáépítését dokumentálta, de korábban ismeretlen képein kocsik, manökenek, fodrászversenyek, nyaralások is megjelennek. Fábián jól menő fotós vállalkozást tartott fenn a Kádár-korban, jövedelméből rendszeresen külföldre utazhatott, nyugati autót és jó minőségű felszereléseket vásárolt. Életvidám személyiségét tükröző fényképei a 20. század második felének derűsebbik arcát mutatják. Pályáját most lánya, Fábián Annamária segítségével mutatjuk be, aki édesapja örökségét közkinccsé tette.

PostPin It!

Egyszer lefogytak, máskor meghíztak, végül parókát is kaptak a kirakatba tett hasonmásaink

Közzétette szerző

Írtunk már a hidakról és a benzinkutakról, az otthonkákról és a csíkos ruhákról, a jellegzetes utcai padokról és persze a kirakatokról is. Építményekről és egyszerű tárgyakról, amelyek a maguk módján évtizedeken, de akár századokon át is meghatározói a város- és utcaképnek. De hogy is mehetnénk el szó nélkül a kirakati babák mellett? Minket igyekeznek megjeleníteni, csak lecsupaszítva, végtelenül leegyszerűsített formában. Ezért figyelünk fel rájuk, ezért hozhatnak bennünket zavarba – mindig érdekes, ha tükröt tartanak elénk.

Magyar Hírek folyóirat / Fortepan 1967.

Az első, mai társaiknál jóval kisebb fababák még az uralkodói udvarokban jelentek meg, a korabeli sztárszabók mutatták be rajtuk a ruhaterveiket. A butikok kirakatait úgy a 19. században népesítették be az életnagyságú bábuk. Huzalból, vesszőből, papírmaséból is készültek, és mivel „e munkák teljesen a valóság illúzióját képesek a nézőben felkelteni”, sokáig tartották magukat a viaszbábok, viaszfejek is. Pedig egy napfényben úszó, meleg kirakatba alkalmatlannak bizonyultak…

PostPin It!

Falusi keresztelőtől a fecskenadrágos Lator Lászlóig – Fodor András költő fotói a hatvanas évekből

Közzétette szerző

1954-et írunk, ami kínál néhány szenzációt. Megszületik a világ egyik leghíresebb és legfontosabb dala, Bill Haley Rock Around the Clockja. Megjelenik néhány egészen jó könyv, Tolkientől A Gyűrűk Ura, vagy Goldingtól A legyek ura. Készülnek aztán csodafilmek is, hogy csak egyet említsünk, Fellini mestermunkája, az Országúton, s ha már kép, elkészül az ikonikus szoknyafellibbenős fotó Marilyn Monroe-ról. Végül születik egy vereség is, amitől a magyar szív majdnem meghasadt: az aranycsapat 3:2 arányban elveszíti a világbajnoki döntőt az NSZK ellen. Nemzethalál. Vannak aztán további veszteségek is jócskán: meghal Robert Capa magyar származású fotográfus, akárcsak Haller Frigyes fotóművész, és mások mellett ugyancsak távozik Frida Kahlo, valamint Henri Matisse, sorolhatnánk még hosszan.

Fodor András örökösei / Fortepan Fodor András költő első saját íróasztalánál, növekvő könyvtára első könyvespolcai előtt lakása dolgozószobájában, a VI. kerületi Révay köz 4. ötödik emeletén 1954-ben.

Szóval 1954-et írunk, és a fentiek fényében látszólag súlytalan esemény, hogy Fodor András (később Kossuth-díjas) költő, esszéíró a budapesti Révay közben található lakásának dolgozószobájában ül az íróasztalánál, és mereng. Mögötte tengernyi könyv (a felvételen nem látszik, de élete végére több mint tízezer), a falon egy József Attila-kép (fontos helyeken írják: József Attila költészete vezette rá a líra műhelytitkaira). Fodor András nem csupán mereng, ír is valamit. Talán verset, talán naplóbejegyzést. Ő ugyanis minden nap írt valamit a naplójába kamaszkorától halála előtti napjáig, ennek egy része hét vaskos kötetben később meg is jelent. Az 1979-ig írt naplói nemrégiben a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerültek, hanem a későbbiek is rejtenek érdekességet bőven, ezek egyelőre a kisebbik fia, Fodor János polcán sorakoznak. Akad még feldolgozásra váró anyag. Csak érdekességképpen: az egyébként szép, egységes írásképpel teleírt nagyalakú spirálfüzetek végén Fodor hosszasan sorolja és osztályozza a vonatkozó időszakban látott filmeket, olvasott könyveket is, ezek mennyisége meghökkentő. Miként az általa írt költemények száma is, amely úgy ezerre tehető.

PostPin It!

Trónörökösből száműzött – Habsburg Ottó fiatalságának képei koronázástól bombázásig

Közzétette szerző

1912. november 20-án az alsó-ausztriai Reichenau an der Raxban, a Wartholz császári villában Zita főhercegné életet adott első gyermekének, Ottónak. Az agg Ferenc József császár a Habsburg-ház új főhercegében a dinasztikus trónöröklés rendjének legfiatalabb tagját láthatta, aki emberi számítás szerint valamikor a 20. század második felében kerül majd a trónra. A gyermeket születése után néhány nappal keresztelték meg. Keresztapaként a császárt Ferenc Ferdinánd trónörökös képviselte, akinek bő másfél évvel későbbi meggyilkolásakor Ottó a császári–királyi trón várományosainak sorában apja, Károly után a második helyre lépett elő.

Habsburg Ottó Alapítvány / Fortepan A négyéves Habsburg Ottó szülőhelyén, Reichenau an der Raxban 1916-ban.

Az ifjú főherceg negyedik születésnapját követő napon meghalt a császár, és az év végén Budán a hivatalosan is trónörökössé vált Ottó szülei fejére helyezték a magyar koronázási ékszereket. Az eseményről később is élénken éltek benne az emlékek, főleg az, hogy I. Ferdinánd bolgár cár rendületlenül vallási kérdésekről tartott neki előadást, pedig őt a ceremónia látványossága sokkal jobban érdekelte – volna.

PostPin It!

Az utcai fotózás művészete – Így vadászta a döntő pillanatot Kereki Sándor, Magyarország első igazi street fotósa

Közzétette szerző

„Naphosszat róttam az utcákat, pattanásig feszülve és ugrásra készen vártam, hogy csapdába ejtsem, megélés közben örökítsem meg az életet. Mindennél inkább arra vágytam, hogy egyetlen képben adjam vissza az esszenciáját egy pillanatnak, amely épp a szemeim előtt bontakozik ki” – foglalta össze The Decisive Moment című ars poeticájában hitvallását és munkamódszerét Henri Cartier-Bresson fotóművész 1952-ben. A „döntő pillanatot” kergető francia sztárfotóst, akit a magyar származású fotóriporter, Martin Munkácsi egyik képe ihletett a hétköznapi pillanatok megragadására, az utcai fényképezés atyjaként is ismeri az utókor. Nyomdokain járva Garry Winogrand, Joel Meyerowitz, Robert Frank vagy Helen Levitt Amerikában alkotó fotóművészek és filmoperatőrök az 1960-as, 1970-es években új, máig ható tartalommal töltötték fel az utcai fotózás műfaját.

Kereki Sándor / Fortepan 1978

Kereki Sándor / Fortepan 1975

PostPin It!