Hogyan élte meg az édesanyja a rendszerváltást?
Hogy a rendszerváltás úgy zajlott le, ahogy az nem tetszett neki. Ha önző szempontokat nézünk, az, hogy a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Vállalat 1993-ban magánosítás tárgya lett, az édesanyám számára sokkot jelentett. Attól félt ugyanis, hogy majd rossz kezekbe kerül. Rengeteg dolog megszűnt ezzel, amit ő egész életében szeretett, és amiért egész életében harcolt, hiszen 1954 óta dolgozott a kiadóban szerkesztőként, aztán később főszerkesztőként. Úgyhogy az ő szerelme – így szoktam mondani – az apám és énmellettem a Móra kiadó volt. Azt hiszem, az egész élete ráment volna arra, hogyha a Móra kiadó nem tud valamilyen módon megmaradni. Végül számunkra a rendszerváltás egyik eredménye az volt, hogy a dolgozók által alapított konzorcium nyerte meg a pályázatot, amit akkor az Állami Vagyonügynökség írt ki. Egy nagyon pici részben, kárpótlási jegyből anyu is tulajdonosa lett a Mórának, és engem is megkért, hogy külsős befektetőként vegyek részt a kiadó privatizációjában és a részvénytársaság munkájában. A legnagyobb eredmény az, hogy a Móra kiadó megmaradt, ma újra piacvezető, és harminc évvel később nemcsak hogy én vezetem, de tulajdonosa is vagyok.
Miért volt ilyen félelmetes a privatizáció, mit jelentett akkor a kiadó életében a tulajdonosváltás?