Daniel Radcliffe szerepeltetése elsőre jól irányzott promónak tűnhet, ám elég néhány percig jutni a David Holmes: A túlélő című dokumentumfilmben, hogy kiderüljön: a színész nem csupán húzónévként, hanem elhivatott barátként is van jelen. Főleg azért is, mert A túlélő kis híján az ő rendezői debütálása lett: a most negyvenéves, kerekesszékben élő Holmes sorsát már hosszú idő óta meg akarta ismertetni a világgal. Ő volt az, aki arra ambicionálta a sérült férfit, hogy egy filmben dolgozzák fel a történetét, ám Holmes eleinte nem magát, hanem a kaszkadőrök világát akarta inkább előtérbe tolni. Radcliffe-fel el is kezdtek már forgatni, amikor bölcs belátásra jutott a színész:
Annak ellenére, hogy előtte soha életemben nem csináltam még csak hasonlót sem, valamilyen okból azt hittem, tudom, hogyan kell dokumentumfilmet készíteni. Kiderült, hogy ez egyáltalán nincs így
– vallotta be Radcliffe a film bemutatóját követően. A projekt azonban így is a Potter családon belül maradt: az a Dan Hartley készítette el végül, aki mind a nyolc filmen dolgozott videótechnikusként. Az, hogy olyan ember vette a kezébe a történetet, aki nemcsak személyesen ismeri Holmest, de végig is kísérte a tragédiáját, a film minden képkockájából süt, és nagyon jót tesz neki: a sokat emlegetett család, bajtársiasság és összetartó közösség fogalmai nem csupán üres frázisok, hanem kézzel tapintható jelenség.