Best WordPress Hosting
 

Sztálint is lehagyhatja Putyin, de mire készül a győzelme után?

Hozta a papírformát a hétvégi orosz elnökválasztás, ahol a diktatórikus berendezkedés több évtizedes építgetése után Vlagyimir Putyin győzelmében senki sem kételkedett.

A 74 százalékra kihozott részvétel és Putyin 88 százalékra belőtt támogatottsága arra utal, hogy az elnök erőt akart mutatni.

Ha végigviszi az újabb hatéves ciklust, az országot 2000 óta vezető Putyin nemcsak Sztálint utasítja maga mögé az orosz/szovjet hatalom csúcsán eltöltött évek számában, hanem mindenkit az utóbbi 200 évben.

Hiába a kemény rendőri fellépés, több ezren tüntetnek Oroszországban

Több ezren tüntettek a baskír jogvédő aktivista Fail Alszinov mellett, a kazah határ közelében fekvő Bajmak bírósága előtt szerdán. A tüntetők dacoltak az engedély nélküli utcai gyülekezetekre vonatkozó tilalommal és a letartóztatás lehetőségével – az orosz hatóságok Ukrajna megtámadása óta különösen keményen lépnek fel hasonló esetekben.

Háttér: A 37 éves Alszinov a Kushtau-hegységben folytatott bányászat elleni sikeres kampányával vált ismertté, és felszólalt a baskír nyelv védelmében és az ukrajnai invázió ellen is. A bíróság négy éves börtönbüntetésre ítélte Alszinovot etnikai gyűlöletkeltés miatt, miután a térség kormányzója a kaukázusiak és közép-ázsiaiak megsértésének vádjával jelentette fel az aktivistát.

Radij Habirov, a Baskír Köztársaság vezetője korábban Putyinnak dolgozott az elnöki hivatal belpolitikai helyettes vezetőjeként. A Kreml korábbi tisztviselője Alszinovnak és a baskír tiltakozóknak engedve kénytelen volt betiltani a kushtaui mészkő bányászatát és természetvédelmi területté nyilvánítani a hegységet.

Már az óvodákban kezdik az ideológiai nevelést, Sztálin a legnépszerűbb Oroszországban

Putyin néhány napja hibának nevezte az 1956-os szovjet bevonulást. Ez „nyilvánvaló, hogy szöges ellentétben áll mindazzal a politikai gyakorlattal, amit Oroszország képvisel azután, hogy nyílt és átfogó támadást indított Ukrajna ellen” – mondja Sz. Bíró Zoltán a G7 Podcast eheti epizódjában. Az Oroszország-kutató történésszel a putyini emlékezetpolitikáról, a most már az oktatás egészére kiterjedő ideológiai nevelésről és a hagyományos értékekre hivatkozó társadalmi indoktrinációról beszélgetünk.

A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast-appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

Éledezik a Sztálin-kultusz, csak Putyin elfelejtette a legfontosabb részét a háborúval kapcsolatban

Ha a tavaly elhunyt Moldova György Hitler mellett*a Titkos záradék című könyvében Sztálint is feltámasztotta volna valamelyik könyvében, talán ő sem tudott volna sokkal képtelenebb történetet kitalálni, mint ami az utóbbi hetekben lejátszódott. Elsőre még a mai Oroszországhoz képest is bizarrnak hangzik, de egy új Sztálin szobrot akartak felállítani Volgográdban (az egykori Sztálingrádban), a város azonban nem kért belőle. Így végül az Oroszország nyugati részén található Velikije Lukiban, egy üzem területén állították fel, a talapzattal együtt nyolc méter magas új emlékművet pedig – amin minden bizonnyal még a sokat látott Sztálin is meglepődne – megáldotta egy pravoszláv pap. Aki meg is indokolta a rítust: „az egyház sokat szenvedett Joszif Visszarionovics uralma alatt, de ennek köszönhetően sok mártírral és tanúságtevővel gazdagodott”.

Ilyesmi még pár évvel ezelőtt is szinte elképzelhetetlen lett volna, de az orosz történelem aktuális újraírása nyomán a „népek bölcs vezére” egyre pozitívabb szereplőként bukkan fel a hivatalos megnyilatkozásokban és az orosz tankönyvekben is. Az nagyjából világos, hogy Putyin Oroszországa mit szeretne kimazsolázni a sztálini örökségből: a szuperhatalmiságot és a – jórészt a náci Németország legyőzésének köszönhető – nemzetközi tekintélyt. Az egészségére végletesen odafigyelő Putyin aligha akar életmódtanácsot venni a nagyivó Sztálintól, az orosz hadsereg és erőszakszervezetek vezetői pedig biztosan nem szeretnének számos szovjet elődjük sorsára jutni, akik számára a válogatott kínzások utáni kivégzés megváltásnak számított az aktuális tisztogatási hullám során.

Fokozatos keményedése ellenére Putyin rendszere még ma is messze van Sztálinétól, de például Szergej Radcsenko külföldön élő orosz történész felvetette, hogy miután az elfoglalt ukrajnai területeken Sztálinéval összevethető horrorisztikus módszereket alkalmaz, idővel ezt Oroszországra is kiterjesztheti.

A halála előtti napokban el akarták venni az üzleteit Prigozsintól, a Wagnernek valószínűleg vége

Prigozsin lázadása után a Wagner maradék afrikai érdekeltségeit is el akarta venni a moszkvai rezsim – a bűnözőből és vendéglátósból lett hadúr ezért repült hirtelen Maliba, a Wagner vezérkarának gépét azonban a hazatérés után „leszedték”. Ez az egyik lehetséges verzió, mások szerint Prigozsin halálának oka, hogy nem volt hajlandó visszavonulni, de Putyin amúgy is bosszút állt volna, üzenetértéke annak van, hogy ezt ennyire látványosan tette.

Amikor az 1600-as évek elején Oroszország belső káoszba zuhant, egymás után jelentek meg a hatalmat megkérdőjelező álcárok. Az Ál-Dmitrijek közül az első még Moszkvát is bevette – igaz, nem sokkal később felkoncolták, és a hamvait egy ágyúból lőtték ki Lengyelország, vagyis nyugat felé.

Ez volt az orosz történelemképben máig meghatározó szmuta, a zavaros idők interregnuma, az őskáosz, amivel szemben aztán a trónra jutó Romanovok rendcsinálóként léptek fel, megteremtve ezzel saját uralkodói kultuszukat.

Mi van, ha Ukrajna veszít?

Magyarországon élve a kormányzati reklámkampányoknak köszönhetően valószínűleg már mindenki találkozott azzal a gondolattal, hogy Ukrajnában azonnali békére van szükség, és akkor nemcsak az emberi szenvedések érnek véget egy csapásra, hanem még az infláció is rögtön megfeleződik*Egészen pontosan ezt arra az esetre mondta Orbán Viktor január közepén, ha eltörölnék az Oroszország elleni szankciókat.. Az viszont új jelenség, hogy a sajtónak névvel vagy név nélkül nyilatkozó nyugati tisztviselők arról elmélkednek, hogy döntő győzelem híján Ukrajnának talán le kellene mondania területekről a békéért (és a NATO-csatlakozás lehetőségéért) cserébe.

Ezzel nem azért érdemes foglalkozni, mert ez hivatalos kormányzati álláspont lenne az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában. Hanem azért, mert ha továbbra sem tudnak felmutatni az ukránok látványos harctéri sikert, akkor ősszel és télen ezek a hangok jó eséllyel erősödni fognak. De reális-e annak esélye, hogy a Nyugat magára hagyja Ukrajnát, és a katonai-gazdasági segítség csökkentésével belekényszeríti egy előnytelen békeszerződésbe?

Túlzott optimizmus után csalódás

Putyinnak választania kell a háború folytatása és a népjóléti intézkedések között

„Száz rubel a dollár seggfejek. Putyin faszfej és tolvaj” – az olajbányászatáról ismert nyugat-szibériai Szurgut városában egy ideig ez a szöveg ment körbe-körbe egy toronyház tetején lévő, meghackelt kivetítőn. Forradalmat ez nyilván nem fog kiváltani, de mutatja, hogy nem maradt észrevétlen a szimbolikus árfolyamszint elérése a múlt hét vége felé.

Pedig csúcsról nem is beszélhetünk, mert Ukrajna tavalyi lerohanása után, március 11-én 134 rubelt is kellett adni egy dollárért a devizapiacon. Ez azonban csak rövid ideig tartott, és az év további részét a 60-as szint közelében töltötte az árfolyam, ami még erősebb is volt, mint a háború előtti évek 70 körül ingadozó kurzusa. Idén azonban fokozatosan gyengült az orosz deviza, majd 90 után gyorsítva érkezett meg a 100-as szinthez, amelyet hétfő délelőtt bőven meg is haladt, mielőtt az orosz jegybank rendkívüli ülésének hírére erősödni kezdett.

Kedden a jegybank 3,5 százalékponttal 12 százalékra emelte az alapkamatot, ami sokkal magasabb szint, mint amire akár csak egy hónappal ezelőtt is számítottak az elemzők. (Már az is meglepő volt, hogy július 21-én 7,5-ről 8,5 százalékpontra emelte az alapkamatot a jegybank, az inflációs veszélyre hivatkozva.) Ezzel sikerült is 100 alá vinni az árfolyamot, amely most 96 között ingadozik.

Épül az új Wagner-bázis, a szomszédos épületeket meg árulja az önkormányzat

Belarusz középső részén egy elhagyott katonai bázis területén már épülnek azok a létesítmények, amelyek jó eséllyel a Wagner-csoport országba költöző részének elszállásolására szolgálnak.

A hétvégi zendülés után a Jevgenyij Prigozsin által vezetett – de az orosz állam által finanszírozott, ahogyan azt most Vlagyimir Putyin elnök elismerte – Wagner tagjainak három választása maradt: beállnak az orosz hadseregbe, leszerelnek vagy követik Prigozsint Belaruszba. Arról különböző becslések jelentek meg, hogy az utóbbiak mennyien lesznek majd, a Versztka ellenzéki orosz lap nemrég arról írt, hogy nyolcezer ember befogadására alkalmas bázist hoznak létre számukra az országban.

A New York Times pedig a napokban arról számolt be a Planet Labs műholdfelvételei alapján, hogy Belarusz középső részén egy kerítéssel körbevett, de már évek óta nem használt katonai bázis – erről írt a Versztka is – területén az orosz sátortáborokra emlékeztető szerkezetek kezdtek megjelenni egy nyolchektáros területen.

Kétségbeesetten próbálják megállítani Putyin csapatai a Wagner előretörését

Szombat délelőtti cikkünk óta sem lassultak le az események Oroszországban, ahol a Wagner-csoport és annak vezetője fegyverrel próbálja magához ragadni a hatalmat. Bár elvileg csak a hadsereg vezetését akarja eltávolítani Jevgenyij Prigozsin, de Vlagyimir Putyin orosz elnök megüzente, hogy ez árulás, és el kell pusztítani a lázadókat.

Ez azonban jelenleg erősen problémásnak tűnik. Az orosz hadsereg java része Ukrajnában harcol, az Oroszországban állomásozó egységek jórészt a sorozással behívott tapasztalatlan fiatalokból állnak, a nemzeti gárda (Roszgvargyija) pedig inkább való civilekkel szembeni rendteremtésre, mint háborús szituációba. Amikor az egységeit Ukrajnában vetették be, annak általában nem lett jó vége, hiszen sem a kiképzésük, sem a felszerelésük nem tette erre őket alkalmassá. Ha a soraiban rengeteg tapasztalt veteránt tudó Wagnert – amely Prigozsin szerint 25 ezres létszámmal lendült akcióba, bár ezt érdemes fenntartásokkal kezelni – kellene megállítaniuk, valószínűleg nem lennének sokkal sikeresebbek, mint Ukrajnában.

Márpedig a Wagner nem állt le, egyes hírek szerint Voronyezs városát is az ellenőrzésük alá vonták, mások szerint pedig megkerülték, így folytatják útjukat Lipeck megyén át Moszkva felé. A fentiek miatt egyelőre az orosz légierő próbálja őket megállítani, elég kétségbeesett módszerekkel. Videofelvételek szerint harci helikopterek lebombáztak egy üzemanyagraktárat Voronyezsben, vélhetően azért, hogy ne kerüljön a wagneresek kezébe.

Máris nagy szolgálatot tett az orosz puccskísérlet az ukránoknak

Mostanra ki lehet mondani, hogy puccskísérlet, avagy fegyveres felkelés zajlik Oroszországban. A Wagner-csoportot vezető Jevgenyij Prigozsin pénteken jelentette be, hogy az orosz hivatásos hadsereg rakétákkal megtámadta a magánhadsereg bázisait, ezért elindulnak, hogy igazságot szolgáltassanak a bűnös katonai vezetéssel, Szergej Sojgu védelmi miniszterrel és Valerij Geraszimov vezérkari főnökkel szemben.

Sokak szerint a Prigozsin által említett támadás meg sem történt, ettől függetlenül a Wagner erői elindultak kelet-ukrajnai bázisaikról, és az éjszaka elérték a dél-oroszországi Rosztovot. Ez az ország 11. legnagyobb városa több mint egymillió lakossal, és egyben a központja annak az orosz déli katonai körzetnek, amely napi szinten irányítja az ukrajnai orosz hadműveleteket.

A felvételek alapján úgy tűnik, hogy a Wagner és személyesen Prigozsin is bejutott a katonai körzet főhadiszállására, lényegében megszállta azt, és nem túl kedélyesen elbeszélgetett az ott lévő Junusz-bek Jevkurov védelmi miniszterhelyettessel, valamint a katonai elhárítási vezetővel.