Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: feledett-feledhetetlen filmek

A csodacsatárt Puskás disszidálása és a forradalom is csak lelassítani tudta

Közzétette szerző

Nagy talány, milyen megfontolásból fogadta el a hatalom 1955-ben A csodacsatár forgatókönyvét. A filmszatíra ugyanis maró gúnnyal figurázta ki a rendszert, és persze egyáltalán nem az aranycsapat által forradalmasított WM-rendszerről van szó.

Talán az lehet a megoldás, hogy az 1954 júliusában elvesztett világbajnoki döntő után kellett egy „megnyugtató” alkotás, amely azt sugallja: nem érdemes a futballnak túl nagy jelentőséget tulajdonítani, vannak annál fontosabb dolgok is a világon. (A szocializmus építése, a munkaverseny, a békeharc, a megbonthatatlan barátság Moszkvával. Az utóbbi kettő felújítása a XXI. század Magyarországán kérlelhetetlenül zajlik.)

A mozit 1956 júniusában kezdték forgatni, és 1956. november 8-án tervezték bemutatni. Közbejött azonban a forradalom, ám a premiert megtartották, csak majdnem egy évvel később, 1957. szeptember 12-én. A debreceni Meteor kertben 1957. szeptember 15-én azt hirdették:

PostPin It!

Zenthe Ferenc lázadó Jóbként vonult be a magyar színművészet örök óriásai közé

Közzétette szerző

Zenthe Ferenc volt a 2×2 néha 5 Kerekes Andrása, a Csendes otthon Berki Andrása, A Tenkes kapitánya Eke Mátéja, a Patyolat akció Bozsó törzsőrmestere, a Tüskevár István bácsija, és e filmszerepek mindegyikében széles körben hódított, ráadásul több mint harminc éve játszott már a Madách Színházban, amikor hatvanhárom esztendős korában élete legnagyobb alakításához érkezett.

Olyan volt az 1983. december elsején bemutatott, a ZDF (nyugat)német televízió közreműködésével készült Jób lázadásában, mint Szabó Ernő a Hannibál tanár úrban, Páger a Pacsirtában vagy Latinovits a Szindbádban; már elsőre azt érezte az ember, a filmtörténetnek játszik. Csodálatos mozi a Jób lázadása, de mindenekelőtt Zenthe Jóbjától felemelő.

Az, hogy megkapta érte a kritikusok díját, csak csipetnyi adalék ahhoz képest, hogy bevonult a magyar színjátszás óriásai közé. Nem mondható, hogy a főszerepet rászabták, mégis mintha neki írták volna. A néző sokszor azon kapja magát: valóban egy zsidó parasztembert lát a vásznon. Aztán persze visszazökken, hogy egy művész van a színen, és adja a legtöbbet, mi adható.

PostPin It!

Egy korszak hattyúdala, amelyben Páger Antal több húron játszott, mint amennyi a tamburáján volt

Közzétette szerző

Páger Antal finoman szólva sem volt makulátlan ember, de színészi kvalitásai a film és a teátrum óriásai közé emelték. A Pacsirta című Kosztolányi-regény feldolgozásában nyújtott játékáért a legjobb férfi alakítás díját nyerte el az 1964-es cannes-i filmfesztiválon, és hasonló sikert aratott a szintén az idő tájt készült Hattyúdalban.

Páger lekörözte Anita Ekberget és Sophia Lorent

– írta az Esti Hírlap, miután a hazai mozikban csaknem azonos időben kezdték vetíteni a Boccaccio ’70 második részét, majd a Hattyúdalt. (Azért került a ’70 az 1962-ben készült film címébe, mert a négy epizódból álló első rész világhíres rendező kvartettje – Federico Fellini, Mario Monicelli, Vittorio de Sica, Luchino Visconti – úgy vélte, a merész mozit 1970 előtt nem mutatják be Itáliában.)

PostPin It!

A Csárdáskirálynő filmen: Anna Moffo, René Kollo és Latinovits is beugrott a nagybőgőbe

Közzétette szerző

Ötvenöt évvel azután, hogy 1916-ban nálunk is bemutatták a Csárdáskirálynőt – a bécsi premier 1915-ben volt –, elkészítették a híres operett filmváltozatát. Kissé szegényes kulisszákkal, de pazar hangokkal és egy egészen különleges alakítással: Miska szerepében Latinovits Zoltánéval. Ez hasonló színészi bravúr volt, mint Feleki Kamillé 1954-ben, az operettszínház legendás előadásán, amelyet ugyanúgy Szinetár Miklós rendezett, akár a mozit.

A Hétfői Hírek azt írta a bemutató előtt:

A Csárdáskirálynő nem hagyja magát detronizálni. Sikergyanús az új filmváltozat is. Szinetár Miklós a műfajon belül maradt, az operettet meghagyta operettnek, a század eleji Ford-matuzsálemet nem álcázta szupermodern Mustanggá. Minden művészi divatot mellőzve elsődlegesen Kálmán Imre zenéjét sztárolta. Képben, táncban, játékban – sztárokkal.

PostPin It!

Csak a Grand Hotelben volt vesztegzár, a mozikba özönlött a közönség A meztelen diplomatára

Közzétette szerző

Rejtő Jenő remekét, a Vesztegzár a Grand Hotelben című detektívregény-paródiát talán csak az örök sótlanok tudják úgy olvasni, hogy nem folyik a könnyük nevettükben. A mű erősen kezdődik:

Amikor Maud visszatért a szobába, egy úr lépett ki a szekrényből, pizsamában, fején egy ízléses zöld selyem lámpaernyővel, és barátságosan mosolygott. – Bocsánat – mondta, és udvariasan megemelte a lámpaernyőt –, nevem Van der Gullen Félix.

Később ekképpen folytatódik: „Nem tudom még, hogy kicsoda, gonosztevő-e vagy őrült – mondta a nő dühösen –, de pusztán ezért a szörnyű helyzetért amibe belesodort, megérdemelné, hogy keresztül lőjem.”  A válasz: „Ez kihúzná a csávából. De kissé radikális megoldás. Kérem, ha ezzel menthetem a jó hírét és a hibámat, szívesen elveszem feleségül, még mindig jobb, mint hogyha agyonlő. Bár egyesek szerint ez nem bizonyos.”

PostPin It!

Cha-cha-cha: a film kis kisasszonyokkal, kis gavallérokkal és a fiatal Rudolf Péterrel

Közzétette szerző

Talán elnézi a tisztelt olvasó, ha ezzel a filmmel elfogult vagyok. Öt nappal az után – 1982. május 6-án – mutatták be, hogy a Népszabadsághoz kerültem. Aztán ott töltöttem csaknem 35 évet a lap 2016. októberi brutális bezárásáig.

Kovácsi János, a Cha-cha-cha rendezője és forgatókönyvírója azt mondta:

Gruber Ernő valamiképpen én vagyok. Az az érzelmes, szerelmes, önfeledt kamasz, aki voltam; görcsös, akik ilyenek voltunk. Tisztasága, naivsága ma nem élne meg, egy efféle tinédzsert a környezetében – elnézést a kifejezésért – hülyének tartanának.

PostPin It!

Három éjszaka három királlyal: Darvas, Latinovits, Sinkovits „szívszorító művészi bravúrja”

Közzétette szerző

Tragikomédiát ilyen magas szinten játszani kivételes pillanata a magyar színjátszásnak

– írta a Magyar Nemzet az Egy szerelem három éjszakája című film premierje (1967. szeptember 21.) után. E mondatban benne volt a lényeg; ha másért nem, a rendkívüli alakításokért megérte mozira átdolgozni Hubay Miklós, Ránki György és Vas István művét. Az eredetileg színdarabnak íródott, az 1960-ban Brecht Koldusoperájával nyitó, majd 1964-ben be is záró Petőfi Színház 1961 januárjában tűzte műsorára Szinetár Miklós rendezésében, akit egy irodalmi újság még „Györgynek” keresztelt el abban az időben.

Utóbb külföldön „a magyar Koldusoperának” nevezték a darabot, amelyet 1966-ban az Egyetemi Színpad és a Madách Színház is felújított. A Petőfiben Agárdi Gábor, Bodrogi Gyula, Horváth Tivadar, Margittay Ági és Sennyei Vera játszotta a főbb szerepeket, az Universitas Együttesben a dalszövegíró Adamis Anna alakította Júliát, és feltűnt mellette Jordán Tamás, Székhelyi József, míg a Madáchban Gábor Miklós, Greguss Zoltán, Márkus László, Psota Irén, Vass Éva lépett színre az első magyar „musical tragedyben”.

PostPin It!

Két órán belül tizenötször hangzott fel a moziban a Szomorú vasárnap

Közzétette szerző

Hiszik vagy sem, a Szomorú vasárnapot a Vidám Színpad mutatta be negyven évvel ezelőtt. Müller Péter drámájában Bodrogi Gyula alakította a zongorista-komponista Seress Rezsőt, Voith Ági a feleségét, az előadást Sándor Pál rendezte. Aztán 1999-ben ismét a Révay utcai közönség elé került a darab, megint Sándor vitte színre, újra Bodrogival és Voith-tal. Ugyanabban az évben elkészült a Szomorú vasárnap című német–magyar film, amelyet 2000. február 7-én, a filmszemle keretében mutattak be a Budapest Kongresszusi Központban.

Seress címadó daláról a mozipremier idején azt írták: „Közismertsége az Aranycsapatéval vetekszik.” Hatvanöt évvel korábban, amikor a közönség elé került, a számról a következőket tette közzé a 8 Órai Újság:

Ez az ócska sláger az öngyilkosok dala, és stílszerűen csak ezzel lehet megválni az élettől. A szöveg bebizonyította feltétlen alkalmasságát a legkülönbözőbb öngyilkossági nemeknél. Volt, aki taxiban mellbe lőtte magát, miközben ezt a kis lírai remeket mondogatta magában, mint búcsúlevelének egyedüli üzenetét, volt aztán olyan is, aki cigánnyal húzatta a slágerdalt, mielőtt végzett magával. Minden temperamentum megtalálja a kis költeményben a neki való öngyilkossági módot. (…) Elvégre, ha érdemes a művészetért élni, miért ne lenne érdemes a giccsért meghalni?

PostPin It!

Így került Mastrioanni a Nagymező utcába és a magyar film addigi legdrágább kulisszái közé

Közzétette szerző

A Miss Arizona című film egy évszámmal kezdődik: 1920. Az év tavaszán iktatták be Horthy Miklós kormányzót. A következő képsorokban a híresen humánus korszak kedves különítményesei agyonverik, majd egy autóból az utca kövére vetik Stein ékszerészt, miután a gyémántokat hiába keresték, nem találták nála. Stein özvegye lesz később Rozsnyai Sándorné, azaz Miss Arizona, az amerikai államról elnevezett, ikonikus mulató anyja. Miss Arizona címmel ment Rozsnyaiék első olaszországi revüje is 1924-ben Torinóban.

Arcanum Digitális Tudománytár / Film Színház Muzsika, 1988. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)1988-09-10 / 37. szám A Rozsnyai házaspár és kisfiuk

Az 1932. december 16-án megnyílt pesti intézményről Örkény István így emlékezett meg:

PostPin It!

Hét tonna dollártól és egy magyar film nézőitől roskadoztak a mozik

Közzétette szerző

A Szépirodalmi Kiadó gondozásában 1971-ben jelent meg Csurka István négy filmnovellája. A címadó Hét tonna dollárról azt írták: „A kötet legérdekesebb és a műfajban legsikerültebb darabja.” A Magyar Hírlap azt is megjegyezte: „Nem tudni persze, a Hét tonna dollár filmen milyen lenne. Olvasmánynak, irodalomnak kitűnő.”

Három évvel később, 1974. február 21-én bemutatták a Hét tonna dollár című játékfilmet. A premier nagy feltűnést keltett, mert az Alkotmány, a Bartók, a Corvin, a Kőbánya, a Május 1. és a Szikra filmszínház előadásaira napokkal előre elkeltek a jegyek. Pedig a mozinézők száma az 1960-as 146 millióról 1974-re csaknem a felére, 78 millióra, ezen belül a magyar filmek nézőszáma a harmadára csökkent. Dr. Gombár József, a Mozgókép-forgalmazási Vállalat (MOKÉP) igazgatója gondterhelten említette: „Komoly problémát jelent, hogy a mai magyar filmek közönségsikere és hatása lényegesen elmarad a hatvanas évek alkotásaié mögött. Megszaporodtak azok a stílus- és műfajkísérletek, amelyek nem találtak kellő közönségvisszhangra. Emellett kevés a jó hazai és külföldi vígjáték, a szatíra, az ifjúsági és gyerekfilm.”

Akkoriban azt is kimutatták: egy magyar átlagosan nyolcszor megy moziba évente. A nyolc alkalom egyike 1974-ben a Hét tonna dollár megtekintése volt – ha csak valaki nem nézte meg kétszer –, ám az igazsághoz tartozik:

PostPin It!

Nagy Annát oly durván csúfították el a Pacsirta forgatásakor, hogy kórházba kellett vinni

Közzétette szerző

Kosztolányi Pacsirtája amilyen szép, olyan szomorú könyv. Arról szól, milyen roppant teher a gyermek és szülei számára egyaránt, ha a család szeme fénye csúnyának, menthetetlenül vénlánynak születik. Ahogyan kritikájában Tersánszky Józsi Jenő írta a regény megjelenésekor, 1924-ben: „Képzeljék el, hogy két életre való, kedves ember szerencsétlenné válik a legnagyobb emberi örömmel, a magzatával.”

Negyven évvel a mű kiadása után filmet forgatott a Pacsirtából. Képtelen feladatra vállalkozott, hiszen a regénynek különösebb cselekménye nincs, csak – Ungvári Tamás szavaival – „gyönyörű prózája” meg lélekelemzése van. A Reggeli Hírlap méltán írta annak idején:

Kosztolányi Dezső, a szív poétája ebben a könyvében újra egész meleg lelkét teríti az olvasó elé. Ezúttal – s ez ritka alkalom – prózában szólal meg ugyanazzal a tisztasággal és felüdítő élvezettel, ahogyan azt költeményeinek elolvasása után szoktuk érezni.

PostPin It!

Kabos Gyula saját „pillanatnyi pénzzavarával” népszerűsítette a zsidótörvény előtti utolsó filmjeinek egyikét

Közzétette szerző

Kabos Gyula boldog lett volna 1938-ban, ha csak pillanatnyi pénzzavarban szenved. De sokkal többtől szenvedett. A Pillanatnyi pénzzavar című filmet az év március 4-én mutatták be Budapesten, és május 29-én hatályba lépett a hivatalosan első (valójában második) magyarországi zsidótörvény. A vidám mozi főszereplőinek jó része kirekesztetté, majd üldözötté vált.

Kabos Amerikába menekült, Básti Lajos viszont itthon maradt, és nem úszta meg a kor másik mélyen emberi magyar találmányát, a munkaszolgálatot. Igaz, abból megszökött, és Bódy László virágkertész papírjaival a józsefvárosi pályaudvaron dolgozott mint szenesember. A XXI. századi Horthy-reneszánsz idején el lehet tűnődni azon, hogy az újrafényezett rezsim meghatározó figurái és odaadó hívei két ilyen hatalmas művészt nemhogy nem tekintettek magyarnak, de még emberszámba sem vették őket.

Ám kora tavasszal Kabos még minden viccre készen állt a film sikeréért. A fővárosit megelőző győri bemutatón azt mondta: „Ha a Pillanatnyi pénzzavar csak annyi ideig marad műsoron, mint amióta nálam műsoron van, akkor egyhamar nem lesz újabb premier ebben a moziban.” Pesten pedig úgy népszerűsítette a vígjátékot, hogy kávéházi fizetések alkalmával közölte: pillanatnyi pénzzavarban szenved. Majd amikor a főpincér meghökkent, az összeggel együtt átnyújtotta a meghívót az új film vetítésére.

PostPin It!

Herceghalomba költöztették a világirodalom leghíresebb bányászfaluját

Közzétette szerző

Hatvan évvel ezelőtt és hatvan évvel azután, hogy Émile Zola meghalt, Herceghalom mellett felépítették a nagy író faluját. Mármint azt, amelyet a monumentális oeuvre-jéből is kiemelkedő Germinal című regényében megálmodott.

Montsou 1962-ben létesült Magyarországon. A díszletközség 83 házból állt, ám a forgatás nem csupán itt zajlott, a Voreux bányát ugyanis a pilisszentiváni kőszénbánya testesítette meg. Voreux amúgy csak Zola fantáziájában létezett, az irodalomtörténet nagy alakja Denainről mintázta. A francia bányászvárosban az író munkaruhában leszállt a Renard-tárnába, miután engedélyt szerzett erre Alfred Giardon, Valenciennes képviselőjén keresztül, akivel baráti viszonyt ápolt. Aztán, amikor 1884-ben a Denain mellett Anzinben kitört a 12 ezer bányászt megmozgató sztrájk, Zola megkérte a politikust, hogy elkísérhesse őt a bányavidékre. A francia Nemzeti Könyvtárban rengeteg olyan jegyzet olvasható, amelyet az író ott készített a bányászok szokásairól, erkölcseiről, betegségeiről. Ezekhez hasonlóan hitelesek a regénybeli leírások:

A megrakott meg az üres csillék szüntelenül jöttek-mentek, dübörögve vágtattak el egymás mellett, mintha kísértetlovak repítenék őket a sötétben. Egy kocsiszín kettős vágányán, mint hosszú, alvó kígyó, mozdulatlanul és feketén állt az egyik szerelvény, az elibe fogott ló éppen horkantott, a sötétség itt oly sűrű volt, hogy a ló tomporát akár levált szikladarabnak nézhette volna az ember.

PostPin It!

A Szépek és bolondok után Kállai megfogadta, hogy soha többé nem szidja a bírókat

Közzétette szerző

Filmügyileg erős év volt 1976, akkor mutatták be az egyaránt a remekművek közé tartozó Az ötödik pecsétet és Árvácskát, ráadásul az utóbbi 800 ezer nézőt vonzott a mozikba, s ezzel a magyar filmek tekintetében a látogatottsági lista második helyére került a Bergendy, a Gemini, az LGT, az Omega, a Skorpió együttest is felvonultató Kenguru (1,1 millió) mögött. A hazai alkotásokra 12 és fél millió jegy fogyott el 1976-ban, ennek nagyjából egy százaléka, 123 ezer néző volt kíváncsi a Szépek és bolondokra.

Pedig abban is játszott az LGT, a főcím alatt az Egy elfelejtett szó ment, és a szám egy-egy részlete vissza-visszatért kísérőzeneként. Ráadásul a futballról szólt a mozi, márpedig akkor még valóban össznemzeti kiterjedésű volt a labdarúgás, az 1975/76-os évad őszi idényében rendezett kettős rangadókra két héten belül kétszer telt meg zsúfolásig a Népstadion. Az FTC 29400-as, a Honvéd 14600-as, az Újpest 14533-as, a Vasas 13567-es, még a Békéscsaba is 12333-as átlag nézőszámot mutatott fel.

Igaz, a film középpontjában nem nagymenő futballisták, hanem NB III-as játékvezetők álltak. A bírák sosem voltak népszerűek, már akkoriban is szólt nekik a „durva anyád!”, és a folklórhoz tartozott, hogy valaki felkiáltott az éppen elnémuló Népstadionban: „alsó!”, majd 75 ezren ugrottak fel, hogy hovatartozástól függetlenül, teljes egységben folytassák: „felső, király, ász, / hülye bíró, mit csinálsz?”

PostPin It!

A Lila ákáccal megtörtént a csoda: filmként kétszer született meg, ráadásul mindkétszer ugyanattól az apától

Közzétette szerző

Az azért tényleg nem hétköznapi, ha valaki harmincnyolc év után újra megrendezi azt a filmet, amelyet hajdanán ugyancsak ő jegyzett. Pláne nem akkor, ha közben harmincöt esztendőt az óceán másik oldalán töltött.

Márpedig ez esett meg Székely Istvánnal, aki először 1934-ben, másodszor 1972-ben forgatta a Szép Ernő regényéből készült Lila ákácot. Ahogyan a Fejér megyei Hírlap írta:

A Lila ákáccal megtörtént a csoda, kétszer született meg. Ráadásul mindkét alkalommal ugyanattól az atyától.

PostPin It!

Kabos duplán: Hello, Holló, Medveczky Ilona Thunderbirdjén hazajött a jómadár

Közzétette szerző

Nem tudok nem elfogult lenni: amíg el nem költözött onnan, több mint tíz évig egy házban laktam Kabos Lászlóval a Naphegyen. Ám ettől független, hogy szerintem A veréb is madár volt roppant sikeres komikus-pályafutásának legnagyobb dobása.

Amikor az 1968-ban forgatott vígjátékot 1969. február 17-én szülőhelyén, Sárváron – az óriási érdeklődés miatt – két díszelőadáson, délután és este bemutatták, személyesen még nem ismertem őt, de a filmért odavoltam. Ennél fontosabb, hogy a széles közönség tódult a moziba. Részben alighanem Jámbor Kati sztriptíztáncosnő, valamint Medveczky Ilona és a főiskolás Piros Ildikó nem leplezett bájai miatt. A Magyar Ifjúság epésen jegyezte meg:

Ezzel a filmmel elértük az egy főre eső vetkőzés nyugati szintjét.

PostPin It!

A legjobb férfi és női alakítás díját is megkaphatta volna a Herkulesfürdői emlék főszereplője, akiből aztán urológus professzor lett

Közzétette szerző

A Herkulesfürdői emlék kapcsán arra gondolt az ember 1976-ban, hogy zenei tárgyú film készült, hiszen a hasonló című hangverseny-keringő – melyet Pazeller Jakab, az aradi 33. gyalogezred zenekarának karmestere komponált hetvenhárom évvel korábban, majd Zerkovitz Béla írt hozzá szöveget – a századelőn meghódította a világot. A muzsika rendre fel is hangzik a moziban, de egyéb köze nincs Sándor Pál alkotásához; ahhoz csak Herkulesfürdőnek van köze, mert a történet ott, pontosabban a Wallach-féle Nőbeteg- és Reumaszanatóriumban játszódik.

Itt bujkál egy körözött kommunista, bizonyos Kövesi János a Tanácsköztársaság bukása után. Sokkal többet nem lehet tudni róla, már azon a nem elhanyagolható körülményen kívül, hogy nem akárhogyan rejtőzik: nővérként dolgozik Galambos Sarolta néven. Emlékezetes mondata a filmből: „Mint nőből is árad belőlem valami!” S az sem rossz, amit neki mondtak: „Sári kisasszony, maga itt az egyetlen…”

A nővérkét a huszonkét éves, amatőr Holman Endre formálta meg. Olyan jól, hogy azt írták róla: „A remekül megválasztott civil főszereplő a legjobb profikat megszégyenítő hitelességgel alakít.” A fáma szerint az utóbb urológus professzorrá váló Holmannak díjat akartak adni a filmszemlén, csak nem tudták eldönteni, a legjobb női vagy férfi alakításért ítéljék-e oda a kitüntetést.

PostPin It!

Szemproblémákkal küzdött, de a lényeget pont jól látta a Fantomas kiadója

Közzétette szerző

Fantomas az a figura, aki kétszer vált mítosszá. Először az 1910-es években. Marcel Allain és Pierre Souvestre megírta a Fantomus (Egy zseniális kalandor a XX. századból) című könyvét, amelynek 1911. február 10-én megjelent első kötetéből Franciaországban 600 ezer, világszerte 1 millió 700 ezer példány fogyott el.

Fantomusból azért lett Fantomas, mert Arthem Fayard, a kiadó rövidlátó tulajdonosa rosszul olvasta a főhős nevét, majd megtetszett neki a tévedése. A szerzők nem csináltak ügyet az egyetlen betűnyi differenciából, ellenben a következő két évben harminckét Fantomas-kisregényt gyártottak. Hogy minél hatékonyabban dolgozzanak, fonográfra vették a szöveget, amit aztán gépírók sokasága pötyögött papírra.

„A bűnözés géniusza”, az átváltozás nagymestere, a tudósokkal-feltalálókkal konkuráló, páratlan nyelvérzékű gonosztevő olyan hatással volt az olvasókra, hogy hivatalos francia szervek a könyvek azonnali betiltását követelték, mert valóságos és súlyos bűnesetek elkövetését tulajdonították Fantomas hatásának. Ám nemhogy nem tiltották be, hanem a híres Gaumont cég örök áron megvette valamennyi Fantomas-regény filmre viteli jogát. Majd 1913 áprilisától 1914 júliusáig öt részt leforgatott a megannyi kalandból, és a nézők egyáltalán nem rettentek el: a magyar Színházi Élet szerint „soha gonosztevő alakja nem volt annyira szimpatikus, mint Fantomasé, akit a filmen René Navarre, a legragyogóbb francia színészek egyike tett népszerűvé”.

PostPin It!