Best WordPress Hosting
 

Kincsekkel teli 1800 éves sírt találtak

1800 éves, ház stílusú, szobákkal és ablakokkal ellátott sírkamrákat találtak a kínai Ricsaóban – írja az Arkeonews. A három nyughelyben egy gazdag család tagjait temették el értékes tárgyaikkal együtt.

A sírok feltételezhetően a Han-dinasztia idejéből (i. e. 206 és i. sz. 202) származnak, a periódus Kína egyik aranykora volt. A régészek egy park bővítése során tárták fel a lelőhelyet, de a jelek alapján fosztogatók már korábban megtalálták a sírokat.

Két nyughelyet többnyire már kiürítettek az évszázadok során, igaz, a harmadik nagyjából érintetlen maradt.

Sikeres királynő lett Kleopátra lánya

Az az egyiptomi királynő, akit a rómaiak szenvedélyesen gyűlöltek, VII. Kleopátra volt, Kr. e. 30 végére hírneve elérte mélypontját. Elvégre ő volt az a „végzetes szörnyeteg”, aki Marcus Antoniust úgymond elcsábította és egy olyan szövetségbe csalogatta, amely végül vereséget szenvedett Róma leendő császárától, Octavianustól. Az egész mocskos történet az említett év korábbi szakaszában kulminált: amikor Octavianus erői megközelítették Alexandriát, az egyiptomi fővárost, a pár öngyilkos lett.

A történetnek azonban van egy másik oldala is: Kleopátra nevének meghurcolásával egyidőben Rómában tetőpontjára hágott az Octavianus által elfoglalt Egyiptom iránti lelkesedés. Kirobbanó érdeklődés övezte az egyiptomi művészetet – a díszes freskóktól kezdve a testes piramisokig, amelyek egyik példája Caius Cestius Epulónak a város déli részén, a Szent Pál-kapunál (Porta Ostiense) épült lenyűgöző síremléke volt.

Miközben tehát Rómát felemésztette a Kleopátra iránti gyűlölet, a szülőföldje iránti csodálatot semmi sem homályosíthatta el. Akit ez a kettősség nyilván zavarba ejtett, az Antonius és Kleopátra egyetlen lánya, Kleopátra Szeléné volt. A Kr. e. 40-ben született és az alexandriai királyi palotában nevelkedett Kleopátra Szeléné körülbelül 10 éves volt, amikor szülei megölték magukat. Őt és ikerfivérét, Alexandrosz Hélioszt, valamint öccsüket, Ptolemaiosz Philadelphoszt Octavianus Rómába vitte, ahol nővérének, Octaviának (nem mellesleg apjuk, Marcus Antonius korábbi feleségének) Palatinus-dombi otthonába költöztette őket.

Fény derült az egyiptomi piramisok egyik rejtélyére

Egy új tanulmány alapján a Nílus betemetett, régi ágára bukkantak, a víz egykor több mint 30 piramis mellett folyt el Egyiptomban – írja a The Guardian. A kutatók úgy vélik, a felfedezéssel megoldódott az a rejtély, hogy miként szállították az ókoriak az építményekhez szükséges hatalmas kőtömböket.

A 64 kilométer hosszú folyóig többek között a gízai piramiskomplexum mellett futott. A medret évezredeken át elrejtették a mezőgazdasági területek és a sivatag.

Az ág megmagyarázhatja, hogy miért épült 4700-3700 évvel ezelőtt 31 piramis láncolatban a Nílus völgyének egy olyan sivatagi sávja mellett, amely ma meglehetősen barátságtalan.

Együtt lakomáztak a halottakkal a rómaiak

Hatalmas római kori temetőt fedeztek fel Franciaországban – írja a Live Science. A lelőhelyen mintegy 1430 sírt tártak fel, és bizonyítékokat találtak arra is, hogy az elhunyt családtagok tiszteletére lakomákat rendeztek.

A szakértők szerint a sírhelyek és a benne talált leletek a Kirsztus előtti első és Krisztus utáni harmadik évszázad közöttről származnak. A kutatók egy érdekes szokásra is figyelmesek lettek: a temetőben minden gyermeket eltemettek, a felnőtteket viszont jellemzően hamvasztották.

Egyes sírokban ételek maradványait is felfedezték, köztük datolyákét, fügékét és kenyérét is. A régészek úgy gondolják, ezek olyan torokról származhatnak, amelyeket az elhunyt családtagjai tartottak. Elképzelhető, hogy ezek a lakomák egy parentalia nevű ünnep részét képezték, amelyet a rómaiak minden februárban megtartottak. Ez az ünnep egyfajta fesztivál volt a halottak tiszteletére, amely egy óriási lakmározássál, a feraliával ért véget február 21-én, amelyet temetőkben rendeztek meg.

Ezért ölte meg Romulus a testvérét

A legenda szerint Romulus és Remus Kr. e. 753. április 21-én alapította meg Róma városát. A dátum alapja, hogy a város polgárai hagyományosan április 21-én tartották Pales pásztoristen és ezzel együtt az Urbs születésének ünnepét, az úgynevezett Palariát. Romulus és Remus korát ugyan valóban a Kr. e. VIII. század közepére tehetjük, de ez nem jelenti azt, hogy a két férfi valóban létezett, illetve az alapítók legendáját sem kezelhetjük történelmi tényként – írja a Rubicon.hu.

A monda alapján Romulus és Remus Alba Longából származott, amelynek uralkodóját, Numitort a fivére, Amulius letaszított a trónjáról, és elűzte a királyságból. Fiait megölette, lányát, Rhea Silviát pedig a Vesta-szüzek közé záratta, csakhogy Mars isten beleszeretett a nőbe, és a két fiút nemzette neki. Amikor ez Amulius tudomására jutott, parancsot adott, hogy az ikreket fojtsák a Tiberisbe, ám a szolgák ezt nem voltak képesek megtenni, és egy kosárban vízre bocsátották őket.

Miután partra vetődtek, egy anyafarkas táplálta őket tejével, mígnem egy Faustulus nevű pásztor magához vette őket. Felnőve, és tudomást szereztek származásukról Amegölték Amuliust, visszaültették a trónra nagyapjukat, majd várost alapítottak azon a helyen, ahol a farkas révén megmenekültek. A testvérek közti konfliktus aztán már rögtön a helyszín kijelölésekor kialakult: amikor Remus átugrotta a barázdát, mellyel testvére – rituálisan – kijelölte a városfalak helyét, Romulus megölte őt. Sokan úgy tartják, a testvérgyilkosságot a hirtelen támadt harag motiválta, ám inkább arról lehet szó, hogy

Ókori harcos sisakjára bukkantak

Ókori harcos sisakjára bukkantak Horvátországban – írja a Heritage Daily. A rendkívül jó állapotban fennmaradt lelet egy illír típusú sisak, amely Krisztus előtt 700 és 500 között jelent meg, és az ókori görögök, etruszkok, szkíták és illírek is használták. Az illírek az ókorban az Adriai-tenger keleti partvidékén, így a mai Horvátország területén is éltek.

A Zakotorac nevű falu közelében folytatott ásatások során a régészek több ősi sírhelyet is találtak, amelyekben az emberi maradványok mellett számos tárgy is hevert. A feltárások alkalmával többek között bronzból készült dísztűket, karkötőket és gyűrűket is találtak, de a legkiemelkedőbb lelet az illír típusú sisak volt.

A kutatást szervező Dubrovnik Múzeum egyik munkatársa elmondta, a leletek segítségével többet megtudhatnak az ókori illírek temetkezési szokásairól.

A rókákat az ókorban háziállatként tarthatták

Egy ókori argentin temetkezési helyen talált rókacsontok vizsgálata alapján a tudósok azt a következtetést vonták le, hogy az akkori emberek háziállatként tarthatták e ragadozókat. A szakértők szerint nincs semmi jele annak, hogy a rókákat megették volna.

Az 1500 éves temetkezési helyről kiásott rókamaradványokat az emberek csontjai mellett találták. A szakértők szerint az állatokat gazdáik mellé helyezték, bár nem lehet pontosan megállapítani, hogy az emberi és állati testeket egy időben temették-e el. A szénizotópos kormeghatározás ugyanakkor azt mutatja, hogy a róka- és embercsontok is 1500 évesek – számol be róla a The Guardian. A vizsgálatok szerint a maradványok alapján a rókatartás megelőzhette a kutyatartás elterjedését Patagóniában, ami nagyjából 700-900 évvel ezelőtt történt. A nyomok arra utalnak, hogy a rókákat nagy becsben tartották, és nagy a valószínűsége, hogy az állatok a vadászokat és gyűjtögetőket társként kísérték.

A mai nevén Canada Seca településnél található, a spanyol gyarmatosítás idejét megelőzően az őslakosok által kialakított temetkezési helynél még 1991-ben végeztek ásatásokat. A tudósok most az akkor előkerült emberi- és rókacsontokat vizsgálták. Az állatokat a Lycalopex nemzetség, vagyis a mai pamparóka egyik ősének hitték, ám kiderült, hogy a megtalált csontok a Dusicyon nemzetség egyik kihalt fajtájának, a Dusicyon avus-nak a maradványai. Ez a fajta németjuhász kutya nagyságú volt, és nagyjából 500 évvel ezelőtt halt ki. Ugyan Dél-Amerikában őshonos, de ezidáig nem volt információ arról, hogy példányai Patagónia északi területein is éltek volna.

Ő volt a szerencsétlen harmadik császár Rómában

Nero Kr. u. 68. június 9-i öngyilkosságával vége szakadt a Iulius–Claudius-dinasztia közel egy évszázados uralkodásának is, a Római Birodalom pedig rég nem látott káoszba süllyedt. Ez pedig a következő évben ahhoz a példátlan eseménysorozathoz vezetett, amit „négy császár éve” néven őrzött meg a történelmi emlékezet.

Gyorsan cselekedett

A trónt még 68 októberében Galba szerezte meg, hogy aztán január 15-én korábbi támogatója, Otho felbujtására saját praetorianusai végezzenek vele. A gond csak az volt, hogy ez a változás nem hatotta meg Germania Inferior provincia helytartóját, Aulus Vitelliust, akit még január elején kiáltottak ki császárnak Germania légiói, de ami ennél is fontosabb, a legionáriusok sem akartak félbehagyni egy ilyen jól induló lázadást, ezért tovább vonultak dél felé. Othónak jóval kevesebb katonája volt, ezért megpróbálta addig húzni az időt, amíg az őt támogató pannóniai és más, Duna környéki seregek elérik Itáliát.

Pénzzel teli edényt találtak a föld alatt

Fémpénzek ezreivel teli agyagedényre bukkantak Indiában – írja a Heritage Daily. A régészek egy buddhista szenthelyen találtak rá a leletre az ország Telangána nevű államában.

Amint a The Hindu beszámolójából kiderül, a 15 centiméter magas edényt 60 centiméterrel a föld alatt lelték meg. Benne mintegy 3730 darab ólomból készült érme volt, amelyek feltehetőleg a 3-4. századból származnak.

A körülbelül 1700 éves pénzek egyik oldalára elefántot ábrázoló mintát nyomtak, a másikra pedig egy spirituális szimbólumot.

Háziállatként tartották a rókákat az ókori argentinok

Egy ókori argentin temetkezési helyen talált rókacsontok vizsgálata alapján a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az akkori emberek háziállatként tarthatták a rőt ragadozókat, írja a Guardian.

Az 1500 éves temetkezési helyről kiásott rókamaradványokat az emberek csontjai mellett találták meg. A szakértők szerint az állatokat gazdáik mellé temették, bár nem lehet pontosan megállapítani, hogy az emberi és állati testeket egy időben temették-e el. A szénizotópos kormeghatározás ugyanakkor azt mutatja, hogy a róka- és embercsontok is 1500 évesek.

A kutatás szerint a maradványok alapján a rókatartás megelőzhette a kutyatartás elterjedését Patagóniában, ami nagyjából 700-900 évvel ezelőtt történt. 

Kincset talált kutyasétáltatás közben egy kisfiú

Ókori kincsre bukkant egy 12 éves fiú és anyukája Angliában, miközben kutyát sétáltattak – írja a Heritage Daily. A megtalálók azonnal értesítették az illetékes hatóságokat a felfedezésről, a helyszínre érkező régészek pedig alaposan megvizsgálták a leletet.

A szakértők szerint a lelet egy díszes karkötő, amelyet a római katonák kitűnő bátorságukkal érdemelhettek ki.

A kitüntetés aranyból készült, és a Krisztus utáni 1. századból származik, vagyis nagyjából 2000 éves.

Rekonstruálták a fiatalon elhunyt császár arcát

Egy friss tanulmányban egy 1500 évvel ezelőtt élt kínai császár arcát rekonstruálják – írja a Live Science. A kutatás különlegessége, hogy nemcsak az uralkodó koponyájának morfológiájából indultak ki, hanem DNS-ét is elemezték.

A szakemberek Vu császár (560-578), az Északi Csou-dinasztia tagjának csontjait vetették vizsgálat alá. Az uralkodó erős hadsereget épített ki, és egyesítette Észak-Kínát, miután legyőzte a Csi-dinasztiát, ám igen korán, 36 évesen elhunyt. Halálának oka régóta vitatott, a friss eredmények megerősítik, hogy valószínűleg stroke szövődményei állhattak a háttérben.

A császár sírját 1996-ban fedezték fel, a nyughelyben csontvázát és szinte teljes koponyáját is megtalálták. A maradványokból a közelmúltban sikerült DNS-t kinyerni, a genetikai adatokat pedig a koponyával kombinálták, hogy létrehozzák az arc 3D-s modelljét.

Lenyűgöző leleteket rejtett az ókori sír

Feleségével együtt eltemetett előkelő makedón férfi csontjaira bukkantak az észak-görögországi Aegae romvárosában, a mai Verginában – írja az Arkeonews. A sírt egy csatornahálózat építése közben fedezték fel.

Aegae az eredeti makedón főváros volt, a központ csak az időszámítás előtti 4. század elején települt át Pellába. Aegae a későbbiekben is megőrizte jelentőségét, a makedón királyok sokáig temetkeztek itt.

A helyi nekropoliszban végzett mentőásatások eredményeit a közelmúltban ismertette Angeliki Kottaridi egy makedóniai és trákiai fókuszú régészeti rendezvényen. A nemrégiben feltárt sír az időszámítás előtti 3. századból származik, belseje 3,7-szer 2,7 méteres.

Ősi leleteket találtak az angliai Pompejinél

Szakértők egy csoportja a Nagy-Britannia Pompejijeként ismert ősi településnél folytatott feltárást – írja a BBC. A kutatók az ásatáson többek között olyan gyöngyökre bukkantak, amelyek alapanyaga a mai Irán területéről származhat.

A nagyjából 3000 éves falu egy tűzvészben pusztult el, a katasztrófa ugyanakkor lenyűgöző állapotban konzerválta a leleteket. Hasonló történt az olaszországi Pompeji esetében – az ókori várost a Vezúv semmisítette meg, vulkáni anyag egyben meg is őrizte a környezetet.

A Must Farmnak nevezett angliai lelőhelyen a közelmúltban többek között üveg-, borostyán-, fajansz- és óngyöngyöket találtak. Alison Sheridan ékszerszakértő szerint a tárgyak fantasztikusak, és a település kozmopolita kapcsolatairól árulkodnak.

Ilyen bűnökért járt halál négyezer éve

A legősibb fennmaradt törvénygyűjtemény Ur királya, Ur-nammu sumer nyelvű jogszabályainak foglalata, amely nagyjából Kr. e. 2100–2050 között keletkezett. A törvénykönyv első részeit a mai Irak területén találták meg agyagtáblákra vésve, és az 1950–1960-as években fordították le. Ur-nammu nagyjából 18 éven át volt a mezopotámiai városkirályság uralkodója, törvényei rendkívül kifinomult alkotások, melyek a „ha…, akkor…” logikai rendre épülnek:

Ha egy ember kiveri egy másik fogát, két sékel ezüstöt kell lerónia.

A sékel mezopotámiai mértékegység, később ezüstpénz, súlyban hozzávetőleg 11 grammnak felelt meg.

Asterix miatt nevetjük ki a rómaiakat

Asterix az egész világon szupersztár. Az 1959-ben megjelent, mindent letaroló képregényt időközben több mint 100 nyelvre és nyelvjárásra fordították le, filmeket és játékokat ihletett (egy tematikus parkról nem is beszélve), francia alkotóit, René Goscinnyt és Albert Uderzót pedig hazájukon kívül is bestseller-szerzőkké avatta.

E pöttöm gall harcos meséje – melyben Asterixnek legjobb barátja, Obelix és a falusi druida varázsitala segít – évtizedeken át azzal nyerte meg az olvasókat, hogy hősei nem voltak hajlandók behódolni egy sokkal hatalmasabb ellenségnek: a rómaiaknak. Ahogy a világszerte elkelt közel 400 millió példány döbbenetes mennyisége mutatja, a képregény az újságosstandok rivális kínálatával szemben is ugyanilyen félelmetes ellenfélnek bizonyult. Az Asterix mégis többről szól, mint értékesítési számokról. E képregény olyan egyetemes hatású volt,

annyira beépült egy sereg nemzeti kultúrába, hogy az ókori történelemmel kapcsolatos szemléletünket is megváltoztatta.

Legendás fáraó hatalmas szobrára bukkantak

Egy egyiptomi-amerikai régészcsapat II. Ramszesz hatalmas szobrának felső részére bukkant az egyiptomi Minja városától délre – írja a Reuters.

Basszem Dzsihád, a misszió egyiptomi csoportjának vezetője szerint a mészkőtömb körülbelül 3,8 méter magas, ülő helyzetben, kettős koronával és egy királyi kobrás fejdísszel ábrázolja a legendás fáraót.

A szobor hátsó részén hieroglifák olvashatóak, amelyek az ókori Egyiptom egyik leghatalmasabb királyát dicsőítik.

Ritka érméket fedeztek fel a sivatagban

Ritka, a Bar Kohba-felkelés korából származó érméket találtak az izraeli Mazuq Ha-he’teqim természetvédelmi terület sivatagos vidékén – olvasható az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) közleményében. Az egyik pénzen Eleázár pap neve olvasható, és a lázadás első évére, időszámítás szerint 132-re datálható.

Az érmét három másik, szintén a felkelés idejéből fennmaradt, Simeon nevet viselő pénzzel együtt fedezték fel. A leleteket egy, a Júdeai-sivatag barlangjait felmérő projekt során találták meg, a program célja, hogy begyűjtsék az ősi kincseket, mielőtt azok fosztogatók kezébe kerülnek.

Eleázár pap személyazonosságát illetően több lehetőség is felmerült.

Korszakos jelentőségű áttörés: olvashatóvá válnak a kétezer éve eltemetett könyvtár szövegei

Egész mondatokat sikerült kinyerni a modern technológia segítségével az egyik elszenesedett papirusztekercsből, amit egy kétezer éve vulkáni hamu alá temetett herculaneumi luxusvillában találtak. Az egyetlen fennmaradt, eredeti ókori könyvtár rengeteg rég elveszett művet rejthet, de az érintetlen tekercsek belsejéhez eddig nem lehetett hozzáférni a szétroncsolásuk nélkül. Most a képalkotó eljárások és a mesterséges intelligencia fejlődése lehetővé tette a tekercsek virtuális kigöngyölését. A február elején bejelentett tudományos áttörést három huszonéves diák hajtotta végre.

Ez volt a római béke ára

A császár megbízottja Kr. u. 101 telének elején érkezett Rómába. A fiatal, mindössze 25 éves Hadrianus – az uralkodó Traianus császár rokona – lóháton jött, egyenesen a csatatérről. Híreket hozott a szenátusnak. A szenátorok, miközben a római erők nagyszabású győzelmeiről szóló beszámolóit hallgatták, úgy érezhették magukat, mintha egy távolabbi, hősi korszakba csöppentek volna. Traianus, aki csupán három évvel korábban emelkedett Róma trónjára, lelkesítően régi vágású figurának tűnt. A külvilág felé mutatott tulajdonságai – az egyszerűség és az önfegyelem, a barátságosság és a szerénység – az antik hős legfőbb ismérvei voltak.

A harcias kelet-európai dákokban, akiknek római rabigába hajtásával Traianus egy teljes évet töltött, olyan ellenfelekre akadt, akik – hozzá hasonlóan – szinte az ősi krónikákból léptek elő. Ezek a furcsa, fenyegető és borzalmas emberek a csatában kaszával hadakoztak, mintha gabonát aratnának, sárkányos zászlókat vittek és óriási gombákra írták üzeneteiket. Ilyen részleteket mesélt el Hadrianus a senatusnak.

Ahogy Traianus üzenetei kezdtek elterjedni a városban, a rómaiakon régóta nem tapasztalt izgalom söpört végig. A lusta császárok uralkodása alatt, úgy tűnt, megöregedtek és elgyengültek, most azonban, Traianus uralma idején újból magukhoz tértek, és – minden várakozás ellenére – feltámadt bennük az életerő, mintha visszakapták volna a fiatalságukat.