Legújabban a Római parton levő fák bizonyultak ellenségnek minden bizonnyal egy nagyvállalkozó számára, aki úgy vélte, hogy a nemrég ültetett facsemeték lehetetlenné teszik árvízi védekezést. Józsa Márta jegyzete.Vannak a rendszernek kimondott és kimondatlan ellenségei. Mert a Brüsszeltől Sorosig, migránsoktól melegekig már alaposan beivódott a fejekbe mindenféle, amivel a hős vezénylő tábornokot követve hadba kötelező indulnunk, de amerre csak nézünk, mindenütt találunk további gyomlálandó társadalmi vagy éppen természeti jelenségeket.
Volt itt politikai szervezet által irányított méhlegelő-kaszálás, de ellenségek például a maguk műemléki szépségében a középkori várromok is, amelyeket nagy hevülettel betonoznak újjá a turizmusra hivatkozva. És a másfél évszázados magyar műemlékvédelem ajánlásaira fittyet hányva kortól, történelmi időtől, építészeti tartalomtól, megmaradt állapottól függetlenül egyre gyakrabban akarják a várakat kiegészíteni, lehetőleg egyformára. Persze maga a műemlékvédelem is ellenség, amelyet le-, vagy be kell törni.
És ellenség például a Balaton, ha nem jó helyen fekszik, akkor el kell keríteni belőle, és ki kell irtani a borzasztóan útban levő nádasokat, az azoknak élőhelyet biztosító állatvilággal együtt. A kivágott fákból ácsolt lombkorona nélküli lombkoronasétányról már nem is beszélve.