Best WordPress Hosting
 

Az apokalipszis megkezdődött, de nézd mindig az élet napfényes oldalát

Megfordult a fejemben, hogy talán meg kellene ölnöm a családomat, aztán öngyilkosságot elkövetni, hogy megspóroljak magunknak egy csomó szenvedést. Tud amellett érvelni, hogy miért nem kellene ezt megtennem? – teszem fel a kérdést Jem Bendellnek, a klímaapokalipszis prófétájának, aki 2018-ban a Deep Adaptation: A Map for Navigating Climate Tragedy (Mélyadaptáció: útmutató az éghajlati tragédiához) című tanulmányában legfeljebb egy évtizedes távlatban jósol civilizációs összeomlást, miközben ilyen mondatokat ír le:

Attól fogsz rettegni, hogy nem mészárol-e le valaki, mielőtt éhen halnál.

Ez aztán az érdekes interjúkezdés – feleli Bendell, majd a Monty Python Brian élete című filmjének zárójelenetét megidézve azt mondja, nézzem mindig az élet napfényes oldalát.

Mi van, ha a változás, amely milliók számára teheti élhetetlenné a Földet, már elháríthatatlan?

Májusban még öt évre saccolta az új melegrekord eljövetelét az ENSZ meteorológiai szervezete (WMO), de másfél hónap is elég volt ahhoz, hogy július első hetében az egyik napi hőmérsékletrekord dőljön meg a másik után. A Föld átlaghőmérséklete 1,46 Celsius-fokkal volt magasabb ekkor, mint 1850 és 1900 között. Amivel – igaz, csak időlegesen – csaknem el is értük a 2018 óta potenciális veszélyességi küszöbnek tekintett másfél fokos határértéket.

Június végén az antarktiszi jég kiterjedése a valaha mért legkisebb, a grönlandi jégtakaró havi olvadása a valaha feljegyzett egyik legnagyobb mértékű volt. Kanadában a nyáron több mint 100 ezer négyzetkilométer nagyságú területen pusztított erdőtűz. Klímakutatók pedig egyetértettek abban, hogy az éghajlatváltozás szintet lépett, és ha 2023 második felében visszatér az El Nino jelenség, minden eddiginél magasabbra emelkedhet a hőmérséklet. És még mindig nem kongattunk vészharangot, hogy emberek, másképp kellene élni.

Komoly vállalások – jelentéktelen eredmények

Befelé van felfelé – így alkalmazkodjunk a közelgő összeomláshoz

Az összeomláskutatóként bemutatott Stumpf-Biró Balázs szerint az emberi kapcsolatokat kell megtölteni értékkel, az ugyanis kulcsfontosságú lesz, hogy ki kire számíthat, amikor megváltozik megszokott életünk. Itt a ZöldVálasz legújabb adása. Mint mindig, most is: Litkai Gergellyel.

A Zöld Válasz Litkai Gergely és a Válasz Online együttműködésében valósul meg. Részletek itt. Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.

Ha az embereket szembesítik a valósággal, az ugyan sokként hat, de az eddigi felmérések azt mutatják, ezután nem lebénulnak, nem sörözgetve várják a világvégét, nem is felvágják az ereiket: a valóság megismerése és megértése ehelyett cselekvésre ösztönzi az embereket. Ahogy a gyásznak is vannak fázisai, az emberiség előtt álló ökológiai összeomlással való megbarátkozásnak is vannak: megismerés, megértés, megbékélés. Ezeket Stumpf-Biró Balázs mondja Litkai Gergelynek a ZöldVálasz legújabb adásában. Az összeomláskutatóként bemutatott Stumpf-Biró szerint az emberi kapcsolatokat kell megtölteni értékkel, az ugyanis kulcsfontosságú lesz, hogy ki kire számíthat, amikor megváltozik megszokott életünk. „Nem túlélni kell, hanem élni. Minőségi időt tölteni azokkal az emberekkel, akik fontosak nekünk, akiknek fontosak vagyunk.” Halálváró szekta tehát Stumpf-Biró Cassandra Programja? Elmondása szerint nem. A megelőzésre, a környezettudatosságra szerinte is szükség van: akkor is, ha azzal már nem tudjuk megakadályozni az összeomlást. Annak ideje és mértéke azonban befolyásolható – s egyáltalán nem mindegy, mennyi időnk lesz alkalmazkodni az új helyzethez. Podcast.