Most már látod a hajót?
Igen, most már látom. Ezek szerint valahol megtaláltad a gyerekkori versemet, amit nem írtam, mert azt még nem tudtam, hanem mondtam, a szüleim szerint kétévesen.
A Könyves Magazin egy 2020-as számában idézted Ruff Orsolyának: „Nézem, nézem a Dunát, nem látom a hajót. Fáj a szívem.” Kezdetnek tökéletes. Gyerekhaiku.
Első profi nehézsúlyú bokszmeccsét ugyan elvesztette a 37 éves korábbi MMA-világbajnok, a kameruni Francis Ngannou, de már az is életre szóló sikernek tekinthető, hogy október 28-án Szaúd-Arábia fővárosában, Rijádban ringbe léphetett a WBC (World Boxing Council) nehézsúlyú világbajnoka, a 35 éves Tyson Fury ellen.
És nem csak azért, mert majdnem kiütötte az évtized legjobb nehézsúlyú bokszolójának tartott, 35 meccs után is veretlen brit óriást, vagy azért, mert a tízmenetes küzdelemre a gyerekkori hőse, Mike Tyson edzői segítségével készülhetett fel. Hanem azért is, mert
a kameruni harcos az élő példa rá, hogyha igazán kitartók vagyunk, akkor az elérhetetlennek tűnő álmaink is beteljesülhetnek.
Szakmai partnerei körében, a Szépművészeti Múzeumban ünnepelte harmincéves hazai működését a Ringier Hungary médiavállat pénteki rendezvényén, ahol többek között sor került a hagyományteremtő szándékkal idén alapított Ringier Közös Nevező díj átadására is.
Gyerekzsivaj és zene szűrődik ki a nyitott ajtón át. Az épület faláról hiányzó betűk árulják csak el, hogy itt valaha orvosi rendelő üzemelt. Ma már a gyerekek és szüleik (leginkább anyukáik) kis fészke a hely, a Biztos Kezdet Gyerekház. Bent ma 16 lurkó játszik, a hónap második felében lesznek többen is, mikor már fogy a pénz a családoknál, hiszen itt napi egy alkalommal biztosan kapnak enni a gyerekek. A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Ároktőn járunk, a Tisza mellett fekszik, Miskolctól mintegy 45 kilométerre délre. A legközelebbi szomszédos települések Tiszacsege nyolc és Tiszadorogma kilenc kilométerre; a legközelebbi város a tíz kilométerre fekvő Mezőcsát.
Farkas Norbert / 24.hu
Leginkább 0-3 év közöttieknek üzemelteti az önkormányzat a helyet, de aki egyszer ide betette a lábát – legyen az gyerek vagy felnőtt – visszajár. Ahogy mondják, egyszerűen jó itt lenni. Ezért lehetséges az, hogy van itt csecsemő és olyan is, aki már 12 éves is elmúlt. Van, akinek itt van az anyukája is, van, akié közmunkásként a füvet gereblyézi az árok partján. A szülők szívesen hagyják itt a gyerekeket, hiszen tudják, hogy Horváthné Lakatos Marianna és Tóthné Ivánka Judit felügyelete alatt jó helyen vannak a szemük fényei.
Különleges építőtábort szerveztek a piaristák Sátoraljaújhelyen: az ország különböző pontjairól érkező diákjaik öt szobát újítottak fel a helyi cigánytelepen. Csupa olyan családét, akik elengedték gyerekeiket a tanodába. A malteres fándlit még sosem látott gimnazista önkénteseket roma mesteremberek irányították, de napokig még így sem lehetett senki biztos abban, mi fog ebből kisülni. Pasztoráció kőműves kanállal. Riport.
Nézzük Rikárdóval a kis fekete malacot. Hallgatunk. Alkarral támasztjuk az ólt, mintha kocsmapult lenne, meg kell billenteni a fejünket, hogy belássunk a felső léc és a faépítményt majdnem szemmagasságban ferdén lezáró hullámpala között. “Adtál neki nevet?”, kérdezem, de jelen kontextusban egyébként is vonatkoztatási pont nélküli, ráadásul megmagyarázhatatlanul halk kérdésemet magával viszi a suvadás felől támadó szél. Csattanás, a fiú nagyot ver az egyik nagyobb lécre, büszkén kurjantja, “csak a fa 20 ezret ér”. Majdnem kiesik a kezéből a bonbon, amit egy ideje szorongat, születésnapi ajándék a jezsuita házból, ahonnan azért jöttünk el a “Csahó” egyik utolsó, romos házához, hogy Rikárdó megmutatassa az új disznójukat és az ólt, amit építettek neki. “Hasra hízott most… Következő születésnapomon levágjuk”, mondja. Rávágok én is az ólra, elismerésem jeleként, aztán nézzük tovább a kis térben tébláboló, pár hetes malacot.
Egy borsodi településen járunk, Ózdtól pár kilométerre déli irányban a 25-ös főúton, a háromezerötszáz lelkes Arló egyik cigány szegregátumában. A Csahóban. A környéken mindenhol a Heves-Borsodi dombság lankái, az Óbükk erdői, de maga a Csahó –vagyis a Hunyadi út – is lényegében egyetlen utca egy meredek völgyben. Az óltól, ahol állunk, nem messze található a falu turisztikai reménysége, a festői környezetben elterülő 8 hektáros Arlói tó, partján horgászkalyibákkal, nyaralókkal. A tavi étterem partszakasza népszerű esküvői helyszín: a természeti katasztrófa következtében, hegyomlással-homokfolyással, suvadással keletkezett vízgyűjtő látképe az erdélyi Gyilkos-tóét idézi. A látkép esküvői fotók kedvelt háttere, az arlói önkormányzat honlapján is jól mutat.
Az egykori intenzív barnakőszén-bányászat és a rengeteg bányajárat-fúrás megtette hatását – a környéken az utolsó nagyobb hegyszakadás 1929-ben volt. A Csahóban úgy tartják, ma is jön lefelé a hegyoldal, és előbb-utóbb maga alá temeti a házakat. A fák fogják még valamennyire, azokból viszont egyre kevesebb van.