Most már látod a hajót?
Igen, most már látom. Ezek szerint valahol megtaláltad a gyerekkori versemet, amit nem írtam, mert azt még nem tudtam, hanem mondtam, a szüleim szerint kétévesen.
A Könyves Magazin egy 2020-as számában idézted Ruff Orsolyának: „Nézem, nézem a Dunát, nem látom a hajót. Fáj a szívem.” Kezdetnek tökéletes. Gyerekhaiku.
Szandi 35 éves, és 15 éve él anorexiával. Tisztában van vele, hogy ennyi idő után borzasztó nehéz a gyógyulás, de továbbra is bízik benne, hogy meggyógyulhat és lehet még családja, gyereke.
The post „Hiába vagyok sovány, belül az a kövér kislány maradtam” – élet anorexiával first appeared on 24.hu.
Idehaza rengetegen ingáznak az agglomerációs települések és a főváros között, annak ellenére is hogy a napi több óra autózás rengeteg nehézséget jelent. Különböző kutatások alapján elmondható, hogy az ingázók általában kevésbé aktívak fizikailag, túlsúlyra hajlamosak, több alkoholt fogyasztanak és rosszabbul alszanak, mint az átlag. Most azonban kiderült, hogy a magas vérnyomás is gyakrabban fordul elő náluk – írja a Science Alert.
A Journal of Transport & Health szaklapban megjelent kutatás szerint az emelkedett vérnyomás nem a frusztráció, sokkal inkább a sofőrök által belélegzett légszennyezés miatt jelenhet meg. Ezek az egészségügyi hatások talán sehol sem érezhetők annyira, mint Dél-Koreában, ahol az OECD-országok közül a leghosszabb az átlagos ingázási idő és a legmagasabb a depressziósok aránya.
Eddig nem igazán csináltak tanulmányt a téma kapcsán, azonban most egy több mint 23 ezer ember bevonásával készült új kutatás orvosolta ezt, és megállapította, hogy az egy óránál hosszabb ideig ingázó dél-koreaiak 16 százalékkal nagyobb valószínűséggel tapasztalnak depressziós tüneteket, mint azok, akik 30 percnél rövidebb ideig közlekednek csak.
Sam Watson felépülőfélben levő alkoholista, arra jött rá, hogy nem tud elmenni sehova esténként, ahol nem árusítanak alkoholt. Ekkor pattant ki a fejéből a Dry Dock nevű kocsma – írja a BBC. Első pillantásra teljesen olyan, mint a többi, van dartstábla, biliárdasztal, zenegép, „csak” alkoholt nem árusítanak a weymouth-i helyen. Múlt hónapban nyitotta meg Watson, azt mondja, nagy sikere van.
Az, egy korábbi látszerészet helyén működő kocsma nagyon nagy hangsúlyt fektet arra, hogy segítsen a közösség azon tagjainak, akik szenvednek a magánytól, valamilyen függőségtől, vagy mentális problémától.
A fogadtatás egészen fenomenális a közösségünk részéről, az ajtón bejövő emberek száma és a pozitív visszajelzések száma is csodálatos
Valami szörnyen rossz irányba megy a tinédzsereknél – hangzik el az egyik legkiválóbb amerikai újságíró, Ezra Klein egyik májusi podcast epizódjában, amely a fiatalok mentális egészségéről szól.
Számokban: az elmúlt tíz évben látványosan romlott az amerikai fiatalok mentális egészsége. A depressziósok száma több mint kétszeresére nőtt és 60 százalékkal nőtt az öngyilkossági kísérletek száma.
A jelenség főleg lányokat érint: a középiskolások 57%-a érezte magát tartósan szomorúnak vagy reményvesztettnek, és 30%-a komolyan gondolkozott öngyilkosságon (ami 60%-os növekedés).