A nagyjából egy hónapja megindított ukrán támadást megelőző hónapokban sokan kinevették az orosz védelmi előkészületeket, mondván, a lövészárkok az űrből is látszódnak, könnyű lesz kisöpörni belőlük a katonákat tüzérségi és rakétacsapásokkal. A katonai jártassággal vagy ehhez kapcsolódó képzettséggel rendelkező szakértők persze figyelmeztettek, hogy ez egyáltalán nem ilyen egyszerű, mert például az aknamezőket nem lehet azonosítani műholdakról.
Az offenzíva kezdete óta bebizonyosodott az utóbbiak igaza, mert bár több oka van annak, hogy az ukránok lassan haladnak, a helyszíni beszámolók leggyakrabban visszatérő elemei az aknák. Aki kicsit is érdeklődik az ukrajnai háború iránt, biztosan látta a megsemmisített vagy feladott, nyugatról kapott ukrán Leopard 2-es tankok és Bradley lövészpáncélosok képeit – ezek mozgását szintén aknák tették lehetetlenné, miközben a közelükben lévő aknamentesítő páncélosokat ugyancsak hátrahagyták az ukránok az ellenséges tűzben.
A történtek ráadásul nem érhettek senkit meglepetésként. Amikor az oroszok a Doneck megyei Vuhledarnál elszenvedték téli offenzívájuk leglátványosabb kudarcát, azt legfőképpen szintén az aknák okozták. Hiába számolták fel támadásuk előtt az oroszok az aknamezők egy részét, az ukránok a távolsági aknaszóróikkal képesek voltak azokat újratelepíteni. Ezeket a fegyvereket úgy kell elképzelni, mint a rakéta-sorozatvetőiket, csak rakéták helyett aknákat röpítenek el sok kilométeres távolságra, ahol azok aztán meglapulva várják, hogy működésbe hozza őket egy katona vagy jármű.