Best WordPress Hosting
 

Jason Statham nem tud elbújni a múlt kísértetei elől

A Jason Statham-rajongók élete irigylésre méltóan stabil lehet, hiszen a brit keménylegények legkeményebbike évről évre megbízható tempóban szállítja az akcióthrillereket. Ha épp nem halálos iramban száguld, akkor garantáltan Stallonéval és Dolph Lundgrennel előzi meg a harmadik világháborút, rosszfiúkat reguláz a bűnös nagyvárosban, vagy egy őskori óriáscápát tanít móresre a nyílt vizeken. Első pillantásra tökéletesen illeszkedik ebbe a sormintába Statham következő filmje is, amelynek címe egyelőre még nincs, de a sztori alapmotívumai már a szinopszisból ismerősen csenghetnek: Statham egy Mason nevű, magának való figurát alakít, aki a világtól visszavonultan él egy skót szigeten, mígnem egy veszedelmes vihar során meg nem menti egy kislány életét. Ezt követően az erőszak benyomul az életébe, ami arra kényszeríti Masont, hogy visszatérjen az emberek közé és szembeszálljon a múltja kísérteteivel.

A Deadline információi szerint a thrillert az izlandi rendező, Baltasar Kormákur rendezi majd, akinek izlandi korszakából olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a 101 Reykjavík, vagy a Vérvonal, hollywoodi időszakából pedig például az Everest vagy a Fenevad Idris Elbával és egy CGI-oroszlánnal a főszerepben.

The post Jason Statham nem tud elbújni a múlt kísértetei elől first appeared on 24.hu.

Akkor tudod, hogy baj van, ha már a bájos szomszéd gyerekek is a véredet akarják

Vincentet egy nap minden előzetes figyelmeztetés nélkül pofán vágja egy laptoppal az új gyakornok az irodában. Vincent nem érti. Mi sem értjük, az egyetlen logikus magyarázat, hogy a srác nagyon a szívére vette, mikor Vincent azzal viccelődött, hogy hozhatna neki egy kávét. Kiégés – magyarázzák a többiek, és Vincent zavartan megígéri, hogy nem tesz panaszt a fiúra. Másnap azonban megismétlődik az eset, mikor egy kollégája váratlanul nekilát, hogy egy golyóstoll segítségével szitává lyuggassa Vincent kezét. Van versengés a két osztály között? – puhatolózik a HR-es a támadás után. Nincsen. Kollégája nem is emlékszik rá, hogy megtámadta, pillanatnyi elmezavar lehetett csupán. A legjobb talán az lenne, ha kezet fognának, kibékülnének, és lehetőség szerint egyikük sem tenne panaszt az ügyben.

Úgy tűnik, senki sem zavartatja rajta magát, hogy a világ minden látható ok nélkül Vincent ellen fordult, igazán még csak meg sem lepődnek a támadásokon. Sőt, Vincentnek az a kellemetlen érzése támad, hogy valamiképp őt okolják a megmagyarázhatatlan erőszakért: az emberek mégsem esnek egymásnak minden ok nélkül. A munkahelyi feszültség elkerülése érdekében főnöke finoman megkéri, hogy most egy kicsit inkább dolgozzon otthonról.

Pedig Vincent rendes embernek tűnik, csak épp személyisége nincs. Dolgozni jár, biciklizik, online társkeresőkön szörföl. Elbeszélget a munkatársaival, alkalomadtán randizgat. Barátságos, szürke figura, véletlenül sem hőstípus.

Nem az a kérdés, megölt-e három tinilányt, hanem, hogy miért rajong érte két fiatal nő

A pandémia filmművészetre gyakorolt hatásairól lassan lexikonokat lehet megtölteni, a mozi válságán és a streaming előretörésén túl egészen hosszú listát lehetne írni például azokról az alkotókról, akiket úgy megrángatott a bezártság, hogy az a munkásságukban is manifesztálódott. Közéjük tartozik a kanadai Pascal Plante is, aki másokhoz hasonlóan töméntelen mennyiségű filmbe és sorozatba fojtotta a bezártságból fakadó frusztráltságát.

Ebből egyrészt az lett, hogy egy idő után túltelítődött és érzéketlenné vált a történetek iránt – ez a Vörös szobák főszereplőjének jellemrajza szempontjából fontos szempont –, másrészt rászabadult az ugyancsak mindent elárasztó true crime tartalmakra. Ezeken belül is egy olyan csoport keltette fel az érdeklődését, akik jellemzően mellékszerepben, bizarr adalékként tűnnek csak fel: a sorozatgyilkosok rajongói, mert amióta sorozatgyilkosok vannak, azóta léteznek olyanok is, akik betegesen képesek rajongani a gonosztevők iránt. Tovább forogva a pandémia által okozott tartalomsokkban Plante a sorozatgyilkos gruppik után a tech sötét oldala iránt is érdeklődni kezdett, és ezzel össze is állt a Vörös szobák alapkoncepciója. A kanadai író-rendezőt egyébként a járvány határozottan a borzongatás felé sodorta, következő filmje ugyanis a tervei szerint egy folkhorror lesz, amelyben egy női főhős próbál majd meg túlélni.

Egy tárgyalótermi dráma sem indulhatna ennél direktebben: egy rendkívül steril, hófehér ülésteremben megkezdődik Kanada legnagyobb figyelemmel kísért pere. Egyetlen vágatlan felvételben nézzük végig az ügyész és a védőügyvéd nyitóbeszédét is, a nézőt szinte az esküdtszék közé ülteti a folyamatosan pásztázó kamera, már kezdődne is az agyalás, hogy vajon Ludovic Chevalier tényleg megölt, megerőszakolt és feldarabolt-e három tinilányt, amikor a kép megállapodik a háttérben egy arcon. Plante filmje a már említett meglepő, de érdekes perspektívát választja: nem ismerjük meg az áldozatokat, az ügyben nyomozó rendőröket, sőt, magát a gyilkost sem, inkább azokat állítja középpontba, akik az utóbbiért rajonganak. És bár az ő mozgatórugóik, motivációik, mentális állapotuk valóban izgalmas történet, a Vörös szobák egyáltalán nem úgy mesél róla, ahogyan azt hinnénk – és épp ez a jó benne.

Nosferatu, az Alien és egy sorozatgyilkos Mickey egér is ijesztget 2024-ben

Éjszakai merülés – január 11.

Egy ördögi medence okoz zűrt az év első horrorpremierjében, amelyet a Blumhouse horrorgyára jegyez, és a „M3gan alkotóitól” felirattal népszerűsítenek (valójában a producereik egy része egyezik). Ez nagyjából be is lövi, milyen filmre számíthatunk: egy nem feltétlenül túlgondolt, jumpscare-parádéba ágyazott egyszernézős rémisztgetés, amelyekből azonban a Blumhouse-tól kigurul egy-egy jól sikerültebb darab is. Az Éjszakai merülés klasszikus receptet követ: egy család beköltözik medencés álomházukba, amely szokás szerint ronda múltat és némi paranormális jelenlétet is rejt, ezek a rémek azonban nem az ágy alatt élnek, hanem a medencéből támadnak.

Lisa Frankenstein – február 8.

Előzetest kapott Tóth Barnabás új filmje, a Mesterjátszma

November 9-én érkezik a mozikba a Cinefesten közönségdíjat nyert Mesterjátszma, az Akik maradtak című filmjével korábban az Oscar-díj kapujáig jutó Tóth Barnabás csavaros pszichothrillere, aminek most megjelent a hivatalos előzetese – derül ki a készítők sajtóközleményéből.

Stefan Zweig Sakknovellájának szabad adaptációjában Márta (Varga-Járó Sára) és István (Váradi Gergely) az utolsó menekültvonattal próbálja elhagyni az országot. A fiatal pár mellett az egyház ereklyéi is a határ felé tartanak, melynek útját B-ből (Hajduk Károly), a katolikus papból a hatalom emberei kínzással próbálják kiszedni. A szereplők történetei a vonaton egy mindent eldöntő sakkjátszma során keresztezik egymást, melyen már nemcsak a kincsek sorsa, de a szerelmesek élete is a tét.

A közlemény szerint a Mácsai Pált, Péterfy Borit és Szirtes Ágit is felvonultató adaptáció olyan váratlan fordulatokkal teli pszichothriller, amilyet a nézők magyar rendezőtől eddig még nem láthattak.

Az RTL bemutatja Enyedi Ildikó emberkereskedőkről készített sorozat-epizódját

Jön az Aranytrombiták.

Amerikáról álmodtak, de a hajószörny fogságába estek a potyautasok

A tenger társadalmi viszonyaink üres vászna. Kevesebb a zavaró részlet, ami elterelné a figyelmet, így sokkal tisztábban rajzolhatók ki rajta az emberi konfliktusok és a morális dilemmák, mint mondjuk a zsibongó nagyvárosban. Örökérvényű példa erre Slawomir Mrozek abszurd drámája, A nyílt tengeren, amelyben három hajótörött – a Kicsi, a Közepes és a Kövér – hánykolódik egy rozoga tutajon, és azon vitatkoznak, melyiküket kellene megenni a többség túlélése érdekében. Míg száguldunk a tragikomikus végkifejlet felé, szereplőink pár négyzetméteren végigzongorázzák az ismert politikai rendszereket, azok minden visszásságával, demagógiájával, ellentmondásával, álszentségével és önbecsapásával.

Az óceán absztrakciós erejét használja az Északnak (Spre Nord) című román-francia-görög-bolgár-cseh film is, amely a Velencei Filmfesztiválon debütált tavaly, nálunk pedig az HBO Maxon látható augusztus vége óta. Ezúttal is a világtól hermetikusan elzárt, laboratóriumi körülmények között tanulmányozhatjuk az emberi viszonyokat, csak a moralitásjáték helyszíne nem egy aprócska tutaj, hanem egy monumentális konténerhajó. És itt Mrozek abszurd humorának is hiába keresnénk a nyomát: az újságírói és dokumentumfilmes múlttal bíró Mihai Mincan első nagyjátékfilmje egy borzasztóan feszült, komótos és nyomasztó thriller, amelyben a pillanatnyi könnyedség sem megengedett, és épp a jócselekedetek járnak a legrettenetesebb büntetéssel.

A történet 1996-ban játszódik, és megtörtént események inspirálták: egy bolgár (Georgi) és egy román fiatalember (Dumitru) rejtőzik el a spanyol kikötőből induló teherhajó fedélzetén, hogy így jussanak el Amerikába, álmaik országába. A nyílt vizeken járva egyenként feladni tervezik magukat az akkor már tehetetlen legénységnél, ám a találkozás nem egészen úgy alakul, ahogy elképzelték. És nemcsak azért, mert a hajó New York helyett valójában Kanadába tart. Sokkal inkább, mert kiderül:

Megérkezett a Móricz Zsigmond Tündérkert című regényéből készült sorozat előzetese

Másfél évvel a 2022 februári bejelentés után, a Nemzeti Filmintézet 2,149 milliárd forintos támogatásával elkészült az Elk*rtuk-ot is jegyző Kálomista Gábor Megafilmjének új munkája, a Tündérkert című, nyolcrészes történelmi thriller – jelentette be a produkciós cég, ami az első előzetest is közzétette.

A Bethlen Gábor és Báthory Gábor erdélyi fejedelmekről szóló regény adaptációjának rendezői székébe Madarász Istit ültető produkció főbb szerepeiben Balsai Móni, Bokor Barna, Katona Péter Dániel, Kálloy Molnár Péter, illetve Szamosi Zsófi tűnik fel.

A premierre már csak őszig kell várni, pontos időpontot azonban egyelőre még nem lehet tudni.

A kör bezárul: emberrablás ennél bénábban aligha sikerülhet

A bűnözők élete sem egyszerű. Ha például egy gondosan előkészített akcióba hiba csúszik, hatalmas lélekjelenlétre és improvizációs készségre lehet szükség ahhoz, hogy ne hulljon pillanatokon belül darabjaira az egész terv. Márpedig hiba nélkül még egy hétköznapi tescós bevásárlást sem könnyű végrehajtani, nemhogy egy szövevényes akciót, ami sok ember összehangolt és fegyelmezett tevékenységét igényli. A bűnügyi filmek mesterei előszeretettel aknázzák ki az ebben rejlő dramaturgiai lehetőségeket: elég Tarantino, Guy Ritchie vagy a Coen fivérek kultikus filmjeire gondolni, amelyek hemzsegnek a fatális félreértésektől, dugába dőlt tervektől és véres káoszba fulladt villámakcióktól.

De mondhattuk volna akár Steven Soderbergh-et is, aki a kortárs amerikai film egyik legsokrétűbb és legtermékenyebb alkotója, szinte minden zsánerben dolgozott már, de a neve mégiscsak összeforrt a sztárokkal kibélelt, könnyed heistfilmekkel: a legismertebb ezek közül az Ocean’s-trilógia, ám az évtizedek alatt az ő keze alól került ki a Mint a kámfor, a Logan Lucky – A tuti balhé, a Pénzmosó, illetve a 2021-es Semmi hirtelen mozdulat is. Ezek a filmek különféle történelmi korszakokban járták körbe a műfajba kódolt örök igazságot: milyen kemény és stresszes meló a gazdagokat titokban megszabadítani a pénzüktől (a fordított Robin Hood-sztoriként működő Pénzmosó annyiban kilóg a sorból, hogy ott inkább gazdag szélhámosok kopasztják meg a szegényeket, míg rájuk nem borul az offshore-piramis).

Cindy Ord / Getty Images Steven Soderbergh a 2023-as Tribeca Fesztiválon a Spring Studiosban 2023. június 15-én New Yorkban.